Poet péntek

Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Minden hét péntekjén közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset.*
Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet.

Gondolkodtam, hogy mára melyik költeményt hozzam el, aztán rájöttem, hogy a sok klasszikus mellett épp ideje figyelmet szentelni a kis hazánk kortárs költőire is. A mai választottat én se olvasom régóta, de igazán kedvelem az írásait. Olvassátok, szeressétek Ti is. 

Dylan D. Tides: Definíciók

Hogy hiányzom, azt jelentse: kiürült a világod.
Olyan lettél, mint egy kis zsák, mit az egér kirágott.

Az, hogy szeretsz, azt jelentse: perced, órád nem ragyog,
csak ha éjjel hátad ívén lágy takaród én vagyok.

Az, hogy vársz, az azt jelentse: felhőfodron szállva futsz,
s csiklandoz a halk remény, hisz mindjárt karjaimba jutsz.

Az, hogy hű vagy, azt jelentse: vakon bízol, s bízhatok,
szúrhat bár a borostám, vagy akár meg is hízhatok...

Az, hogy kellek, azt jelentse: száraz ajkad csókra vár,
s elpusztulsz, ha nem omlik le minden sosemvolt határ.

Egyszóval: hogy egyek vagyunk, annyit érjen csak Neked,
amennyit az én szívemben... Hadd legyek az Életed!

*Hikari