On Sai: A két herceg (Vágymágusok 2.) {+ Interjú}

– A szeretetnél nincs erősebb. Szerintem ez lehetne a mi titkos csodafegyverünk.
– Az enyém te vagy.

 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 400
Fülszöveg:

Bálok, titkok, szívdöglesztő mágusok…
Rianna izgatottan várja a gyógyítók vizsgáját, és azt, hogy bejusson vele a könyvtárba, ám az események nem várt fordulatot vesznek. Valami zajlik a háttérben, aminek hatására Lidérc különösen kezd viselkedni.
Közben Erdon herceg hazafelé tart a sereggel, és Delonnal, az éles eszű, jóképű gyógyítóval. Rianna egyre nagyobb veszélybe kerül, és minden vágya, hogy visszacserélje magát az öccsével. Ám közben egyre több furcsaságra felfigyel. Mit titkolnak a háborúról a vezetők?
Rianna megpróbálja kideríteni a tűztojások titkát, és azt, milyen múltbeli sötét árny nehezedik a rémálmokkal küszködő, vonzó hercegre.
Miközben tart a katonai kiképzés, őket figyeli az élő vár, egy szélszörny, és ki tudja még, mi minden más.
„Pusztulj, vagy szeress”, a természet csak ezt a két utat ismeri, és ha nem vigyáznak, nagyon is lelkesen segít mindkettőben.
Éld át izgalmas és mágikusan érzéki kalandjait!

 

Még nyáron kaptam meg előolvasásra, de akkor nem írtam róla értékelést, hiszen úgy voltam vele, hogy biztos lesznek benne változtatások plusz tudtam, hogy úgyis újraolvasom, ha a kezembe vehetem papír formában. Szerencsére karácsonyi ajándékként ott volt a fa alatt.

Rianna élete továbbra sem egyszerű, sőt, mintha egyre több titok rejtőzne a Néma vár kövei között. Harcossá képzik, pedig már önmagában is veszélyes. Szép lassan bővülnek az információi a háborúról és a mágiáról egyaránt, de muszáj védenie saját magát is. A kérdés már csak annyi: hol az ellenség? Egyáltalán kitől kell félnie igazán?

Hosszú-hosszú évekre nyúlik vissza az On Sai rajongásom, egészen 2015-ig, amikor is elolvastam a Calderon sorozat első kötetét meg az Apa, randizhatok egy lovaggal? című könyvet. Tény, az utóbbi tett rám mélyebb benyomást, a mai napig szívesebben veszem a kezembe On Sai VP könyveit.
Tavaly totál levett a lábamról az Álruhában. Mágikus, modern, arcpirítóan romantikus egyszerre.
Nem tagadom, a második rész nemhogy tartotta az első rész szintjét, de majdnem meg is ugrotta azt. Már előolvasáskor éreztem, hogy igen, ez az, nekem ez a világ, ezek a szuper szereplők annyira hiányoztak, de most, hogy a kész regényt is elolvastam rájöttem, hogy egyszerűen furcsa lenne, ha nem ismertem volna meg a Néma vár különösen egyedi lakóit.

Annyi mindent történt az elmúlt hónapokban, annyira a feje tetejére állt minden, hogy nekem ez a történet egyfajta menedékként szolgált: jó volt elveszni benne, jó volt Riannával együtt egyre több információt megtudni, mind a háborúról, mind a mágiáról: a mágusok típusáról, az elemek milyenségéről. Mindig elgondolkodok ezt a történetet olvasva, hogy milyen elképesztően varázslatos világ részei vagyunk mi, emberek. Épp feljött emlékként, hogy ma egy éve volt a hatalmas ausztráliai tűzvész és önkéntelenül is eszembe jutott egy kósza gondolatként, hogy a Tűzisten kivetette a kegyéből az embert akkor. Nem voltunk méltók arra, hogy uraljunk egy ilyen őselemet. Azt hiszem, igazából itt is a hiba. Uralni akartuk a természetet, ahogy uralkodni akarunk minden máson is. Ahelyett, hogy kérnénk. Ezt Riannának is fontos lecke volt megtanulni a kötet során.

Ha már Ria és a tanulás: elképesztően sokat erősödött. Az első kötetben belecsöppent egy férfiakkal teli farkasverembe, de ez szépen megedzette. Itt végre elkezdte meglátni a saját erősségeit, felfedezni a képességeit és érdekes módon onnantól, hogy ő saját magát egyenlőnek és nem kevesebbnek tartotta a többieknél, a többiek is elkezdtek kiállni mellette. Talán erre mondják azt, hogy olyan emberekkel veszed körül magad, amilyen te magad vagy. Ria pedig egyértelműen egy harcos.

Ahogy Lidérc is, bár ameddig Ria olyan, mint egy oroszlán, Lidérc olyan, mint egy csörgőkígyó: meglapul, felmér és csak utána cselekszik. Pont ettől veszélyes, mert a tettei mögött okok és megfontoltság rejlik, egyáltalán nem olyan forrófejű, mint az első kötetben gondoltam. És mindemellett van egy nagyon szerethető, gyengéd oldala is.

Bevallom, Erdon herceget nem igazán tudtam az elején hová tenni, de aztán rájöttem, hogy kellett ő oda. Egyrészt sok mindent előhozott Lidércből, meg úgy kompletten az egész csapatból.

Nagyon örültem, hogy Rianna apukája is nagyobb szerepet kapott, az egyik legelgondolkodtatóbb az ő közös jelenetük. Hatalmas tudású férfi, nagyon remélem, hogy  a folytatásban méltón használhatja majd.

Ras szerepét én továbbra is keveseltem, de cserébe jobban megismertük Zahert, Frellelont, meg valamennyire Delont is. Inkább nem lövök el semmit, de a gyógyítók nem kevés meglepetést okoznak a kötet során.

Azt hittem, az első rész „imádat-indexét” nem lehet feljebb tolni, de On Sainak sikerült, minden elismerésem. Keresnem kell egy új szót erre a rajongásra, mert most hirtelen nem jut eszembe semmi sem. A kötet végére bekerült jelenet levett a lábamról: ennyi vágyat, és érzelmet ábrázolni úgy, hogy nem éreztem azt, hogy ez már erkölcsöket döntögető erotika… egyszerűen zseniális, de azért nem ajánlom szende szűz lelkű olvasóknak
A függővég az meg csak amolyan onsaijosan kínzó lett, kb. ha holnap olvashatnám a 3. részt, már akkor is úgy érzem, túl sokáig vártam.
Ki merem jelenteni: nem is választhattam volna szuperebb könyvet az év első olvasmányának.

 

Bejegyzés EXTRA

- Interjú On Saijal –

 

Hikari: A lovagos regényed után a Vágymágusok első része is VP könyv lett. Milyen visszajelzések érkeztek rá, ezeket hogy fogadtad?

On Sai: Sokan szerették a könyvet és jól szórakoztak rajta. Nem volt különösebben negatív visszajelzés. esetleg csak olyan, hogy a felnőtt olvasók néha jobb szerettek volna felnőtt fantasyt, intrikákkal, harccal, de ezt a ciklust young adultnak írtam meg, és az első szerelmen és a vágy felfedezésén a fókusz. Úgy vélem, a fiatalok is megérdemelnek jól kidolgozott háttérvilágokat.

H.: Azt kell mondjam rengeteg lehetőség van ebben a sorozatban. Milyen érzés volt nekiállni folytatásnak? Mennyire tudod az írás kezdetekor, hová fog jutni a történet?

O. S.: Mindig tudom, hiszen kézben kell tartani a történetet. Megíráskor csak az változik, hogy mennyire részletesen megyek bele a jelenetbe. A második kötetből például végül kihagytam a Folyóünnepet, ezt majd esetleg kiegészítő kötetben írom meg és más szereplő szemszögéből.

H.: A borítót ezúttal is László Maya készítette. Volt több vázlat, mint az első rész esetében, vagy ezúttal elsőre sikerült megalkotni a tökéletes borítót?

O. S.: Egy koncepció volt, de arra többféle terv, és azokból választottunk, hogy melyik vázlat legyen továbbfejlesztve. Maya nagyon kreatív, és nagyon jól dolgozik önállóan, fél mondatból is ért és új irányokat talál.

H.:  Szerintem érezhető egy szövegen, ha a szerzője élvezettel írja. Jól gondolom, hogy neked A két herceg megírása szórakoztató volt, mondhatni játék?

O. S.: Igen, rendkívül kikapcsolt Rianna útja, és szórakoztatónak éreztem az egész mágusos hercehurcát. Szerettem azt is, ahogy Rianna a mágiát tudományos módszerrel deríti fel. Mindig is csodáltam, ahogy az ókorban és a középkorban felfedezéseket tettek. Ma már nem is értjük,  mekkora dolog, hogy már alsóban a logikus következtetésekre nevelnek minket, és ez milyen nagy harc volt hajdan a tapasztalati úttal szemben.

H.: Egyre jobban kiforr a mágia világa, az elemek milyensége is. Az első rész kapcsán azt mondtad, a vízmágiát választanád. Még mindig így döntenél?

O. S: Nagyon szeretem a vizet és a vizes helyeket, tájakat. Írni is nagyon szeretek vízpart mellett. De közben újra elkezdtem agyagozni, és most lehet, ha felelnék, inkább a földmágia izgatna. Az agyagban van valami ősi, valami jó.

H.: Egy hercegnél csak két herceg jobb. Ha egy lennél a harcosok között, Erdon vagy Kartal herceg csapatát erősítenéd?

O. S.: Erdonét, ő egyszerű, bátor, kiegyensúlyozott. Ha a halálba küld, nyíltan teszi. Kartal túl zűrös alak, hogy katonaként az ember életben maradjon mellette. De amúgy nem szoktam gondolkozni, mi lennék a világaimban, mert mindegyikben szinte biztosan az első napot sem húznám ki élve.  

Hikari: Jobbnál-jobb jelenetek voltak Rianna és Lidérc között. Melyik a te személyes kedvenced?

O. S.: Amikor Kartal bemászik a fürdőző Riához, és a lány arra gondol, bezzeg a balladákban ilyen soha nem fordulhatna elő. Majd próbálja takargatni magát, és sokkot kap, amikor a fiú elkezdi a hátát mosni. Azon a jeleneten nagyon nevettem írás közben.

Hikari: Látsz esélyt arra, hogy idén befejezed a harmadik kötet megírását? (Direkt nem megjelenést kérdezek, hiszen sok múlik a vírushelyzeten)

O. S.:  Tavaszra valószínűleg kész lesz, aztán egy kicsit pihen, kijavítom, majd megkapja a kiadó. Utána az ő dolguk a többi. A két herceg jól fogy, így a vírushelyzet inkább annyiban befolyásoló, hogy nyárra ki tudják-e hozni, vagy csak karácsony előtt a folyatást. Remélem, minél hamarabb eljut az olvasókhoz. . Köszönöm a kérdéseket.

Én köszönöm a gyors, és nagyon szuper válaszokat, On Sai!

*Hikari