On Sai: Álruhában (Vágymágusok 1.) {+ Interjú}


 „Az vagy, aki vagy, itt és most légy boldog.


Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 300
Fülszöveg:
Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat.
Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi.
Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.
Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?
De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat?
Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra.
Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.




Abban a nagyon szerencsés helyzetben voltam/vagyok, hogy egy szuper csapat, a Galaktikus Fanklub tagja lehetek. Az írónő még tavasszal megkérdezte tőlünk, szeretnénk-e előolvasni a következő kiadásra szánt történetet. Azonnal lecsaptam a lehetőségre, és 5 óra alatt el is olvastam a könyvet. Most megkaptam a „tiszteletpéldányom” papír formátumban is, de ugyanúgy imádtam a történet, mint először.

Hősnőnket Szépvölgyi Riannát egy szerencsétlen véletlen miatt cserélik Roannal és viszik el a kastélyba máguskiképzésre.
Egy baj van: nő nem lehet mágus. A női mágus más néven szipoly, és halál várja. Őt is, meg a családját is, ha ez kiderül. Riannának nincs más választása, muszáj kiadnia magát az ikertestvérének.
Kiben bízhat? Bízhat-e egyáltalán bárkiben? Találhat-e igaz bajtársakra nőként a férfiak között?

On Sai másik vörös pöttyös regényét az Apa randizhatok egy lovaggal?t is  nagyon szerettem. Tény,hogy az írónő a felnőtteknek szóló elgondolkodtató Szivárgó sötétség sorozattal illetve a humoros sci-fi Calderon könyvekkel robbant be a kedvenc hazai íróim szűk táborába, de nem tagadom, az Apa…?-val levett a lábamról. Bebizonyítva számomra, hogy szuper YA történetet is tud írni.
Talán ezért is vártam nagyon izgatottan az új regényét. Ezúttal sem okozott csalódást On Sai, sőt kijelenthetem: ez a történet benne van az idei top5 kedvenc olvasmány listámban is. Nem érdekel, hogy még csak január közepe van.


Érezhető, hogy nyitókötet, a történet első felében szépen be- illetve felvezette a történetet, a világot, a mágusok hierarchiáját. Szükség is volt erre, hogy aztán a könyv második felében igazán átérezhesse az ember az izgalmakat, a szereplőkkel együtt minden mozdulat mögött veszélyt, minden szóban hazugságot keressen.
Ha belegondoltam, hogy Riannához hasonlóan egy olyan erdő olyan várában kellene túlélnem, ami reagál a mágiára, kirázott a hideg… a következő pillanatban meg azt gondoltam: „Úristen, ez mekkora zseniális ötlet!” Mondjuk ez utóbbi gondolat már a regény elején, az elcseréléskor megfordult a fejemben. Nem olvastam még (vagy csak nem emlékszem rá) olyan könyvet, ahol a nő férfinak adja ki magát, csak filmet láttam, de már ott is tetszett. Olvasni azonban még jobb róla, és most, hogy befejeztem, nagyon erősen gondolkodom, mégis mit olvassak majd, mert gyanítom, egyik polcomon lévő könyv se fogja megugrani az Álruhában szintjét, vagy annyira beszippantani, mint ez a történet.
Ja és még valami: soha többé nem fogok tudni úgy ránézni egy szőlőszemre, hogy ne legyenek illetlen gondolataim. A körtéket meg inkább hagyjuk….

Még mindig nem fogytam ki a dicsérni valókból ugyanis Rianna egy nagyon szimpatikus karakter. Kellő mértékben van jelen a személyiségében a talpraesettség és a vakmerőség, de azért nem elfelejthető, hogy ő mégis csak egy fiatal lány egy fiúkkal teli helyen. Egyébként egyik-másik szinte pajzán jelenettől még én is zavarba jöttem, szóval megbocsájtható, hogy hősnőnk is pirult olykor erősen.
Zahert megkedveltem, a maga csendes-simulékony módján tökéletes barát. Sok vizet nem zavar, de jó, hogy szerepet kapott. Kíváncsian várom, megemberesedik-e a folytatásban.
Mort  az a tipikus izomagy, és eléggé ellenségesen álltam hozzá az elején én magam is, de aztán rájöttem, hogy neki is vannak érzései, és nem egy tapló, mint elsőre gondoltam. Sőt, elég eszes és együttműködő tud lenni, ha akar.
Lidérc az, akibe beleszerettem első és második olvasásra is és nem csupán a külsejébe. Szép lassan bontakozik ki a személyisége, és hiába tartja meg azt a „jó” szokását, hogy előbb üt, aztán kérdez, egyszerűen nem lehet nem szeretni. Ráadásul éles a nyelve is, olyan szuper szócsatákat vívott Riannával, hogy öröm volt olvasni, igazán jókat derültem kettőjük beszélgetésein.
Ras és Frellelon voltak azok, akiket nagyon-nagyon jó lett volna jobban megismerni, de elmaradt, pedig biztos, hogy sokkal több van bennük, mint amit egyelőre látunk belőlük. Fognak ők még a folytatás(ok)ban meglepetést okozni, érzem.

Ha ilyen szuper lett az első kötet, nem is tudom elképzelni, mire számíthatunk még?!
Izgalmas YA fantasy könyv lett, amiben szinte minden oldalon történik valami, nem hagyja unatkozni az embert. Annak is tetszeni fog, aki a mágiát keresi benne, meg annak is, aki a romantikát, bár ez utóbbi talán inkább már lightos erotika, a kettő pedig tökéletesen kiegészíti egymást. Az egész történetre jellemző volt ez a leheletfinom egyensúly egyébként.
On Sai, megint olyan könyvet írt, amit csak imádni lehet és sokszor újraolvasni. Új kedvencet avattam, köszönöm az élményt.
U.I.: Olvasás mellé egy kis körtelevet ajánlanék.



♦♦♦

Bejegyzés EXTRA
Interjú On Saijal -

Hikari: Újabb Vörös pöttyös történettel örvendeztetted meg az olvasóidat, de közben dolgoztál a sok éve várt Artúr köteten is. Nehéz két ennyire különböző történettel foglalkozni?

On Sai: Nem volt könnyű. Nagyon más hangulatú történetek, másképp kell nyúlni a szereplőkhöz, másképp építem fel a világot is. Párhuzamosan nem is ment, hanem amikor befejeztem az Álruhában kötetet, utána szünetet tartottam, majd megírtam az Artúr végét is.

Hikari: A könyv borítóját László Maja készítette, de több terve is volt. A végleges a kedvenced, vagy valamelyik „nem nyert” terv is elnyerte a tetszésedet?

On Sai: Nagyon tetszettek a kimaradó tervek is, a palota gyönyörű volt, és egy körtés kompozíció is a szívemhez nőtt. Maya nagyon gyorsan, és nagyon látványosan rajzol, rendkívül tehetséges alkotó, öröm vele dolgozni.

Hikari: Milyen nehézségeket okozott E/1-es nézőpontkarakterben megírni a történetet? Miben volt más, mint E/3 nézőponttal dolgozni?

On Sai: Nagyon más. Egyrészt könnyebb, gyorsabb, és nem kell figyelnem a különböző hangokra, sem az infoadagolásra. Másrészt nehezebb a világépítés, mert csak annyit látunk, amennyit a lány lát, márpedig sok dolgot nem lát. Másik baj, hogy az infók nem mehetnek a cselekmény rovására, hiszen ha megtámadják, reagálnia kell, és nem elmélkedhet a mágiarendszer mibenlétéről. Az első kötetet nem akartam telezsúfolni kilógó világépítési elemekkel, de a másodikban már rengeteget megtudunk, mert Rianna hozz fog férni könyvekhez, és új szereplők is érkeznek.

Hikari: Nem tartottál attól, hogy kicsit „sok” lesz a történet az olvasóidnak? Én olvasás közben azért elbizonytalanodtam, biztos VP kategóriába sorolnám-e? Ezt mi alapján döntöttétek el?

On Sai: Ha fantasy, sci-fi, thriller stb. van a tollam alatt, akkor természetes, hogy a jelzőket az adott világhoz igazítom, és a szereplők a világ logikája mentén haladnak. Pontosan ezt csinálom a romantikus részek terén, ezért vannak pikáns jelzők, és olyan jelenetek, amik zavarba hozzák az olvasók. Ilyen a dobos „küzdelem”, ahol először próbáltam harci jelenetet írni, de sem a lány képessége, sem a jelleme nem indokolta, és világépítésileg is hiteltelen volt az egész.
Eleve VP-be írtam. Ha Zafírnak szántam volna, akkor erős szexjeleneteket kellett volna írnom, ami szerintem jobba zavarba hozta volna az olvasókat. És a világépítés egy felnőtt sorozatban keményebb, realisztikusabb, márpedig az egyetlen dolog, amit nem vagyok hajlandó megírni, az a nemi erőszak. Majd egy más, puhább, békésebb világra esetleg megírok egy Zafír könyvcsaládba való sztorit.

Hikari: Ha bármelyik elem mágiáját elsajátíthatnád, melyiket választanád és miért pont azt?

On Sai: A vizet. Ez a legéltetőbb elem.

Hikari: Ugyan nincs szemszögváltás a történetben, de még így is minden szereplőnek külön hangot tudtál adni. Melyikőjüket fogadnád el tanitódnak, ki lenne a szövetségesed, és ki az ellenséged?

On Sai: Tanítónak Lidércet, mert hajmeresztő, világlátott, és félelmetes túlélő. Szövetségesnek Frellelont, mert okos kis genyó, és inkább legyen mellettem, mint ellenem. Ellenségnek Amron kapitányt, mert erős, tisztességes, és dicső dolog lenne akár legyőzni, akár meghalni a keze által. Igazi nemes küzdelem. 

Hikari: Lidérc szemszögéből nem tervezel írni esetleg a későbbiekben, mondjuk novellát? (Mint ahogy Kósza is kapott)

On Sai: Az első variánsban őt is megszólaltattam, de annyira lelassult a sztori, hogy hosszas gondolkozás után kivettem a szálát. Majd felteszem a netre a nyitójelenetét. Később pedig szeretnék még novellákat írni vele, mert nagyon izgalmas, hogy ő mit lát Riannából. 

Hikari: Most dolgozol a második kötetet. Hány részesre tervezed a sorozatot? Megállsz háromnál, vagy van esély hosszabbra?

On Sai: A kiadóval hármat beszéltünk meg, de még nem tudom biztosra megmondani, hogy hány lesz. Majd meglátjuk, hogy a cselekmény mennyire halad. Az E/1-es narráció miatt lassabb léptékkel haladok, például az első kötetbe a mutatványosok sem kerültek bele, ők a második kötetben lesznek jelen, és megkeserítik Rianna életét. Persze, így is kerek a kötet, és remélem, nagy élmény volt az olvasóknak. 
Köszönöm a nagyszerű kérdéseket.


Én köszönöm szépen az újabb interjút, On Sai!
*Hikari

2 megjegyzés:

Zsebi írta...

Nyugi, nem vagy egyedül! A szőlőkről-szőlő indkáról és a körtéről, na meg az aszalásról már nekem sem jut többet eszembe az, aminek kellene. Sőt, szerintem egy ideig a körtés dolgokat kerülöm is :'D

K. A. Hikari írta...

On Sai elront minket. Bűnbe visz :D Nagyon nagyon várom a következő kötetet. Ott vajon barackok is lesznek? o.O

Üzemeltető: Blogger.