On Sai: Titkok ​és intrikák (Vágymágusok 3,5.) {+ Interjú}

A bátorság halálhoz vezet, a túlélése mindig az eszén múlt.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2023.
Oldalszám: 360
Fülszöveg:

Megfogadtam, ​hogy nem játszol többé a szívemmel.
Mit érzett Lidérc, amikor először találkozott Riannával? Miért áldozta fel hollószínű haját? Kicsoda is valójában Roan, és milyen titkos utakon járt a Néma várban? Hogyan csattant el az a három csók, amit kapott?
Izgalmas betekintés a Vágymágusok régmúltjába és a jelen titkos eseményeibe.
A kisregény bemutatja, milyen halálos versenyfutás zajlott a Folyóünnep alatt. Amíg gyönyörű ruhák villantak a bálteremben, és közrendűek ropták a táncot a téli fagyban az utcákon, addig Delon és Roan egy másfajta, sokkal veszélyesebb keringőt űzött. Végül azt is megtudjuk, hogy sikerült-e ellopni a királyné babáját.
A novellákból megismerjük Rianna anyukáját, a félénk szipolyt, aki nem volt hajlandó nevetésével elcsábítani Alean grófot. Láthatjuk a Gyilkos-völgy fenyegető arcát, a kis Roan rettegését a szélszörnytől és a tűzkígyó tombolását a kastély északi szárnyában.
Fény derül a háború korai időszakára, a Végvár mozgalmas életére és arra, mitől vált döbbenetes módon hófehérré Delon haja.
Az év legkülönlegesebb fantasyműve a természetről és vágyról.
Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

Oké, szóval a helyzet a következő: négy éve teljesen és végérvényesen magába szippantott a Vágymágusok világa, onnantól várom mindig tűkön ülve az újabb és újabb köteteket. Így nem is volt kérdés, hogy bizony, nekem a novelláskötetet is olvasnom kell!

Igazából amikor jött a hír, hogy a 4. kötetre még ugyan várni kell, de cserébe érkezik egy novelláskötetet olyan extra cselekményszálakkal, amikre mindig is kíváncsi voltam, és nagyon jól ki is egészítik a sorozatot, én kifejezetten boldog voltam, és izgatottan kezdtem neki az olvasásnak.

És igen, ez a kötet legalább olyan szuper színvonalú, mint a fő sorozat, és azt hiszem, meghozta a kedvemet ahhoz is, hogy újraolvassam az egész sorozatot idén!

Na de, jöjjön is a lényeg: hogy tetszettek az egyes novellák? Érkezzenek is a nagyon rövid, zanzásított vélemények mindegyikről, meg a kedvenc idézetem az adott írásból:

Alean gróf festménye

 Rianna anyukájáról a Vágymágusok sorozatban már elvétve megtudhattunk információkat, de nagyon örülök, hogy kapott egy önálló történetet még azelőttről, hogy a gyermekei megszülettek volna. Jó volt látni őt és a Szépvölgy urát is fiatalként látni, a közös jeleneteik pedig igazán szívetmelengetőek voltak.

 

Az ikrek titka

 De érdekes volt ez a novella. A tűzre emlékeztem, de igazán újdonság volt az egészet Alean szemszögéből látni. Meg a gyerekekhez fűződő viszonyát is: hihetetlen, mennyit tud változni egy karakter néhány oldal alatt. Zseniális!

 

Roan és a szélszörny

Roannal eddig olyan volt a kapcsolatom, hogy nem igazán tudtam hová tenni szegényt. Kellemes karakter, de annyira háttérbe húzódott Rianna mellett, hogy túl mély benyomást nem tett rám. Szóval a Tűzistenre mondom, fantasztikus ötlet volt egy novella vele. Rengeteget mélyített a karakterén, sokkal jobban beleláttunk így a lelkivilágába, gondolataiba. Az eddig is egyértelmű volt, hogy nem kifejezetten kedvelte a völgyet, de azt nem hittem volna, hogy ennyire nem. A hűség és a szeretet pedig, ami a testvéréhez köti, számomra példaértékű és gyönyörű kapcsolat.

 

Az első találkozás

 Minden. Kívánságom. Így. Váljon. Valóra! Azóta akarom olvasni ezt a részt Lidérc szemszögéből, amióta először a kezembe vettem a Vágymágusokat. Kész, végem, nem tudom, lehet-e ezt a herceget ennél is jobban szeretni. Végigvigyorogtam az egészet, határozottan ez az egyik kedvenc novellám a kötetből!

 

Zaher és az utolsó lövés

 Zaher még mindig annyira édes! A vágyakozása, az érzései megdobogtatják az ember szívét és komolyan azt kívánom, hogy kapja meg végre azt a boldogságot és szeretetet amit annyira megérdemel.

 

Napfény

Szerintem minden olvasó kíváncsi arra, mégis mi történt a várban, amikor Roan valóban Roan volt, nem pedig Rianna álruhában. Nos, ez a novella sokatok kíváncsiságát ki fogja elégíteni, olyan érzés volt olvasni, mintha megtaláltam volna egy puzzle hiányzó darabját. Amúgy meg ezek a Lidérc novellák megunhatatlanok.

A novella ami konkretizálja a gyógyítás hogyanját és Lidérc totálisan kiakad rajta.

 

Mint a hó

Delon gyógyító az a karakter volt az összes kötetben, akit egyszerűen képtelen voltam megszeretni. Erre jött ez a novella, és emékeztett rá, hogy nem minden fekete és fehér. Olyan szemszögből ismerhettem meg a gyógyítót, amit egyszerűen nem is hittem volna róla. A hűsége és a benne kibontakozó érzelmek szinte megrendítők.

A folyóünnep

Oké, ez talán nem meglepő senkinek, aki hozzám hasonlóan olvas On Sai írásokat, de akkor is kijelentem: Le. Vagyok. Nyűgözve. Ez az a novella, amit már a Két herceg kötet óta vártam, de nagyon, és ennek értelmében imádtam az egészet, azt, hogy Delon és Roan szemén keresztül is követhettük az eseményeket, ahogy még nyilvánvalóbbá vált, hogy mindketten ZSENIK. Komolyan mondom, zsenik. Belőlük, kettőjük párosából nem volt elég ennyi. Regényt nekik!

Csere

Igen, lehet még emelni a tétet és a kötet színvonalát ezzel a novellával. Nem tudtam, hogy Roan hová tudja még tolni a tetszési skáláját nálam, de bizony, sikerült neki. Hogy lehet ez a srác ennyire agyafúrt, óvatos, szeretetteljes, és nagy koponya egyszerre? És hogy lehet, hogy eddig Rianna mellett nem kapta meg azt a figyelmet, amit pedig igenis megérdemelt?!

Kegyetlenség egy ilyen írással zárni a kötetet, az tuti. De ezek után csak még jobban várom a sorozat folytatását, szóval végülis ügyes húzás.

Visszatér Rianna, Roan, Lidérc, Zaher, Delon és Erdon herceg, hogy az olvasó még jobban megkedvelje őket, lásson fontos eseményeket más szemszögből. Nagyon profin kiegészíti a sorozatot, élveztem minden oldalát, a helyére kerültek bennem kirakós hiányzó darabjai is.

Vágymágusok olvasók, imádni fogjátok ezt a novelláskötetet!

♦♦♦

Bejegyzés EXTRA

- Interjú On Sai-jal -

Hikari: Tervben volt egy ilyen 0,5. kötet egyébként is, vagy a sorozat sikere adta az ötletet? 

On Sai: Egyik sem, ez másképp alakult. A Vágymágusok története E/1-ben halad, ez az első ilyen sorozatom. Alapvetően több szereplős E/3-at szoktam írni. Fejben most sem csak egy szereplő szemszögét látom, így akaratlanul is mesélek az író-olvasó találkozókon a többi szereplő hátteréről. Így alakult ki az az olvasói igény, hogy mélyebben belelássanak a többiek küzdelmeibe, szerelmi életébe. Meg hát az is izgalmas, hogy a főszereplő srác hogyan éli meg az első találkozást, vagy azt, amikor az ikertestvérek ruhát cserélnek. A patreon.com/onsai oldalamra már több ilyen novella felkerült menet közben, és amikor összejött egy kötet, akkor megkapta nyomtatva a szélesebb olvasóréteg is.

H.: Okozott nehézséget a kötet címadása? Volt olyan, ami ugyan elsőre jól hangzott, aztán mégis elvetetted?

O. S.: Novellák címen adtam le az írást, aztán a kiadóvezető szólt nem sokkal a nyomdába küldés előtt, hogy kellene helyette valami rendesebb cím. Küldtem öt címötletet és ezek közül a Titkok és intrikák lett. Ez elég pontosan lefedi, hiszen a legtöbb szereplő hallgat, és a lelke legmélyén éli meg a sorsfordító eseményeket. A Folyóünnep kisregényben pedig a palotai intrikákból kapunk ízelítőt.

H.: A kötetben szereplő nyolc novella és egy kisregény közül melyik írását élvezted a legjobban? Miért?

O. S.: A Folyóünnep kisregényt, ahol egyszerre zajlanak palotai susmusok a mágiavita körül, és Delon és Roan egy célért küzd, de közben a háttérben meg más ügyben egymás ellen harcolnak. Rendkívül szórakoztató volt, ahogy hol segíti, hol egymást hátráltatja a két hasonló, csavaros eszű bajkeverő.

H.: Volt olyan novella, amelynek a megírása nehézséget okozott? Miért?

O. S.: Szintén a Folyóünnep volt ez, hiszen nagyon sok dologra kellett egyszerre figyelnem. Az egyik, hogy hitelesek legyenek a szereplők, és az interakciójuk. Meg mindez beleférjen a 16+ kötetbe. Roant csak elrejtett utalásokban építem a sorozatban, így sokaknak angy meglepetés lehetett ő. Nagyon pontosan tudnom kellett azt is, hogy időben mikor vagyunk a főszálhoz képest, és hogy ki milyen információkkal rendelkezik.

H.: Melyik a kedvenc történeted a kötetben? (És miért az?)

O. S.: A Mint a hó novella nagyon közel állt hozzám, szerettem Delon kitartását és kilátástalanságát. Két nagyon más természetű fiatal férfi útja kereszteződik, és ebből egy meglepő barátság születik. Delon és Erdon herceg itt még fiatal, és bizonytalan önmagában. Később, a sorozatban már mindkettőt vezetőként látjuk. Öröm volt írni róluk, kettőjük sokrétű köteléke a sorozatban csak felvillan, de ez a legárnyaltabb szereplődinamika a Vágymágusokban. 

H.: Ha valaki nem olvasta a sorozat többi kötetét, élvezhető/olvasható a novelláskötet?

O. S.: Az első egy-két novella igen, de a nagyját alapvetően a harmadik kötet után érdemes elolvasni, mert apróbb spoilerek vannak benne, meg akkor már jobban ismerjük a szereplőket. 

Köszönöm az újabb szuper interjút!

*Hikari