2024. február 23.

Heteira: Tündéralku {+ Interjú}


Aki hibázott, bocsánatot kér. És akit szeretünk, annak megbocsájtunk.


Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 312

Fülszöveg: 

A ​tündér alkukra éhes, a farkas tündérekre – beteljesülhet a szerelmük?

Delvin a tizennyolcadik születésnapján szembesül azzal, hogy tündérereje van. Az első sokk után egy új világ tárul fel előtte: képtelen hazug szavakat kimondani, de cserébe képes varázsolni, és alkut kötni az emberekkel, azaz bűbájjal segíteni őket, ha megfizetik az árát. Minden csodás lehetne, csak éppen a férfi, akire régóta vágyik, ódzkodik a tündérektől…

Rikke farkas alakváltó, aki egyszer már megégette magát, amikor alkut kötött egy tündérrel. Titkon jó ideje vonzza Delvin, várja az első átalakulását, a nagykorúságát, hátha a fiú oldja végre a magányát. Azonban kiderül, hogy Delvin is tündér. Vajon a vonzalom erősebb, mint a félelem? És ha ad egy esélyt a fiatal tündérnek, ő nem fog visszaélni a bizalmával? Delvin és Rikke akarja egymást. De csak akkor tudják megadni a másiknak a boldogságot, ha megértik saját magukat, beismerik a vágyaikat, és megtörnek egy múltbéli, kegyetlen alkut. Meg lehet bocsátani a hibákat? Létezik új esély? A szerelem mindent legyőz?




A helyzet a következő: igenis van olyan, amikor meglátod a borítót, és tudod, hogy neked ez a könyv kell. Pontosan így jártam a Tündéralkuval. Itt is nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak, amiért recenziós példányt kaphattam a regényből.


A könyv alapszituációja szerint itt minden szereplőnek van egy másalakja, amiről a tizennyolcadik szülinapját követően elérkező Pillanat rántja le a leplet: van, aki róka, más vadmacska, megint más farkas.

Delvin izgatottan várja a maga pillanatát, készül rá, olvas utána, azonban amikor a másalakja nem a vágyott farkas, hanem tündér lesz, kétségbeesik. Hogyan fog így közel kerülni ahhoz a farkas alakváltóhoz, akire hosszú évek óta vágyik?

A természetanya útjai azonban kacskaringósak és olykor kifürkészhetetlenek: és erre hamar rájön a fiú is. Vajon mi az az alku, ami felér a szerelemmel?



Nem ez az első olvasmányélményem a szerzőtől, A hold vonzása című novelláskötete is tetszett, ugyanakkor szeretem a realisztikus, elgondolkodtató könyveit is, mint amilyen például a Kezdjetek el élni! Talán ezért is voltam kíváncsi arra, milyen történet kerekedik ki fantasy műfajban.

Nálam már az alapból pluszpont, ha egy könyv váltott szemszögből íródott, ha pedig a váltott szemszög még ráadásul férfiszemszög is, kifejezetten boldogan kezdek bele a történetbe.

Itt is elég volt néhány oldal ahhoz, hogy nagyon megkedveljem a történetet magát, még annak ellenére is, hogy jó ideig nem tudtam megjegyezni, melyik név kihez tartozik (értsd: Rikkére tündérként, Delvinre meg farkasként gondoltam.) Aztán ez végül is letisztázódott bennem, szóval onnantól képes voltam igazán a történetre figyelni.

Szerintem kifejezetten keratív és újszerű ötlet az, hogy minden szereplőnek megvan a másalakja felnőtt korában, és ez a másalak hatással van a személyiségükre is, ugyanakkor mégis emberek maradnak, emberi viselkedésük, szokásaik vannak.

Az énjük másik - nem emberi - oldala inkább csak kiegészíti azt, kik is ők valójában.



És pont ez az ember vs. másalak hoz be a történetbe egy csomó dilemmát, amin nem csupán a karakterek, de az olvasó is gondolkodik: vajon hasonló tényleg a hasonlót vonzza? Vagy pont, hogy a különbségeink tesznek minket tökéletessé a másik számára?

Jó egy döntés attól, hogy én jónak érzem, a másik viszont nem?

Mentálisan visszaélni a hatalmammal helyes akkor, ha egy nagyobb jó érdekében történik, vagy nincs erre elég jó magyarázat?

Mindig, minden esetben meg kell tudni bocsánatani?

Mikor szeretem jól a másik embert?

Gondolhatjátok azt, hogy alig négyszáz oldalba ennyi mindent besűríteni kicsit túl sok, és talán igazatok is lehet, de: ezek nem csupán azok a kérdések, amiket körbejár a regény, hanem azok is, amik nekem jutottak eszembe, miközben együtt barangoltam ebben a különleges, varázslatos világban egy tündérrel és egy farkassal. Mert az, hogy beszippantott a világuk, teljesen egyértelmű. És tudjátok, jól is esett most ez. Kíváncsi voltam, hogy Rikke megkapja-e azt a feloldozást, amire mindennél jobban vágyik, Delvin képes lesz-e úgy használni az erejét, ahogy szeretné, meg egyébként is: jár-e két, ennyire különböző, mégis egymáshoz passzoló embernek az a happy end, amit igenis megérdemelnek?!


Ó, és ha már szereplőket említek:
Delvin ugye a tündérünk, aki az elején egyáltalán nem akarta ezt az egészet, pechjére viszont a másalak nem egy választható valami. Úgyhogy megtanult alkalmazkodni, és úgy használni a természetanyától kapott hatalmát, amivel sokakat meglepett. Tetszett, hogy buzog benne a tudásvágy, az, hogy minél több, minél pontosabb információkra tegyen szert, de bárcsak többet kommunikált volna! Eszes srác, azt gondolja, majd ő megoldja, de valójában jó néhány összezördülés megelőzhető lett volna ha megfelelő időben kimondja a megfelelő szavakat.

Aztán ott van Rikke, akit egy ideig sajnáltam, de minél jobban megismertem, minél több minden derült ki róla és a helyzetéről, a sajnálatomat felváltotta az értetlenség. Ráadásul ő pont úgy nem volt képes bizonyos helyzeteket jól kezelni a Devlinnel való kapcsolatában, mint a másik férfi. Néha emlékeztetnem kellett magamat, hogy ő idősebb néhány évvel a tündérnél, mert a viselkedéséből nem ezt éreztem.

Viszont mindkét férfi családját nagyon kedveltem, hiába teljesen mások egyvalami közös volt bennük: mindannyian a legjobban akarták Rikkének és Delvinnek egyaránt.

Linea, Sig, és Trude karaktere is mind olyan, akik tökéletesen kiegészítik a két főszereplőt, simán olvasnék róluk külön-külön is akár egy önálló novellát.


Azzal az érzéssel csuktam be a könyvet, hogy azta, de jó volt ez! És igen rég éreztem ezt utoljára fantasy történetnél.

Szerettem ezt a különleges világot, a szereplőivel együtt: akik nem voltak tökéletesek, követtek el hibákat, és épp emiatt lettek kedvelhetőek számomra.

Ha olyan történetet keresel, ami tele van klisével, szokásos szerelemmel, és már az első oldalon biztos vagy a happy endben, akkor sajnos nem ez lesz a te regényed.

Ha viszont valami olyasmire vágysz, ami különleges, érzelmes, és az utolsó oldalig reménykedsz a boldog befejezésben, hajrá, ez a történet neked íródott.

Szeressétek a srácokat ti is, igazán megérdemlik!

***



Bejegyzés EXTRA

- Interjú Heteirával -


Hikari: Kérlek, segíts azoknak, akik hozzám hasonlóan elvesztek a könyveid közt: hányadik regényed is a Tündéralku? Írtál korábban más fantasyt, ha a novelláskötetet nem számoljuk?

Heteira: Ez tényleg nem olyan egyszerű. Fizikailag van tíz különböző kinézetű és című könyv, amiket írtam. Tartalmában ez kilenc különböző kötet, hiszen a Válassz engem! az első felnőtteknek szóló regényem, a Szívből, színből, igazán újrakiadása volt. Heteira szerzői néven pedig ez a második kötetem (az előtte lévők Róbert Katalin könyvek).

De nem az első fantasy. A Nalávia titka egy meseregény, de az sem volt realista, egy felhőn lévő országban járunk, állatokkal és növényekkel beszélünk, stb. Emellett pedig a Lélekfény-sorozat (aminek lesz folytatása, de tényleg) is egy fantasy, ebben egy olyan szigeten járunk, ahol mindenkinek van lelki társa.


H.: Tavaly A hold vonzása kötet kapcsán beszéltünk már a vérfarkasaidról, akkor mondtad egy válaszban, hogy bizony, van tündéres történet is :) Gondolom ez lenne az. Honnan jött az alapötlet?

H.: Igen, a Tündéralkura céloztam abban a válaszban =) Ennek az ötletnek az alapja egyfelől az angolszász világ tündér-értelmezése, ahol ezek a lények csak igazat mondhatnak, de ettől még a képedbe hazudnak, tudnak varázsolni, de nem ez nem biztos, hogy jó neked, és lehet velük alkut kötni, de tuti te jársz pórul.

Ez volt az, ahonnan a tündérlétet indítottam. Ugyanakkor nem akartam csak tündéreket és embereket, mert nagyon szeretem az alakváltókat, és izgalmasnak tűnt a gondolat, hogy a személyiség és az, amivé változik az adott ember, összekapcsolódik. A farkasok falkaléte, mint a család szimbóluma egy érdekes téma nekem, úgyhogy alakult ki a két főhős figurája, és ebből következhetett az ő konfliktusuk.


H.: Számodra miben más fantasyt, mint realisztikus regényt írni? Mennyivel több idő pl. a világfelépítés?

H.: A realista történetek környezetét is átgondolom, odafigyelek a hitelességre. Például a 6 hét a világ előtt alaposan átbeszéltük a színházi dramaturg nővéremmel a színházak működését, próbafolyamatok felépítését, utánaolvastam a háttérszakmáknak. A Halld a szív szavát esetében pedig beszélgettem valóságshow-rendezővel, és el is mentem egy felvételt megnézni „hátulról”. De nyilván egy iskolában, vagy budapesti, dolgozó felnőttek életében nem kell annyit sakkozni, mert az alapkörnyezet ismert.

Egy fantasy világában sok mindent át kell gondolni, de én nem vagyok az a típus, aki leül csak világot tervezni. Én a történetírás során bontom ki magam számára a világot, figyelem, mennyi dolgot akarok ebből behozni és megmutatni magában a regényben, mit használok, minek van jelentősége. Így pl. a Tündéralkuban is felvillannak ünnepek, vagy egy kevés arról, hogyan hat mondjuk a környezetvédelemre ebben a világban az állati alak – de ez nem jelentős, mert nekem a romantika volt a jelentős.


H.: Ha egyetlen dalt kapcsolhatnál Rikkéhez, és Delvinhez, mi lenne az?

H.: Meglepően nehéz volt nekem most ez a kérdés, pedig sokszor keresek zenét regényekhez. Mindenesetre Rikke esetében eléggé passzol az All by Myself, és szintén nagyon passzol a Wicked Game (aminek direkt ezt a Tom Ellis énekelte verzióját hozom most).




Ezzel szemben Delvinhez egy sokkal játékosabb zenét kapcsolnék még akkor is, hogyha ő is átél kemény pillanatokat a történetben. Ez pedig legyen a Desireless Voyage Voyage című francia száma, ami ugyan a mi Földünk helyszíneit énekli meg, de mutatja Delvin szabadságvágyát.



H.: Egyébként imádom a srácok neveit. Milyen könnyen/nehezen kereszteled el a karaktereidet?

H.: Rikkét nagyon könnyen, hamar jött ez a hangalak, később pedig utánanéztem, és kiderült, hogy létezik ez az észak-európai név, és azt jelenti, hogy magányos. Nos, ez nagyon pontos.

Delvin esete más volt, mert neki más volt először a neve, de ezen változtatnom kellett. Több lehetőség közül választottam, de nála már direkt keresőztem a nevet.

Mindenki másnak létező norvég alapú neve van a történetben.


H.: Van olyan másalak, amit elfogadnál magadnak?

H.: Persze, imádnék valami macskaféle lenni! És nyilván izgalmas lenne tündérnek lenni, de nem érzem azért teljesen ezt magamban…


H.: Szerinted mitől lesz jó egy alku, mire kell figyelni? Te kötnél alkut?

H.: Biztosan kötnék, ha abban a világban élnék, mert ott az alkuk egy része kábé olyan, mint biztosítást kötni vagy kulcsra zárni az ajtódat. Nagyobb, komolyabb alku, az már más kérdés… De lehet, hogy abba is belevágnék.

A jó alku mindkét félnek jó: a varázstalan személy éppen annyit fizet érte, amennyit megér neki az, amit kap. Csak éppen akkora hatalom a varázserő, hogy nyilván a tündérek hajlamosak elkezdeni visszaélni ezzel… Azt hiszem, a jó alku olyan személyek között köttetik, akik egyformán intelligensek, és értik a szavakat, amit a tündér kimond.


H.: Rikke és Delvin nem csupán másalakjukban, de személyiségükben is különböznek. Kinek a szemszögét szeretted jobban írni,  és ki az, aki kihívást okozott?

H.: Delvin talán kicsit könnyebben pörgött, de igazából én Rikke részeit is nagyon éreztem. Sőt, lehet, hogy néha jobban is, és könnyebben maradtam vele kapcsolatban a saját fejemben. Ezt abból gondolom, mert van olyan olvasó, aki nehezebben, lassabban értette meg, hogy őt mi mozgatja.


H.: Neked, mint író, mit adott ez a történet?

H.: Egyfelől önfeledt kikapcsolódást. Másfelől egy történetet arról, hogy nem elég szeretni, jól kell szeretni. Szerintem ez egy nagyon fontos téma, és nagyon sok (pár)kapcsolat csúszik el ezen. Nagyon jó volt erről beszélni, ezeket a pontokat megfogalmazni, megmutatni.

Nekem nagyon jó az a tudat, hogy a Tündéralku egyszerre egy könnyed kikapcsolódás, és egy mélyebb üzenet. Kinek mire van éppen kedves, mennyit akar belőle átérezni, annyira engedi mélyre.


H.: Milyen terveid vannak a jövőre? Újabb fantasy, esetleg visszatérsz  a realisztikus vonalra?

H.: Jelen pillanatban egy új Heteira-regényen dolgozom, azaz ez is fantasy, van benne alakváltó (és boszorkány), szexi és a könnyedség mellett megjelenik majd egy fontos, mély téma.

Ugyanakkor a rövidtávú tervek között a Lélekfény második részének befejezése áll, és van egy új romantikus realista retelling tervem is, olyasmi amilyen a Szelídíts meg! is volt. Ez utóbbi már egészen biztosan nem esélyes idén, de addig érlelődik bennem.


Nagyon szépen köszönöm az újabb szuper interjút!
*Hikari 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.