Heteira: A hold vonzása {+ Interjú}

Egyensúlyra van szükséged, hogy alfa lehess. De soha, senki sem mondta, hogy ezt egyedül kell csinálnod.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 344

Fülszöveg:

Mi a közös egy csendes norvég szigetben, egy nyüzsgő új-zélandi városban, a budai hegyekben és San Francisco utcáiban? Hogy rejtélyes vérfarkasok járják őket…
Tizenegy vérpezsdítő, megható és izgalommal teli misztikus-romantikus történet vár az olvasóra.
A szerelem mindig elképesztő csoda. Néhol ősi harcosokkal néznek szembe, néhol a társadalom tiltásával vagy különös gyilkosságok elkövetőivel. Máskor csak egy elkóborolt macskát keresnek, esetleg választ a kérdésre, hogy ki mellett lehetnének igazán boldogok.
Kire számíthatsz, ha nem a szerelmedre?
Heteira lebilincselő történetei évek óta ejtik rabul az olvasók szívét. Ez a különleges novellaválogatás számtalan országba kalauzolja el az olvasót, mítoszokra és legendákra épít, de nagyon is emberi történeteket mesél a szerelem megannyi arcáról.

Azóta szemezek ezzel a kötettel, amióta megjelent, de mindig csak tologattam a várólistámon. Ezúton is köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak a recenziós példányt, így sort kerítettem az olvasásra.

Hiába vagyok idén már 9 éve blogger, és hiába okoz kikapcsolódást az olvasás, vannak időszakok, amikor nem tud lekötni egyetlen regény sem.
Ilyenkor vagy teljesen mást csinálok (például filmezek, vagy kirándulok), vagy előkerülnek a novellák 
Heteira vérfarkasos novelláskötete megadta számomra azt a kikapcsolódást, amit napok óta keresek. 

Alább röviden írok mindegyik novelláról, voltak közte azért bőven olyanok, amiket simán olvastam volna még hosszabban. Kedvcsinálóként pedig mindegyik novella első mondata is bekerül a posztba.

Vérfarkas a szomszédom

Itt már a cím lelövi a "rejtélyt", de egyáltalán nem bántam. Érdekelt, hogy a hősnő mikor, hogyan jön rá a dolgokra, és arra miképp reagál: szerencsére Lise maradt talpraesett, erős nő a "lelepleződés" után is. Viszont én kettejük között eléggé indokolatlannak éreztem az erotikát, (vagy lehet, csak a részletességét?), úgy gondolom, a történet működött volna enélkül is.

Szelídítő 

Azt hiszem, ez lett a kedvenc novellám a kötetből, nagyon tetszett. Már alapból ez az egész rendőrségi/szociális segítői munka adott neki egy nagyon érdekes pluszt, amibe ha az ember akar, simán beleláthat még pluszt. Társadalmi helyzet? Rendszerkritika? Persze, az is lehet, hogy az egészet túlgondolom, mindenesetre igazán elgondolkodtató írás lett.

És úgy olvastam volna még! Amikor igazán beleéltem magam, izgultam a szereplőkért, egyszerűen vége lett. Háromszor is megnéztem, hogy nincs-e esetleg még egy oldal vagy valami, de semmi. Nem szép ilyesmit csinálni az olvasóval, engem személy szerint nagyon érdekel, mi fog történni Jan falkájával a jövőben.

Egyensúly

Emlékeztem, hogy erről olvastam egy posztot, miszerint az egyensúly című novellában nagy szerepet kap a jóga. Mivel a szerző maga is jógázik (hiányolom is mostanában erről az insta sztorikat :)), nagyon kíváncsi voltam, hogy fogja felhasználni ezt a tudást és tapasztalatot. Nos, ez az írás pont olyan, aminek lennie kell: lassú, elcsendesedő, befelé figyelő. Mert még a vezetőnek is szüksége van olykor valakire, aki irányt mutat. 

Lunacy

Vérfarkasos kriminovella? Részemről rendben, lássuk milyen!

Megmondom én, milyen volt ez: überkiráky. Oké tény, kicsit sok volt a név és a végére belezavarodtam ki-kivel van, de szépen kikristályosodott és a szálak is elvarrásra kerülnek. Jól áll a szerzőnek ez a nyomozós, krimis vonal az tuti.

A tűz ölén

kedves Heteria ez megint túl rövid lett. Éppen csak egy kis ízelítő valami izgalmasból, a kapcsolódásról, a megtalálásról. De talán pont az adja meg a hangulatát, hogy nincs túlhúzva. A férfi és a farkas története pont olyan, mint a találkozásuk: perzselő.

Született vezető

Azt hiszem, ez az egyik leghosszabb novella a kötetben, de határozottan jót tett neki, hogy nem néhány oldalas, és nagyon szerettem. Annyi minden volt ebben a történetben, ami miatt könnyedén a szívembe zártam: egyrészt ott volt a kutyakiképző Matyi, akinek mudijai vannak (most képzeljetek el három csaholót, akit bevisznek egy csapat falkasvérű közé.. ugye, hogy nektek is felfelé kunkorodik a szátok széle? :)), de Domi is egy igazán különleges srác, akit tényleg két oldal után megszeret az olvasó. Teljesen át tudtam érezni a zavarodottságát és a bizonytalanságát, amiért olyan helyzetbe került, amire nem készült fel, de a történet végére nagyon szépen a helyére került minden és mindenki.

PetDet

Komolyan mondom, minden elismerésem ezért a novelláért, fantasztikus az alapötlete. Tény, hogy végigvigyorogtam és elképesztően jól is szórakoztam. Hálás is vagyok a szerzőnek, hogy behozott egy ilyen témát is a kötetbe, ugyanis az (állat- és ember) kutató-mentőcsapatok igazán nehéz munkát végeznek szívvel és profizmussal. Ha az olvasás után már csak egyvalaki rákeres arra, hogy a közelében mely szervezet foglalkozik ilyen munkával, úgy gondolom máris elképesztően megérte megírni Paxton történetét.

Úgy szeretlek, majd megeszlek

Ez a novella már fél oldal után megfogott, ugyanis nagyon különleges a helyszíne: Új-Zéland. Különleges helyszínhez pedig különleges novella is párosult: ugyanis itt az alakváltó úgynevezett manával táplálkozik, és hisz abban, hogy a szerelem lehet olyan, mint a villámcsapás. Személy szerint nagyon tetszett ez a hasonlat, és örültem, hogy végigvonul az egész íráson, de hőseinknek ettől függetlenül meg kellett küzdenie egymásért. Nagyon drukkoltam Timotinak végig, mert megérdemelte a boldogságot.

Minden finomabb farkasszőrrel

Na, ez aztán egy érdekes történet lett. Tetszett ez a boszorkány x vérfarkas páros, de atyaég, mennyire falra másztam a szerelmi háromszögtől! Értettem is, meg nem is, hogy miért van erre szükség, de akkor is előhozta a szerelmi háromszög fóbiámat ez a novella, bocsi Heteira. Mázlija ennek a novellának, hogy azért a végére kedves boszorkányunk csak kitalálja, melyik is az ő útja, de ameddig eljut odáig... hát megráztam volna párszor.

Én nem félek

Ez volt az a novella, ahol egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy happy end lesz a vége. Viszont tökéletesen hozza az egyik leggyakoribb párkapcsolati problémát: azt, hogy a felek egyszerűen nem beszélnek egymással. De hogy ne legyen olyan egyszerű, a kommunikáció se old meg rögtön mindent, futnak azért még egy-két kört szereplőink, mert miért is ne?

Hogy azok ott fent bekaphassák

Igazán erős novella került be a kötet utolsó olvasmányaként. Elég komoly hangvételű, és sok kérdést feszeget már a kiindulóhelyzettel is, de aztán jönnek még be újabb és újabb kérdőjelek. Elgondolkodtató történet volt, lassan építkezett, hagyta, hogy az olvasóban leülepedjenek a dolgok. Elképesztően izgultam ezért a párosért, nagyon drukkoltam a sikerükért. Szívességként indult ugyan, végeredményben viszont valóban sokkal többé vált a végére:egy emlékeztetővé, hogy minden papíron meghozott döntés mögött ott vannak az emberek, sorsok. Ezt pedig nem szabad elfelejteni.

Már a Holdvilági piknik olvasása közben azt éreztem, hogy a szerzőtől nem áll távol ez a vérfarkasos-fantasy vonal, és most ismét bebizonyosodott, hogy igazam van. Róbert Katalin/Heteira igazán profin mozog ebben a világban!

Ha valaki igazán sokszínű vérfarkasos kötetet keres, A hold vonzása jó választás lehet; biztosan mindenki talál benne számára szerethető történetet. Ha pedig éppen semelyik regény nem köt le, de mégis olvasnál valami romantikust és szórakoztatót, akkor tuti erre a kötetre van szükséged, nem fogsz mellé vele.

***

Bejegyzés EXTRA

- Interjú Heteirával -

Hikari: Emlékszel rá, hogy mikor írtad az első novellád?

Heteira: Középiskolás koromban. Vagy általános végén. Szóval… majdnem emlékszem :D Mindenesetre az biztos, hogy eleinte még a hosszabbnak szánt szövegei is novellaméretűek voltak. De ez így is van rendjén, szerintem így kiválóan tud fejlődni egy kezdő író.

H.: Számodra mennyivel másabb novellát, mint regényt írni?
H.: A novella egy villanásnyi betekintés egy világba, szereplők történetébe. Sokszor csak egy izgalmas helyzetet járok így körül, vagy egy narrációs módot, zsánert próbálok ki. Vannak történetek, amik engem novella-hosszúságban érdekelnek, vagy amikről úgy érzem, egy regényben túlnyújtottak lennének.

H.: Melyik áll hozzád közelebb?

H.: Én nem tudok csak regényeket írni. Mire egy regénynek nekiülök, az már érlelődött bennem, forgattam az ötletet, a világot, a szereplőket magamban. Nem is feltétlenül tudatos jegyzetelésről van szó (bár van olyan szakasz is), hanem a háttérben történnek a dolgok. Viszont annál meg jobban szeretek írni, hogy üljek, és várjam, hogy a fejemben lévő regény eljusson a pillanatig, amikor eldördül a startpisztoly. Közben van egy csomó ötlet, ami felvillan bennem, szeretnék érzelmeket megmutatni szövegekben. Na, ilyenkor jó, hogy lehet írni novellákat.

Mivel sokkal több novellát írok, adná magát, hogy ez áll hozzám közelebb, de igazából mindegyikben ott van az írás és a történetmesélés öröme – csak az egyiknek előbb a végére érek.

H.: Nem bántad meg, hogy később jelent a novellásköteted, mint a regények? Ha tehetnéd, megfordítanád a sorrendet?

H.: Egyáltalán nem fordítanék a sorrenden. Ma Magyarországon csak szépirodalmi közegben kapnak fel novellásköteteket, és még ott is nagy szerencse kell ahhoz, hogy egy kezdő író novelláskötete az olvasókhoz is eljusson, azaz ne csak a szakma értekezzen róla, hanem tényleg sokan elolvassák. Na, ehhez képest a szórakoztatóirodalomról a szakma sem értekezik különösebben. Nem lett volna sok esélye „betörni”, ha ezzel kezdek. Úgyhogy szerintem ez így nagyon jó felállás volt.

H.: 11 történet van benne. Melyiket volt a legkönnyebb és melyiket a legnehezebb megírni?
H.: Mindegyik történetre igaz, hogy egyfajta flow-élményben készültek, tehát nagyon jó volt megírni őket. Viszont a kötetbe rendezés előtt átírtam őket, szóval talán így lehetne megnézni a dolgot.

A legtöbb munka az átírásnál az Úgy szeretlek, majd megeszlek esetében volt, mert Új-Zéland elég távoli, és az ország paramétereinek, felsőoktatásának, hangulatának és mítoszainak is utána kellett nézni. Minden más helyszín közelebbi, sok olyan van, ahol én magam jártam már.

Legkönnyebben pedig nyilván A tűz ölén-t lehetett javítani, hiszen az egy hangulatnovella, nincs számottevő világépítés, sőt, a helyszínt sem nevezem meg.

H.: Miért pont a vérfarkasok lettek a kötet lényei? Hiszen írhattál volna például vámpírokról, tündérekről, sellőkről, bármilyen más fantasy lényről is…

H.: Abból indultunk ki, hogy én miket írok, ugyanis az én történeteim alapvetően vérfarkasokra és az ő dinamikájukra épülnek. (Mert vérfarkasos fanficek.) De végeredményben kiadói döntés volt, hogy a kötetben ugyanaz a fajta lény legyen, és különböző háttérvilágok, különböző országok. Szóval ennyiben „alkalmazkodtam”, és nem is vettem elő a sellős (mert van) vagy a tündéres (abból inkább regényt írtam) történetemet. Egy darab vámpíros történetem van (abban is akad farkas is…), az meg már bekerült az Érints meg! antológiába ;)

H.: Melyik a kedvenc történeted a kötetben? (És miért az?)
H.: A Született vezető és a Hogy azok ott fent bekaphassák között vacillálnék, ha kedvencet kellene választani. Az előbbinek a világa és a párosa is nagy kedvencem, az utóbbi nagyon erős érzelmeket hoz, és úgy reflektál a világunkra, hogy közben tud csak egy konkrét párosra, egy konkrét szituációra fókuszálni.

H.: Volt olyan novella, amelyet átírtál megjelenés előtt?

H.: Mindet. Már alapban a helyszíneket át kellett írni, mert mindegyik az USA-ban játszódott eredetileg. Meg sok olyan fanfices utalást, amiknek nem volt szerepük a történetben.

H.: Sokat gondolkodtál azon, hogy az antológia maga milyen címet kapjon?
H.: Hát, miután nem engedték azt, hogy A vérfarkas ötven árnyalata… :D Komolyra fordítva a szót, nem kellett rajta sokat gondolkozni, mert A hold vonzása nagyon következik a farkasos-vérfarkasos tematikából. Ültünk egy megbeszélésen Varga Beával, kicsit még töprengtünk, hogy „vonzása” vagy „vonzásában”, és ennyi.

H.: Van rá esély, hogy újabb novelláskötetet olvashatunk tőled a jövőben?
H.: Nekem van még bőven novellám, kijönne belőle simán még egy hasonló kötet. De a kiadó pillanatnyilag nem gondolkozik ebben, ezért a közeljövőben nincs rá esély.

Köszönöm az újabb érdekes interjút!

*Hikari