Laura Thalassa A Lélektolvaj (Az Alkusz 3.)

Fogalma sincs, hogy mennyire szerelmes vagyok belé.

Kiadó: Anassa

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 432

Fülszöveg:

Callypso Lillis számára a tündérmágia, ami immár az ereiben csörgedezik, egyfelől átok, másfelől jó szerencse. Az, ami Desmond Flynnhez, az Éjszaka Királyához köti őt, egyben sebezhetővé teszi a Lélektolvajjal szemben. A férfival, aki porrá akarja zúzni a világot… és ezzel együtt Callie-t is.

De nem csak a Tolvaj az, akinek árnyékai ott lebegnek a Másvilág felett. Des apja visszatért a halálból és bosszút akar állni a fián, aki egykor a sírba küldte.

Desnek és Callie-nek ki kell találnia, hogyan állítsák meg mindkét férfit, és az idő fogytán van. Mert olyan erők vannak mozgásban, amelyek azon munkálkodnak, hogy elszakítsák egymástól a szerelmeseket egyszer s mindenkorra… és balszerencséjükre, már nem a halál a legrosszabb, amitől tartaniuk kell.

Tavaly nyár elején olvastam az első részt, és Laura Thalassa nagyon gyorsan olyan írónő lett, akitől szívesen elolvasok bármit. Ugyanakkor hihetetlen, hogy ezzel a kötettel véget ér a sorozat, igazán szerettem a Másvilágban kalandozni.

Callie végre igazi tündérré vált, méltó társa az Éjszaka Királyának. Azonban az erejére igényt tart a Lélektolvaj is, és ha ez még nem lenne elég, Des apja is feltámadt a halálból, és nagyon szeretné a fiát holtan látni.

Hőseinknek olyan ellenségeket kell legyőznie, akik talán legyőzhetetlenek. És minél jobban mélyülnek el körülöttük az árnyak, az esély egyre távolabb kerül tőlük. Vajon képesek lesznek győzni?

Elolvastam az Alkusz kiegészítő kötetét is, és azt kell mondjam, igazán jó érzés volt visszatérni ebbe a világba, minden szépségével és brutalitásával együtt. Mostanában nehezen találtam olyan könyvet, amit nem csak elolvasni szerettem volna, hanem írni is róla nektek, de a Lélektolvaj ilyen.

Így kell zárókötetet írni!

Egyáltalán nem fáradt el a szöveg így a harmadik részre, sőt, mintha csak szaporodtak volna a problémák, a csaták, és bizony bőven izgulhat az ember olvasás során. Nem tudsz legyinteni, hogy á, úgyis életben maradnak,  áshogy nem lehet, mert ez az események fényében egyáltalán nem biztos ez. Ha hozzám hasonlóan egy ideje olvastad már a második részt, itt egy emlékeztető: Thalassa kegyetlen, erre készülj fel. És nem csak abban az értelemben, hogy simán ír úgy szinte mészárlást, hogy a hideg futkos a hátadon tőle, hanem úgy is, hogy nem engedi, hogy fellélegezz. A cselekmény csak úgy pörög, és nem tudsz mit tenni, csak olvasni és olvasni, mert ha abbahagyod... de nem fogod abbahagyni, sokkal inkább a "csak még egy fejezet" jól bevált módszerét követed. Én simán elolvastam belőle napi száz-százötven oldalt, és még csak észre sem vettem, miközben megismertem a Másvilág egy korábban nem látott oldalát. Ez a világ pont úgy van tele lehetőségekkel, ahogy sötétséggel és az írónő jól ki is aknázza mindet.

Magam is meglepődtem, de Callie nem idegesített a történet során. Ugyan néha indokolatlanul képzett harcos benyomását keltette,  ami nem volt megfelelően előkészítve, de azt igazából rákenem a szirénjére, meg a borra... Szóval nem akadok fent rajta. Meg na, tény: megérdemli az erőt, amit az írónő a rendelkezésére bocsájtott a regény végére.

Des talán némileg kevesebbet szerepelt, de amikor igen, akkor igazán nem lehet okom panaszra. Egyszerre kegyetlen és kedves, és értem én, hogy titkokkal üzletel, de azért az utolsó húzása kapcsán aludnom kellett egyet; most azt mondom, hogy oké, elfogadható, amikor olvastam, akkor bizony felhúztam a szemöldökömet.

Örülök, hogy Temper és Malaki is kapott azért szerepet, bár érezhetően kicsit mindenki kicsit háttérbe került a hősnő mellett, szerepelhettek volna többet. Spin-offot követelek a párosuknak!

Ez a kötet hozza az korábbiak színvonalát: gyorsan olvasható, izgalmas, néhol kissé brutális romantasy, de azt hiszem, pont ezt szeretem benne.
Nem tartom kizártnak, hogy néhány év múlva az egész sorozatot is újraolvasom. Jöhet még Laura Thalassa könyv a magyar olvasóknak, vevő vagyok az írónőre!

*Hikari