Judy I. Lin Sötét, ​édes bájital (Teák könyve 2.)

Azt akarom, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba. A lehetetlent akarom.

Kiadó: Next21

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 350

Fülszöveg:

Dáxi királyságba betette a lábát a gonosz – a száműzött herceg visszatért, hogy magához ragadja a hatalmat. Tömeges mérgezések híre terjed, a nép retteg, mindenki bizalmatlan.
Ning fiatal kora dacára máris nagy tudású teafőző mester, aki elkíséri Zhen hercegnőt a száműzetésbe. Velük tart Ruyi, a hercegnő hű testőre, és Ning testvére, Shu, aki nemrég épült fel betegségéből. A négy fiatal nő együtt útra kel, és a királyság szerte szövetségeseket keres, akikkel együtt eltávolíthatnák a betolakodókat, és visszavívhatnák a Zhent jogosan megillető trónt.
Ninget továbbra is rémálmok kísértik, amelyekben az aranykígyó háború és vérontás látomásait bocsátja rá. Ősi gonosz ébredezik, sokkal pusztítóbb, mint az emberek jelenkori, kicsinyes viszályai, talán az ország összes mágiája sem lesz elég ahhoz, hogy megakadályozza a pusztítást, és gondoskodhasson a világ fennmaradásáról.

Szinte napra pontosan egy éve olvastam az első részét a duológiának, és a mai napig tartom magam a véleményemhez: a tavalyi évem egyik kedvence lett. Izgatottan vártam, milyen lesz a folytatás.

Ning útra kel, Zhen hercegnővel és a palotából menekülő szövetségeseikkel, hogy meggyógyítsák Ning nővérét a méregtől, és bizonyítékot találjanak arra, hogy Zhen a jogos uralkodó. De a száműzött hercegnél nagyobb gonosz támad, és Ningnek szüksége lesz minden erejére shénnóng-sīként, hogy legyőzze azt.

Folytatások előtt mindig elgondolkodom azon, hogy újra kellene olvasni az előző kötetet, de a Méreggel átitatott varázslat jelenleg barátnőmnél van, így erre most nem került sor.

Valószínűleg emiatt volt az is, hogy elég nehezen rázódtam bele a történetbe, és vettem fel a fonalat. Ha őszinte akarok lenni - és miért is ne lennék? - akkor viszont azt kell mondanom: nekem ez a folytatás eléggé elmarad az első színvomalától.
Nem szippantott be úgy, az pedig engem eléggé zavart, hogy amíg Ning fejezetei E/1, addig Kang fejezetei E/3 módban íródtak. Önmagában nincs bajom az utóbbival sem, de így, hogy ugráltunk közöttük, húztam rá a számat, még annak ellenére is, hogy egyébként szeretem a váltott szemszöges történeteket. Csak... nem így. Meg fogom nézni, de az első rész esetén nem rémlik ilyesmi írásmód, ugyanakkor, ha valakinél ott van a könyv, légyszi, írja meg kommentben, hogy mégis mi a helyzet.

A történet cselekményével is hadilábon állok. Oké, persze, hőseink kalandoznak, meg belelátunk a palotai intrikákba, de amit én imádtam a korábbi részben - a teaszertartások -, az most egyszerűen eltörpül minden más mellett. Én pedig hiányoltam. Mintha egy fontos összetevő hiányzott volna, hogy igazán élvezni tudjam a zamatát a történetnek. 

Nem tartom kizártnak azt sem, hogy a Teák könyve megállta volna a helyét egyetlen kötetben, és ez a szétbontás törte meg a dinamikát. Úgy gondolom, hogy sokkal-sokkal több mindent ki lehetett volna a világból, a történetből, mint amennyit végül Judy I. Lin kihozott, és emiatt kicsit szomorú vagyok.

Ning sokat változott.Miközben átutazik a birodalmon, többet tud meg varázslatáról és a világuk fenyegetéséről, bátrabbá és bölcsebbé válik, és megtanul bízni a szívében és annak döntéseiben. Szerettem olvasni arról, hogyan lesz egyre magabiztosabb önmagában, miközben a Shu-val való kapcsolata adott egy plusz az egész karakternek. A köztük lévő erős testvéri kötelék egyszerűen szívmelengető.

Kangot megkedveltem az első részben, jó volt itt kicsit jobban belelátni a gondolataiba, abba, hogy ki is ő valójában. Egy apjához hűséges fiú, akinek ettől függetlenül megvan a magához való esze, és nem lehet megtéveszteni a szemét, mert képes olvasni a sorok között, és akkor is keresi az igazságot, ha tudja, hogy az nem feltétlenül az a fajta igazság, ami boldoggá fogja tenni.

Bánom, hogy Zhen, Ruyi vagy éppen Lian mintha háttérbe húzódott volna, ahogy a harcosokról is szerettem volna többet megtudni. 

 Határozottan úgy éreztem, hogy ez sokkal gyengébb, mint az első könyve. És nem értem, mi történt?!

Valószínűleg úgy fogsz járni, mint én: szeretted a Méreggel átitatott varázslatot, és akarod majd a folytatást. Ami kicsit talán olyan, mint egy tea, amiben túl sokáig áztatták a teafüvet, és még a cukrot, citromot is kihagyták belőle: kissé keserű, de megiszod, mert csak ez van.
Ha újabb Judy I Lin regény fog érkezni magyarul, el fogom olvasni, mert végül is szórakoztató és jó könyveket ír, de ezt a csalódást most fel kell dolgoznom.

*Hikari