Körforgás Write Tag ~ Szeptember
Folytatódik a Write Tag, hozom is a szeptemberi kérdéseket. Ki volt az, aki kitöltötte esetleg az előző hónapot, vagy csupán most talált rá erre a sorozatra? Ha az utóbbiba tartozol: üdv itt, ez a tag idén minden hónapban visszatér.
Mikor érzed, hogy beérett a munkád gyümölcse? Számodra mi a siker írás terén?
Erről írtam nemrég egy instaposztot, szóval úgy, ahogy van idemásolom, mert ennél jobb megfogalmazást úgysem tudnék hozni:
Mi számít sikernek íróként?
Kezeket fel, ki az, aki rögtön rávágná, hogy "a publikálás"? Nyugi, az én kezem is levegőben van... 😁
Aztán elgondolkodtam ezen mélyebben, és rájöttem, hogy a siker nem (csak) ez.
~ Siker elsajátítani, aztán (egyre magabiztosabban) használni írói eszközöket.
~ Siker rátalálni a saját hangomra.
~ Siker javítani. Elvégre tökéletesíteni csak azt lehet, ami már meg van írva.
~ Siker túlélni az önbizalom-ingadozást, és folytatni akkor is, amikor épp nem érzi magát az ember írónak.
~ Siker tudni kimondani, hogy amit írtam, az igenis jó. Hiszen önmagunkat talán még másoknál is nehezebben dicsérjük.
Mi a legnagyobb eredmény, amit valaha elértél íróként? (Nem kell hivatalos eredménynek lennie, bármi, amit annak érzel.)
Azt hiszem a kézirataim befejezése mindig egy ilyen nagy eredmény lesz, totál mindegy, hányadiknál tartok majd. Sokszor hónapokig kelek és fekszem az általam megalkotott szereplőkkel, gondolkodom rajtuk napközben... Persze, egy első verziós befejezés nem jelent "semmit", utána még sok-sok munka van a szöveggel, még akkor is, ha az embernek nincs komolyabb célja vele.
Azért egy szintet a fiókírás is üssön már meg, néhány bétán át szokott futni. (A novellák dettó.)
Kora tavasztól őszig dolgoznak a földművesek a jó termésért. A karaktereid miért dolgoznak? Mi a céljuk?
Ez egy nagyon érdekes kérdés, és tök jó, hogy bekerült a listába. Van olyan karakterem, aki a történet során önmagán dolgozik a legtöbbet. Megint más keresi a saját helyét az életben. De olyan szereplőm is van, aki rájött, hogy az út, amin eddig járt, nem helyes, szóval újat keres magának.
Ahány karakter, annyi motiváció és cél, és talán pont ezért izgalmas nagyon írónak lenni.
Ha szüret, akkor befőzés. Vannak-e olyan jó élményeid az írós múltadból, amiket, mint egy finom, édes lekvárt elővehetsz, és a nehéz napokon erőt meríthetsz belőlük?
Nemrég írtam egy posztot az írói oldalamra, ami ugyan egy tíz évvel ezelőtti sztori, de még mindig örömmel gondolok vissza rá, hatalmas löketet adott ahhoz, hogy ne adjam fel, akkor se, ha nehéz.
De egyébként a pozitív visszajelzések azok, amik mindig előre visznek, ami kapcsán azt érzem, hogy ezért éri meg csinálni.
Ha szüret, akkor must és murci. Hogy állnak a karaktereid a becsípéssel? :D
Egyetlen főszereplőm van, aki a története során rendszeresen lerészegedik, aztán küzd a másnapossággal... na, az a sztori szerintem örökre a fiókban marad, de nekem jó gyakorlás volt.
Egyébként a többi karakterem jó fej, csak mértékkel fogyasztanak alkoholt.
Köszönöm, hogy elolvastátok a szeptemberi válaszokat!
Októberben folytatjuk!
*Hikari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése