Penn Cole: Az ​Örökláng szikrája (Az Eredet átka 1.)

De bármit választasz, légy bölcs! És mindenekfelett, éld túl!

Kiadó: Ventus Libro

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 480

Fülszöveg:

Egy halandó világban, melyet az istenek elfoglaltak, és varázserejű, gonosz ivadékaik, a Leszármazottak irányítanak, Diem Bellator arra vágyik, hogy elhagyja szegény faluját. Édesanyja hirtelen eltűnése – és egy múltbéli, veszélyes titkának leleplezése – váratlan lehetőséget nyújt Diemnek, hogy belépjen a Leszármazottak sötét, nemesi világába, és kibogozza az anyja által hátrahagyott rejtélyek hálóját.
Míg a haldokló király jóképű és titokzatos örököse figyeli minden lépését, és egy könyörtelen, lázadó szövetség hívja, hogy csatlakozzon az egyre inkább elhatalmasodó polgárháborúhoz,Diemnek el kell igazodnia a szerelem, a hatalom és a politika íratlan szabályai között, ha meg akarja menteni a családját – és a halandókat.

Nagyon hosszú ideje szemeztem ezzel a regénnyel. Ki-be pakolgattam a kiadó webshopjának kosarából állandóan, mert megfogott a külcsín, viszont a tartalom alapján mégis bizonytalan voltam, kell-e polcra. Végül kiszúrtam, hogy beszerezte a könyvtár, szóval maradtam ennél az opciónál.

Diem élete nem könnyű, Halandóváros gyógyítójaként sem. A Leszármazottak törvényeinek árnyékában kell meghúznia magát, miközben csak arra vágyik, hogy kitörhessen ebből.

Amikor azonban édesanyjának hirtelen nyoma vész és hónapokkal később se lehet róla tudni semmit, a fiatal lány élete a feje tetejére áll: olyan alkukat kell kötnie, amilyeneket nem akar, olyan emberek árulják el, akikről nem gondolta volna és ott talál szövetségest, hogy még ő maga sem hiszi el.

Bevallom, bajban vagyok ezzel a könyvvel. Nem volt rossz, de.... azért annyira le se nyűgözött, mint amit titkon vártam tőle.

Rengeteg információt zúdított a nyakamba már az első néhány oldalon, amit olvasva egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy tényleg olvasni akarom-e. Nem voltam benne biztos....

De mégis, volt valami olyan plusz izgalmi faktora a könyvnek (talán ez az egész gyógyítói vonal, de még én sem tudom pontosan megmondani), ami miatt nem akartam  letenni. Érdekelt, hogy mit fog kihozni Cole ebből az egész történetből, hogy fogja alakítani a világot, szőni a cselekményszálat, mélyíteni a karaktereket.

Szóval igazából a lelkesedésem megvolt.

Csak valahogy a kivitelezés nem úgy sikerült.

Azt érzem, hogy ez a történet a kiaknázatlan lehetőségek története. Oké, világépítés - talán - volt, (de továbbra se szeretem, ha a nyakamba zúdítanak mindent az első kb hatvan oldalban), viszont motivációt nem éreztem. Mármint olyat, amiről el is hittem volna, hogy majd' 500 oldalban eléggé előre tudja vinni a regényt. Az egész Halandók és Leszármazottak közti konfliktus fura volt, kicsit olyan érzést keltett bennem, hogy csak azért viselkednek így egymással, mert senki nem közölte velük, hogy amúgy lehetne másképpen.    

Diem igazán furcsa főhősnő. Egyszerre mondtam rá azt hogy talpraesett és azt, hogy rém idegesítő. Nem vette észre még azt a nyilvánvalót sem, amit az arcába toltak, csak ment a tömeg után... Hogy aztán az utolsó néhány fejezetben kapjon egy pálfordulást. És nekem lehet mondani, hogy az írónő szórta a morzsákat a sztori közben, de akkor is! Megalapozatlannak éreztem azt az utolsó fejezetet. (de lehet nekem ellentmondani nyugodtan kommentben :))

Luther egy szuper karakter... lehetett volna, ha éppen Penn Cole ad neki alkalmat kibontakozni. De mire jobban megismertük volna, már vége is volt a regénynek. Mondjuk bízom benne, hogy csak azért csinálta így, hogy maradjon még mozgástér a folytatáshoz is.

Henritől égnek állt a hajam, és igazából semmi szerethetőt nem találtam a karakterében. Önző volt és elvakult, nem hallgatott meg senkit maga körül.

Nehezen találom a szavakat erre a könyvre. Lehetett volna sokkal jobb, ha nem csapja össze az írónő, ha jobban koncentrál a világépítésre, a karakterfejlődésre. De egyébként 480 oldal, szóval amúgy erre hogy a fenében nem maradt idő és hely? (A kérdés félig-meddig költői.)
De tudjátok, minden csalódottságom ellenére mégis érdekel a folytatás, valamikor szerintem kap egy esélyt. Ez is valami, nem?