You Yeong-Gwang: Az ​esőpiac

A „jelen” nem csupán egy pillanat az időben, hanem becses ajándék!

Kiadó: XXI. Század

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 240

Fülszöveg:

A ​monszun első napján megjelenik egy régi, viharvert épület. Ez az esőpiac. Odabent varázslatos könyvesboltokat, fodrászokat és parfümériákat találsz – mindent, amire csak vágysz.

De meghívó nélkül nem léphetsz be.
Serin szűk lakásban lakik az édesanyjával, és jobb, fényűzőbb életről álmodik. El se tudja hinni, milyen szerencsés, amikor kap egy szelvényt, amivel beléphet az Esőpiacra.

A piacon lecserélheti az életét egy újra. Egy jobbra.
Serin, amikor elmegy a piacra, magával viszi Ishát, a macskát, és egy titokzatos árny követi kettejüket. Azt mondják neki, pusztán egy hete van, hogy kiválassza a legjobb életet, és ezután tökéletes boldogságban éljen.
Viszont van egy csapda.
Ha nem találja meg álmai életét, örökre a piac fogságában ragad.

Megvan az-az érzés, amikor egy könyv szinte állandóan szembe jön veled? Na, én pont így jártam Az esőpiaccal. És egy idő után elkezdett érdekelni, hogy mégis mi a rajongás oka... 

Itt is nagyon szépen köszönöm a XXI. század kiadónak a recenziós példányt.

Serin úgy érzi élete maga a balszerencse: nincsenek barátai, ketten élnek az anyukájával igencsak szegény körülmények között, és nem tudja, hogyan alakulhatna jól az élete. 

Az esélytelenek nyugalmával írja meg a levelet... azonban az őszintesége kifizetődő, és belépőt kap a piacra.

Az esős évszak végéig van ideje rátalálni az áloméletére. De mi van akkor, ha még ő sem tudja, mit szeretne?

Szeretek ázsiai szerzőktől olvasni időről-időre, mert teljesen hangulatba kerülök a regényeiktől, mint amikor európai írótól olvasok. Valahogy a japán/koreai szerzők értenek ahhoz, amit nekünk nagyon tanulni kell: hogy kell lelassulni, elveszni egy történetben, és teljesen átadni magunkat a cselekménynek.

Igazából csak bele akartam lesni, egy, maximum két fejezetet elolvasni belőle... ebből tudjátok mi lett? 130 után erőszakkal kellett letennem, hogy ugyan, most már tényleg csináljak valami mást is. De közben folyamatosan a sztorin járt az agyam, és azon, hogy mikor tudok leülni és folytatni. Őszintén nem számítottam arra, hogy ennyire elvarázsol, kicsit azért volt bennem egy olyan háttérgondolat, hogy á, tuti csak fel van kapva, főleg az álomszép borító miatt. 

De nem!

You Yeong-Gwang bekerült a kedvenc íróim közé, és nagyon remélem, hogy olvashatunk még tőle, mert elképesztő fantáziája van, olyan különleges világot teremtett a lapokon, hogy le a kalappal előtte. Szinte filmszerűen peregtek a szemem előtt a jelenetek, tipikusan az a regény, ahol az olvasó kb nem is pislog, nehogy akárcsak egy bekezdésnyi izgalomról lemaradjon. Egyszerűen fantasztikus!

Ha csupán egyetlen szóval kellene jellemeznem Serint: szerethető. Pont a hétköznapisága az, amitől az ember szimpatizál vele, és drukkol neki. Még akkor is, ha valahol az agyad hátsó részében tudod, hogy nem lehet máshogy, csakis pozitív végkifejlettel, azért mégis ott van benned, hogy mi van, ha a szerző csavar egyet a cselekményen? Igazából semmire nincs garancia, és személy szerint Serinnel együtt izgultam, hogy jaj, nehogy kifusson az időből, de mégis járjon sikerrel.

A  Dokkaebik igazán emlékezetes szereplői a történetnek. Mindegyiküknek van valami különleges, egyedi jellemvonása, ami bohókása és szerethetővé teszi őket, de talán Mata lett az egyik kedvencem oké, a könyvesboltja is bónuszpont :). És ahogy Serin is rájön: ezek a különlegesek lények talán nem is különböznek annyira az emberektől, mert legyen bármilyen kilátástalan is a helyzet, amikor szükség van rá, akkor bizony ott vannak egymásnak.

Az egyik kedvenc szereplőm ugyanakkor határozottan Issha lett, pedig én határozottan inkább kutyás vagyok. De ezt a ciccet nagyon-nagyon bírtam végig!

Még én se hittem volna, hogy ilyen különleges élményt ad számomra ez a könyv, de így lett. Tökéletes bekuckózos olvasmány, ha meghittségre, a mindennapi élet apró örömeire vágysz. Nekem újraolvasós lett, egészen biztos vagyok benne, hogy attól függően, milyen élethelyzetben vagy lelkiállapotban kezdek neki, újra és újra mást fog nyújtani.

Meghívlak az Esőpiacra, gyere bátran! 

*Hikari