Sue Lynn Tan: A Napharcos Szíve (A Mennyei Királyság 2.)

Nyújtsd ki a kezed a boldog  dolgok felé, amik a tieid, mert épp elég kevés van belőlük a világban. 

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 432

Fülszöveg:

Miután a Mennyei Császártól kivívta édesanyja szabadságát, Hszing-jin élvezi az otthona varázslatos nyugalmát. De ahogy a császár igyekszik egyre jobban magához ragadni a hatalmat, vészjósló változásokat idéz elő a Mennyei Királyságban. Ez és a Holdon felfedezett furcsa mágia veszélyezteti a törékeny békét.

Hszing-jinek ismét menekülnie kell az otthonából. Társaival a Halhatatlan Birodalom ismeretlen tájaira merészkednek, ahol legendás lények, agyafúrt uralkodók, szeretett barátok és keserű ellenségek keresztezik útjukat. Miközben a szövetségek gyorsabban változnak, mint az árapály, Hszing-jinnek felül kell kerekednie a régi sérelmein és az ellenségeskedésen, és olyan helyen kell segítséget keresnie, ahol sosem gondolta volna korábban. Hszing-jinnek fel kell fednie a szívében lakozó igazságot, és át kell küzdenie magát az összeomláson azért, hogy szembe tudjon szállni a gonosszal, mielőtt az elpusztít mindent, ami fontos számára. Még akkor is, ha magas árat kell fizetnie érte…

Úgy megörültem, mikor megláttam, hogy beszerezte a könyvtár, hogy rögtön le is csaptam rá! Igazából első olvasó voltam, szóval ez mondhatni extra öröm, és kíváncsi voltam, ezúttal mit tartogat a Mennyei Királyság.

Hszing-jin élete rendeződött és visszakapta azt az életet, amiért annyit küzdött. Ugyanakkor a béke és a nyugalom törékeny, mint az üveg és ahol egyszer megindul a repedés, azt már megállítani nem lehet. Csak remélni, hogy nem helyrehozhatatlan.

Hszing-jinnek újra útra kell kelnie, ezúttal azonban társakat kap maga mellé. Az ellenség onnan jön, ahonnan nem várta volna... és pont ez a helyzet a szövetségesekkel is.

Tavasszal olvastam A holdistennő lányát, szóval még elég friss volt az élmény, és tényleg kíváncsi voltam, hogy lehet folytatni ezt a történetet.

És be kell vallanom: úgy érzem, nagyon beleválasztottam most, és nem feltétlenül jó értelemben. Ha az olvasási időben nézzük - átlagos, három nap alatta  végére értem - akkor felmerül a kérdés, hogy mégis mi bajom lehetett, hát gyorsan befejeztem...
Ugyanaz a bajom, mint az első kötettel: túl. van. húzva. Legalább ötven oldallal, én legalább is olyan háromszázhatvanadik környékén tettem fel magamnak a kérdést, hogy mennyi van még hátra? Több, mint tíz év blogolás és aktív könyvértékelés írás után azért már tudom, hogy az nem túl, ha ez a kérdés felvetődik bennem és nem követi az, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Épp ellenkezőleg: alig vártam, hogy vége legyen. Akkor még azt hittem, hogy trilógia amúgy... aztán rájöttem, hogy van ugyan 3. rész, de az egyfajta kiegészítőkötet csupán.
És ennek tudatában aztán tényleg nem értettem, miért kell ezt ennyit húzni, mint a rétestésztát... 

De legalább ez a történet rávilágított arra is, hogy mennyire nagyon nem szeretem a szerelmi háromszögeket. Nem túlzok, a szememet forgattam, mert ezt igazából le lehetett volna nagyon profin zárni A holdistennő lányában, de nem, írjunk arról, hogy Hszing-jin négyszáz oldalon keresztül döntésképtelen, majd pislogjunk nagyokat, amikor az olvasó (én) kishíján falhoz vágja a könyvet a végén... De nem spoilerezek, tessék elolvasni.

Amúgy csendesen megkérdezem: Hszing-jinnel mégis mi történt? Mintha az a szerethető hősnő, aki az első kötetben volt, megszűnt volna létezni... Nem mondom, hogy nem volt most is talpraesett, vagy nem állt bele a harcokba, amikor úgy hozta a szükség, de túl sok volt a szerelmi élete miatti hisztéria. 

Li-vej és Ven-cse... a szerelmi háromszög két férfija, amit az első kötetben még toleráltam, mostanra viszont kihullt a hajam tőle. Li-vej továbbra is a szimpatikusabb, bár voltak olyan döntései, amiket furcsáltam. Ven-csét viszont nem tudtam hová tenni, zavart, irritált, és nem értettem, miért is kell képben lennie...

Aztán ott van, hogy olyan szereplők hullottak, mint a legyek, akiket el se akartam hinni, hogy de miért?!  Azt hiszem vannak ebben a történetben olyan döntések, amiket sose fogok megbocsájtani.

Ennek is vége van, és meg kell mondjam furcsa érzés. Minden hibája ellenére élveztem a Mennyi Királyságban járni, drukkoltam a sikerért, és izgultam fejezetről-fejezetre.
Ebben a kötetben talán kicsit több volt a bölcselet, és kevesebb a valódi izgalom, de ha olvastad és szeretted az első részt, ez a kötet is megérdemli az esélyt.

*Hikari