Monos Anett: Perzselő ​tűzszünet (Gyűlöllek szeretni 2.)

Minden rendben lesz, ha hiszel magadban. Én hiszek benned!

Kiadó: Skarlát

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 528

Fülszöveg:

Bálint az egyéjszakás kalandok után komoly kapcsolatra vágyik, ezért aktívan randizik. Közben őrült nyaralásra készül, aminek csúcspontja egy kettős esküvő. Siófokon kell töltenie két hetet az anyjával, és annak vőlegényével, Krisztiánnal, plusz egy hangos baráti társasággal.

Egy nyaraló kicsi ennyi embernek, a falak pedig tovább szűkülnek, amikor megjön Adri New Yorkból, mint Krisztián esküvői tanúja, és ismét kénytelenek lesznek egy fedél alatt élni. Ráadásul Adri nem egyedül érkezik…

Adri karrierje szárnyal, viszont a párkapcsolata küzdelmes. Traumái a tengerentúlon sem eresztik, és azzal is harcolni kényszerül, akit a leginkább védene. Az esküvők miatt most mindketten visszatérnek Magyarországra, ahol egyre nehezebb megőrizni a kivívott nyugalmukat.

Bálint és Adri között szikra pattan, láng lobban, és félő, hogy a tűzvihar felperzseli a világukat.

Őszinte beszélgetések.

Sorsfordító döntések.

Szívfacsaró felismerések.

Mi történik, ha régi ellenségek gyűlnek össze egy közös nyaralásra? A tűzszünetben is robbanhat egy újabb apokalipszis.

Tavaly ősszel olvastam Monos Anett első könyvét, a Szenvedély hadviselést, és megvett kilóra, szóval nem mondok újdonságot azzal, hogy bizony nagyon vártam a folytatást. Itt is köszönöm a Skarlát kiadónak és Monos Anettnek, hogy megnyerhettem egy példányt a csodás élfestett verzióból.

Eltelt három év mióta hőseink látták egymást, és most újra egy földrészen kénytelen létezni: ugyanis esküvőre hivatalosak mindketten, tanuként.

A közös albérlet után közös nyaralóba kerülnek összezárásra, azonban sok minden nem olyan már, mint évekkel ezelőtt. A kérdés már csak annyi: vajon újra marni kezdik egymást, vagy teljesen másfelé kanyarodik a kapcsolatuk?

Pakoljátok a bőröndöket, irány a Balaton!

Először is jövök egy vallomással: én ezt a könyvet napokig csak nézegettem, annyira szép lett. Ölelgettem, simogattam az élfestését, szagolgattam (és ezt tuti minden könyvmoly megérti :)), aztán mégis úgy döntöttem, hogy na jólvan, ideje elkezdeni.

Pont egy kifejezetten esős napon hoztam meg ezt a döntést, amikor minden könyvmoly csak három dolgot akar: egy bögre teát, egy jó puha plédet, és egy szuper könyvet. A Perzselő tűzszünet pedig néhány oldal után felnőtt az elődjéhez, és csak olvastam és olvastam, mire észbe kaptam, az első száz oldalon túl is voltam.

Jó, akkor mondom ideje mást is csinálni... csakhát végig a könyvön, a karaktereken, a várható történéseket kattogott az agyam. Szóval nagyon hamar visszatértem ehhez a csapathoz

Mondom mit szerettem a SzH-ban: a sportot, az önismeretet, a múltidézést, a karakterdinamikát.

Mondom mit szerettem a PT-ben: az önismeretet, a karakterdinamikát, Lucifert, a beszélgetéseket!

Ez a könyv nem csak abban az értelemben nőtt fel a Szenvedély hadviseléshez, hogy rendszeresen éjfél körül tettem le a regényt, akkor is muszájból; a benne felmerülő kérdések is komolyabbá tették. A szereplőinknek határozottan jót tett ez a néhány év különlét: képesek voltak távolabbról szemlélni a helyzetet, és olyanokról is nyíltan, őszintén, bántás nélkül beszélni, ami mondjuk az albis időszakban még elképzelhetetlen lett volna.

Van egy mondat, amit külön ki is írtam magamnak, hogy majd mindenképp szót kell ejtsek az értékelésben a témáról: Mind a hárman szenvedélybetegek voltunk. Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom az elmúlt 500+ oldalt, tutira ez lenne. Mert itt nem csak a nyugtatóról, a cigiről, az alkoholról van szó.
Egymásnak is függői. A múltjuknak is.
És tudjátok, le a kalappal Monos Anett előtt, mert volt ebben a kötetben triggerpont rendesen, mégis nagyon ügyesen és érzékenyen tudott igazán fontos témákhoz nyúlni. Erre pedig szükség van, mert az életben is előjön. És ha ez a könyv képes kapaszkodót adni valakinek, aki hasonló harcokat vív, akkor már megérte.

Ezennel pedig rátérek a karakterekre: Adri sokat fejlődött, határozottan jót tett neki a new york-i környezet, az, hogy teljes szívvel azt csinálhatja, amit igazán szeret. Itt is gigahála azért, hogy Esther bejött a sztoriba, mert ő egy olyan támogató mellékszereplő lett hősnőnk életében, aki miatt a gyógyulása is sokkal hihetőbbé vált. Élveztem, hogy Adri egyszerre tud kiállni magáról, kimondani, hogy most volt elég, és amikor úgy hozta a helyzet, nyitni és elfogadni is. Bár néha nagyon szívesen megráztam volna, mert egyszerűen nem értettem a döntéseit, de hát na... még a hősnő se lehet tökéletes.

Bálint számomra az a szereplő, aki a legtöbbet fejlődött. És most nem csak a Lucifer (imádtam ezt a kutyát amúgy :)) miatti felelősségre gondolok, hanem az egész viselkedésére. Az őszinteségére. A nyílt szívére. Mondhatni, hordja a töviseket, de nem adja tovább. És ez nekem nagyon-nagyon tetszett! A randijait meg imádtam, hangosan nevettem azokon a részeken.

Csabi... maradjunk annyiban, hogy az utolsó harminc oldal kivételével egyszerűen be akartam hajítani a Balcsiba hattyúkajának. Aztán lett egy pont a regény végén, amikor azt mondtam: jól van Csabi, bizalmat szavazok, de erőltesd meg magad a folytatásban, ember!

A mellékszereplők esetén még mindig Toma a kedvencem. Minden ballépése ellenére. Krisztián és Rebeka sokkal árnyaltabb karakterré vált, ami igazán jót tett nekik, de például Vivi és Cukráék is zsenik. Hadd ne soroljak fel mindenkit, tartom magam a korábbi kijelentésemhez: nagyon bírtam az egész bagázst.

Annyira jól kikapcsolt ez a kötet is, a karaktereket a szívembe zártam. Már szeptember van, és talán emiatt adott egy plusz élményt a kötet: egy kicsit megállította az időt, visszahozta az őrült, kissé bohó nyári élményeket, és ez annyira jó!
Kicsit olyan érzésem volt, mintha a karakterek megfogták volna a kezem, és azt mondták volna: gyere olvasó, légy részese velünk együtt ennek az esküvőnek. Garantáltan felejthetetlen lesz!

A Besztercy-Petrás páros ezúttal sem okozott csalódást. Akarom a folytatást. Most! Azonnal!

*Hikari