Közös értékelés ~ Rezeda Réka: Árnyékbáb (Tüske és gyopár 2.)

– Hogyan menthetne meg bárkit az, aki nem akarja, hogy szeressék?
A lelkemben vernek visszhangot a szavak.
– Hogyan segíthetne máson, aki önmagát csak gyűlölni meri?

 

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 424

Fülszöveg:

Feláldoznád az egész világot azért, hogy megmentsd, akit szeretsz?

Bastien Oakheartot elárulva, meggyötört szívvel rángatják az ellenséges Valerienbe. A bábmester egy halálos játszma kellős
közepén találja magát, csakhogy ezúttal nem ő, hanem Volkol nagyfejedelem mozgatja a szálakat… a drót pedig Bastien torkán feszül.
Részt kell vennie a valeri örökösödési viadalon, azonban a győzelemnél sokkal több forog kockán.

Volkol titokzatos méreggel fertőzi meg a versenyzők lelkét, ami életre hívja a régmúlt szörnyeit. De mi van, ha az a szörnyeteg, amelyik Bastien lelkében lakozik, iszonytatóbb annál, amelyik kint les rá?

Az óra ketyeg. Sikerül Bastiennek időben megfejtenie a méreg titkát? Képes lesz ellenszert találni rá, mielőtt az felemészti őt és a kishúgát?

Sivriel Thornrage megszökik a börtönből, és a barátaival együtt elindul, hogy kimentse Bastient Volkol karmai közül. De vajon
a fiú szóba áll vele azok után, hogy elárulta?

Sivriel tűzön-vízen átkel, hogy jóvátegye a hibáját, és visszaszerezze a szerelmét, de készen áll arra a választásra, amire ezen az úton kényszerítik?

Rezeda Réka lebilincselő regénye a díjnyertes Bábmester folytatása, a Tüske és gyopár-trilógia második kötete.

Rezeda Réka az idei évem nagy felfedezettje, és azt kell mondanom, hogy továbbra is zseniális! Még mindig keresem az állam, napokkal a másodi rész befejezése után, szóval... vágjunk bele, mit is élveztem én ennyire!

A történet ott folytatódik, ahol az első véget ért: Bastient elrabolta a nagyapja, szóval Sivriel és csapata elindul a megmentésére. Azonban hamar kiderül, hogy ezzel Volkov kezére játszanak, egyenesen belesétálva a valeri örökösödési viadalba.

Már csak egyetlen kérdés maradt: feláldoznád-e magadat vagy akár a világot azért, akit szeretsz?

Bevallom, tervben volt, de végül nem olvastam újra az első kötetet, szóval kellett néhány fejezet, mire fel tudtam venni a fonalat. Mikor viszont sikerült, onnantól nem nagyon akartam letenni.  Nem tudom az írónő honnan tud ilyen sztorit kitalálni, mint a Tüske és gyopár trilógia, de komolyan mondom, le a kalappal előtte.
Az Árnyékbáb egyátalán nem az a tipikus második kötet, ami csak azért íródott, hogy a szerzőnek legyen mit kidomborítani a harmadik részben. Egyáltalán nem! Sőt, néha azt is éreztem, hogy túl sok minden történik, csak kapkodom a fejem, visz magával a cselekmény sodrása, de közben meg pont annyira nem tudom mi fog történni, mint a szereplők, és ez azért a sztori végére rendesen megülte a lelkemet. Imádtam az egészet, de jól jött volna legalább időről-időre egy kis szusszanás.

De mivel a sztori ezt nem adta meg, volt, hogy én tettem le napokra. Hogy kicsit levegőhöz jussak, összeszedjem az infókat, amikre eddig fény derült, szóval akkor is az agyam hátsó zugában motoszkált a történet, amikor nem olvastam a kötetet. Egyszerűen bemászik az ember bőre alá, kitölti minden gondolatát. És én annyira élvezem, amikor egy regény képes erre!

Sivrielt én valahogy jobban szerettem az első kötetben. Továbbra is egy badass hősnő, talpraesett, nem várja, hogy megmentsék, tök eszes és keresi a megoldásokat, de most valahogy az ő szemszöge nem rántott annyira be.
Mondjuk nem csoda, amikor kaptunk Bastien fejezeteket is. Azanyja! Aki a Bábmesterben kedvelte, itt nagyon fogja imádni. Személy szerint nekem néha kicsit sok volt esetében a belső monológ, kilökött néha a szövegből, ennek ellenére ő rengeteget adott a sztorihoz az, hogy beleláthattunk a fejébe. Még akkor is, ha néha összeszorult tőle a szívem.
Örültem, hogy a mellékszereplők se tűntek el teljesen, mint Kócos vagy Lucien, de halljátok, Volkov... borsódzott tőle a hátam, vérbeli manipulátor.

Hihetetlen, hogy így tudja szőni a szálakat. hogy az ember idegei pattanásig feszüljenek. Aztán ledobja a bombát, hogy az olvasók lerágják a körmüket a folytatásért.
Nagyon kíváncsian várom a folytatást! Ti pedig ne várjatok tovább: zárjátok ezzel az idei, vagy kezdjétek ezzel az új évet. Nem fogtok csalódni.

Most pedig jöjjön a másik oldal, íme a Romantikus Rágcsáló oldal Juditjának véleménye a regényről szerkesztőként.

Ha a Bábmester jó volt, akkor az Árnyékbáb kétségkívül felülmúlta azt. Nagyon szerettem olvasni, újra elveszni a Réka által alkotott világban, és megint a két ismerőssel, Sivriellel és Bastiennel kalandozni.

Mégis lassan haladtam, mert ezt menet közben is emészteni kellett. Sok témát felvonultatott (pl. traumafeldolgozás, barátság, szerelem erőssége, testvéri szeretet megnyilvánulásai, megbocsátás stb.), és mindegyiket rendkívül stílusos módon ábrázolta az író. Mélyre hatolt, elgondolkodtatott – időnként vártam volna egy-egy lélegzetvételnyi fejezetet, ami kicsit lazább, jó hangulatúbb. Mindenképpen erőssége a műnek, hogy nem szokványos YA fantasy, hanem valami több, erősebb.

Külön kiemelném a világépítést. Már a Bábmesterben is tetszett Arzália, de amit ebben a könyvben mutatott nekünk Réka a mágia sokféleségéről, a világ működéséről (és Volkol udvaráról), az rendkívül izgalmas. Példaértékű, ahogy fokozatosan adagolta nekünk az információkat, ahogy bevezetett ebben a néhol csontig hatolóan kemény világba, és megismertette velünk a szereplőket korlátozó/keretező fizikai és mágikus környezetet. Ott éreztem magam a karakterekkel Valerienben, a próbákon, a feszült vacsorákon. Külön kiemelném az érdekesen megfogalmazott kifejezéseket, pl. harmoniál, tarifabetegség stb.

Ez a rész egyértelműen Bastiené volt – számomra. Nemcsak azért, mert ő szerepelt többet, hanem mert az ő nézőpontjai voltak a legmélyebbek és a legerősebbek, az ő motivációival éreztem leginkább együtt, és az eleinte finom, majd később egyre fordulatosabb tapogatózása Volkol udvarában nem várt izgalmakat tartogatott számomra. Annyira kiemelkedett, hogy Sivrielt bármennyire akartam kedvelni, most nem nagyon ment. Ettől függetlenül úgy vélem, a regény úgy kerek egész, hogy mindkettő nézőpontját megismerhettük.

Összegzésül kiemelném, hogy ha valaki írásra adja a fejét, Réka regényéből különösen érdemes inspirálódni:
– kerek, logikus, gazdag világépítés (jó, egy napra elmennék megnézni élőben 😀 )
– fordulatos cselekmény, remek információadagolás, erős horgok (lassan olvastam, de a köztes időben is ezeken kattogott az agyam, vártam, hogy újra a kezembe vehessem a könyvet)
– karakterépítés, motivációk (Bastien <3)
– atmoszféra (igen, a bőrömön éreztem, milyen Valerienben lenni, és nem tetszett, de nem bírtam letenni)

Kedvenc idézetem:
„Szerethető vagyok, dobban bennem a felismerés. És jogom van szeretni.”

Személy szerint nagyon várom a harmadik részt! Szívből ajánlom nemcsak a fantasy szerelmeseinek! 🙂