Joanna Nylund: Sisu

"Az erős emberek, akár a fák, kettétörhetnek, míg a sisuval rendelkező ember elhajlik ugyan, de mindig képes újra fölegyenesedni."

Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 160
Fülszöveg:
SISU – „Van benne kurázsi”
Aki felfedezi és előhívja magában a sisut, az:
• bátran és eltökélten tud szembenézni az élet kihívásaival
• jobban érzi magát a bőrében és megtalálja a belső középpontját
• magabiztosan kommunikál és hatékonyan oldja meg a konfliktusokat
• kitartóbb és testileg fittebb lehet
• szívélyes és a stresszt jól tűrő, ellenálló gyerekeket nevel
• következetesen cselekszik és kiáll azért, amiben hisz.

Olvastam már dán életérzést, aztán március utolsó napján megismerkedtem a svédekkel, most pedig jöttek a finnek. Mivel a Nincs időm kihívás áprilisi témája olyan könyvek, amelyeknek egyetlen szóból áll a címe, így dupla okból lett az ehavi első olvasmányom.

Nagyon röviden: szeretnék egyszer Finnországba utazni.

Kicsit hosszabban…na, azért olvass tovább.

Igazából ennek a könyvnek már úgy álltam neki, hogy nem olvastam fülszöveget, vagy idézeteket, esetleg véleményt. Tényleg semmit sem.

Befejeztem a svéd életérzésről szóló könyvet, és kezdtem is ezt. Egyszerűen rákattantam ezekre a könyvekre. Nagy élmény, hogy egy olyan kultúrából kaphatok így ízelítőt, aminek talán magamtól sose néztem volna utána.

És akkor most tartozom egy vallomással: a Hygge/Lykke dán, a Lagom svéd, még a Sisu ugye a finn életérzéssel foglalkozik részletesen. Én pont a legutolsó könyvnek adtam a legkevesebb esélyt, és milyen furcsa, ez tetszett a legjobban. Na jó, a dánokat nem körözte le, de a svédeket egyértelműen kenterbe verte. Bevallom, ez a fordulat még engem is meglepett.

Elkezdtem olvasni, és szó szerint elvarázsolt. Nem tudom, hogy azért-e, mert talán ez a pozitív kurázsi áll a legközelebb a korábban már megkedvelt dán boldogsághoz, vagy ez csak egyszerűen így alakult, de az biztos, hogy húsz oldal után kijelentettem: egyszer szeretnék egy kis időt Finnországban tölteni.

Hogy miért nem mondom azt, hogy szeretnék ott lakni, vagy egyenesen finn lenni? Mert tudom, hogy a finnekkel ellentétben engem ki lehet kergetni a világból a hideggel, meg a napfénymentes időszakokkal, és szegény finneknek mindkettőből jut bőven. Szóval köszönöm szépen, de csak vendég lennék… majd egyszer, valamikor.

Nagyon tetszett, hogy tágabb képet kaptunk az iskolarendszerről, és a gyermeknevelésről. Finnországban ugyan nem élnék jelenleg, de ha hinnék a reinkarnációban, tuti, hogy finn kislányként szeretnék újjászületni. Nagyon tetszett, hogy hagyják a gyereket kibontakozni, hogy szabályok közt ugyan, de maguk fedezzék fel a világot. Nem tudom már, hol olvastam olyasmit, hogy a gyerek egy folyó, a szülők pedig a part, amik egyenesen irányban tartják. Valami ilyesmi van a finneknél is.
Az iskolarendszerük nem ok nélkül híres. Tetszik, hogy segítenek a gyengébbeknek, ugyanakkor motiválják az ügyeseket is; nehéz megtalálni az egyensúlyt. Ha valaki tanár, és szereti is a szakmát, és van lehetősége utazni, pakoljon és irány Finnország. Jó okkal mondom…

Örültem neki, hogy – mint ahogy már megszoktam – a képek és a receptek itt sem maradtak el. Azt az áfonyás-mentás-citromos vodkakoktélt szerintem biztosan kipróbálom nyáron.

A csalánleves is érdekes, bár elég furcsa gondolat, hogy csalánból főz valaki levest. Mondom ezt egy olyan országban, ahol a -20 fok még normálisnak számít…na igen.

Nem csalódtam, sőt ez a könyv szorosan követi a Hygge kedvelés szempontjából. Cirka három óra kellett ahhoz, hogy elolvassam, és bevallom őszintén, kicsit bánkódom is, hogy ennyi volt. Biztos vagyok abban, hogy még sokszor a kezembe fog kerülni a kötet, legalább a képeket átlapozása céljából, vagy egyik-másik rész újraolvasása miatt.

Örömmel tapasztaltam magamon, hogy még ha nem is 100%-ban, de valóban bennem is ott van a sisu.
Az a bizonyos belső erő, amihez mindig fordulhatunk. Csak magunkba kell nézni.
Az a bizonyos belső béke; higgyétek el, ott van bennetek is.