Kultursarok: Könyvhéten jártam Ashley-vel (2018)



Sziasztok!
Nyakamon az érettségi, így elég képlékeny volt, hogy idén kijutok-e a Könyvhétre. Végül úgy döntöttem ennyi pihenést igazán megérdemlek, szóval összeszedtem a cókmókom és szombaton irány Budapest, irány a Vörösmarty tér.
Ashley viszont reggel azzal az üzenettel várt, hogy a fővárosban dörög, villámlik és úgy általánosságban szakad az eső.
Na mondom, szépen vagyunk. Mi lenne, ha hagynám az egészet, nem ér annyit, hogy megfázzak. Ez a gondolat amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tova is szállt. Ismerem annyira magamat, hogy tudtam, ilyesmi miatt nem lépek vissza. Úgyhogy, most mindketten összeszedtük egy élménybeszámolóba, mint azt már megszokott, hogy ki, milyennek látta az idei Könyvhetet :) 



Szóval fél tizenegy után kicsivel megérkeztem, a Keletiben pedig Dóri, az M&G bloggere várt, hogy együtt menjünk el a Könyvhét helyszínére, mivel Ashley-nek magánügy jött közbe, ezért vele később találkoztam.
Amilyen peches vagyok, természetesen elkezdett rendesen esni az eső, még szerencse, hogy Dóri velem ellentétben előrelátó és hozott esernyőt, szóval csak egy kicsit áztunk meg. relatív.
A lényeg, hogy bezsebelve az égi áldást megérkeztünk a 89. Nemzeti Könyvhét és Gyermekkönyvnapokra.

Elsőként a Twister media kiadót támadtam le – már csak azért is, mert azt a standot szúrtam ki először -, úgyhogy behúzódtam oda, és átvettem két könyvet, amit előolvasás kapcsán már ismertem.
Egyrészt Tille Cole: Ezer csók című regényét, ami az eddigi évem egyik kedvence lett. Valamint Frey Éva: Allegórium című regényét, ami ugyan megnyerte a második {bekezdés} pályázatot, nekem valahogy nem csúszott, félbehagytam. Ám Ada bízik benne, hogy kevesebb teendővel a hátam mögött menni fog a könyv olvasása, úgyhogy elfogadtam.
A közös selfie pedig még esőben se maradhat(ott) el.
Ezután szaladtam a Gold Book standjához, ahol beszereztem Pusztai Andrea: A fekete sas könyvét, ami a Bizánc trilógia befejező kötete, és amiért tavaly óta a körmöm rágom.
Végre teljes a trilógia, gyönyörűek egymás mellett.
Ráadásul Pandi később dedikálta is nekem a friss, ropogós könyvet, így az összes kötet megvan, és az összes kötet dedikált.

Ezután a Könyvmolyképző standja volt a cél, ahol beszereztem – illetve Dóri, mert én nem fértem oda – a King-et T. M. Frazier-től. Ekkora megérkezett Ashley is, szóval hármasban folytattuk a Könyvhét felfedezését.
Nagyon megörültem annak, hogy még elkaptam Róbert Katalint a dedikálása után egy könyvjelzőbeszerzés és egy közös fotó erejéig. Akármit mondasz Kati, még mindig jobban nézel ki ezen a képen, mint én.

Ekkor már kezdtem (vagy kezdtünk? Bár Ash, meg Dóri nevében nem nyilatkozom) kissé éhes lenni, úgyhogy elindultunk Mekit keresni, közben meg találkoztunk Tiszlavicz Marcsival, aki szintén enni készült valamit, úgyhogy a triónk négyes csapat lett egy ideig. Komolyan, ennyi ideig keresni egy gyorséttermet…és igazából kiszúrta a szemünket, csak rossz utcába fordultunk be. Meglett, telezabáltuk magunkat, és ez a lényeg, nem?

Igazából az idei Könyvhét durván rádöbbentett, hogy én csak azt HISZEM, hogy tök jó kapcsolatban vagyok az olvasóimmal, mert egyébként nem.
Ötből négy ember esetében gőzöm se volt kicsoda, még úgy sem, hogy kiderült, olvasóm. Most takarózhatnék azzal, hogy pocsék a név és arcmemóriám ez mondjuk igaz is, de attól még ciki.

Mindenesetre nagyon örülök, hogy legalább rövidebb időre/két mondatra/egy köszönés erejéig összefutottunk: Dorka, Anna, Flóra, Sára, Anna (GF team 4ever), Wee, Gabi, Peti. Ez idén így alakult.
Külön köszönet illeti Ashley-t és Dórit, amiért egész nap mászkáltak velem, esőben-napsütésben, standtól-standig és nem kergettem őket az őrületbe (vagy de, csak nem hangoztatták). Én biztos, hogy nagyon jól éreztem magam mindkettőtökkel, örülök, hogy pont úgy, mint áprilisban ismét egy szuper napot mászkáltunk végig könyvek és olyan emberek között, akik szintén szeretik a könyveket.

A végére pedig akkor álljon így egy csoportkép a szerzeményeimről (a Bolyongót és a Bádogembert még itthon vettem/ide hozta a futár, de a Könyvhét ideje alatt, úgyhogy beleszámolom).





Hű. Jelenleg, azt sem tudom hol kezdjem.  Számítottam rá, hogy pazar lesz, azonban minden várakozásomat felülmúlta az idei Könyvhét.
Rólam tudni kell, hogy nagyon rosszul érzem magam akkor, amikor társaságban vagyok, valaki odamászkál hozzánk, és arra nem veszi a fáradtságot, hogy bemutatkozzon, mert Ő inkább a másik számára ismert egyénnel kommunikál egy gyér tíz másodperc erejéig.
Továbbá, rohadtul utálom azon emberfajtákat is, akik egyébként az égvilágon semmit sem tudnak, sem rólam, sem a marha nagy jelleggel bíró (azaz a nulla alatti) "munkásságomról", de ők előszeretettel jönnek oda "nyalni" , már elnézést. Tíz alkalomból csak kilenc és fél volt ilyen a rövidke szombati nap alatt. Egy ideje már érik bennem a dolog, hogy nem látogatok ki többet, mert hát igazából, könyveket így is tudok venni, nem is rossz áron, viszont a buktató mindig a társaság.
Igen, Ők. Akiket imádok, mert egyszerűen lehetek bármennyire elhavazva, szétcsúszva, akármi...ŐK ott vannak. Ismernek, meglöknek, seggbe rúgnak, ha kell és egyebek.

Engedtem a bennem fortyogó csábításnak, így hát javarészt Hikari unszolására idén is kilátogattam ezen a szép, szombati napon. Igaz, szép nem igazán volt a tömérdek csapadék miatt, azonban ez sem szegte a kedvünk. Hatalmas csúszással, de befutottam, így odacsapódtam a már Könyvfesztiválon is összerázódott triónkhoz. Dóri, hát igen. Vele nem régi még ez az egész, de iszonyú hálás vagyok, amiért képes nevetni az abberáltságaimon. Életvidám, mosolygós csajszi. Köszi, mindent!
Hikarinak nincs mit mondanom, a sok évnyi barátság továbbra is meglátszik, boldog voltam, hogy fárasztott naphosszat. Akármennyire szarul indult a reggelem, ugyanis dolgoznom kellett aznap, lehettem akármennyire hullafáradt, mert igazából aludnom sem sikerült rendesen, és utálhattam akármennyire a napot, az embereket... minden remekül alakult.
Külön örültem, hogy Eld Gabival olyan brutálisan jól elbeszélgettünk, MEGINT. Annak ellenére, hogy Ő dolgozott volna, ha hagyom. Még egyszer bocsi, hogy vagy ezerszer kihívtalak! Jól esett, hogy rengeteget nevettünk, és természetesen kerestük a terminátort. DAH!
Első körben beszerzett csodálatos polclakóim. Tillie Coleról csak jót hallottam, a kemény lelkiek után pedig elkél egy keményebb hangvételű olvasmány is. Látjátok! Mindenre gondolok! 
A Fumax standja megint csak védvárrendszerré alakult, szinte minden alkalommal ott húzom meg magam, mert a pillanat töredéke alatt bezsebelhetek ingyen szeretetet, ölelést, sírógörcsöt a nevetéstől, akármit. Péteremnek innen is üzenem, a klaviatúra másik oldaláról, hogy imádom, és köszönök mindent! Solymár Andrist is remek volt látni, mert olyan rohadt rég volt már... talán, amúgy igaz sem volt.
Meglepően sokan voltak, így mi triónkkal is útnak indultunk, hogy felfedezzük a környéket.
Külön öröm volt összefutni Tiszlavicz Marcsival, akivel együtt is ebédeltünk. Igaz, hogy még nem voltam a hangulatom magaslatán, viszont az ő jókedve mindenkire átragadt.
Az igazat megvallva úgy terveztem, hogy mivel erősen afelé hajlok, hogy abba hagyjam a blogolást most nincs se recenzió, se komolyabb interjú, bármi, mert felesleges volna.

Ennek ellenére vásároltam. Megint. Basszus, de komolyan! Folyton beégem, amikor ilyen nehéz döntéseket kell hozzak.
De, könyörgöm! Előző este felkutattam a Könyvmolyképzőt, és megtaláltam a beleolvasókat.
Naná, hogy már előző hónapban előrendeltem a kis pakkomat, de kihagytam belőle T.M. Frazier új rázós könyvét a Kinget.

Természetesen, ezt azonnal pótolnom kellett, így Hikarival közös erő és anyagi bedobással megvettük. Jelenleg az én polcomon virít, de mivel befutott tegnap az előrendelésem is, hát elég nagy szarban vagyok. Mondhatni.
Na, de visszakanyarodok: Ebéd.
Belénk futott Dorka, akit szintúgy nagyon jó volt látni, mert annak ellenére, hogy kellemesen szoros barátságot ápolok vele, egy éve nem láttam már, és ez hát... gáz.
Úgyhogy, gyorsan élményt cseréltünk, hogy neki is rendkívül fáj a feje, és utálja az esőt, majd hosszabb beszélgetés után csatlakozott a csapatához. ÉS IGEN GORKIE, láttam a hátad!!! Láttalak ám!
A finom, ámde mérgező műanyag étrend után útnak indultunk még egy kört menni a Vörösmarty téren, úgy ezredszerre, de ezekben a körökben is az a jó, hogy mindig új ismerőst söpör eléd a szél.
Ugyanis mondhatni elém toppant Borka, szegényre már Könyvfesztiválon is nagyon rászálltam, mert egy csupa szív ember, akit nem lehet nem szeretni. Hát, ez alkalommal is megszeretgettem a magam módján.  A kör következő bezárója Bakos R. Laura volt. Valahogy úgy voltam vele, hogy ha egyelőre még blogger státuszban vagyok, akkor a többiekkel is találkozzak. Rajta látszott, hogy ez az első ilyen eseménye, be volt pörögve, de egy nagyon aranyos és kedves leányzó.
Valahogy minden ilyen eseményen összefutok Holden Rose íróval, akit a humora meg lelkesedése miatt nagyon a szívembe zártam, gyorsan elkattintott velem egy selfiet, én meg pár kedves szó után szaladtam is tovább. 
Továbbra is csak gyönyörködni bírok bennük. 
A nap meglepetése Réta volt, akinek szerintem gőze nem volt arról, hogy ki is vagyok, de nagyon is örültem Neked! Meg kell még említsem, Tomcsik Nórát, akihez odafutottam egy ölelésre, meg pár szép szóra, mert gratulálni kell az új regényéhez, és megcsodálni, hogy mennyire gyönyörű így élő valójában is.  Gyors összefutás történt ugyanitt Anával, akivel szintúgy elég jó barátságban vagyok, jól megszorongattam szegényt nagy örömömbe.
Valahogy vissza-vissza tértem a Fumax ponthoz, volt egy könyvvételem egy nagyon kedves molytól, akinek ezúton is köszönöm a Fekete város Krónikái sorozatom, amiben még most is örömömet lelem. Továbbá el is adtam, egy másik nagyon aranyos és türelmes molynak, remélem Ő pedig ugyanúgy fogja szeretni azt a regényt,amit megvett tőlem.

Az igazat megvallva, az esőre való tekintettel idén nem dedikáltam semmit, meg a türelmem is vészesen fogytán volt a kimerültségtől. Úgyhogy, elég hamar úgy döntöttünk Hikarival, miután Dóri is lecsiszolódott tőlünk, és az idő is valamelyest jobbára fordult, hogy akkor menjünk el vásárolni valami ruhát, a nyárra való tekintettel fürdőruhát, akármit.  Felfedeztük a környéken levő boltokat, de hamar megállapítottuk, hogy még mindig rohadt sokan vannak. Már épp indultunk volna, amikor megálltunk még egy ránézésre a Twister Media kiadónál, ahol Ada várt minket, egy kis beszélgetésre. Eddig meg nem nagyon volt alkalmam hosszabban beszélgetni vele, de hatalmasat csalódtam, persze a lehető legjobb értelembe véve. Egy nagyon céltudatos, erős nő. Aki egyébként jó helyen van a kiadónál, mosolygós, szeretettel teli. Mind ilyen embereket látnánk szívesen szerintem.  Egy picit még átragasztotta rám a jókedvét is.
S, akkor az előrendeléseim, plusz a tervbe nem jött King is. Kész kultusz lesz! 
No, hogy összegezzem, mert valakinek azt is kell:Nem feltétlen arról szólt számomra az idei Könyvhét, hogy százezreket elcsapjak könyvekért. Nem, nem is az előadások miatt. A dedikálások, pedig hidegen hagytak.
Néha van az, hogy az ember szimplán csak örül azoknak, akikkel nem minden nap tud összefutni.
Hálás vagyok a barátaimért, akikkel ezeken az eseményeken tudok csak találkozni. A távolság és idő végett. Úgyhogy, ha remek hangulatot keresel, nagyszerű és kedves emberekkel, akkor meleg szívvel ajánlom a Könyvfesztivált, és a Könyvhetet is. Hidd el, hogy remek élményt ad számodra.
Rengeteg és még annál is több program, dedikálás volt egyébként, szóval megéri azok számára is, akik ezeket keresik.
Nekem legalábbis megérte, úgy minden tekintetben.
Rengeteg mosolyt hagytam ott, ölelést és kedves szavakat zsebeltem be.
A könyveken kívül, természetesen.
S, még mindig érik bennem, hogy talán itt az ideje, hogy befejezzem, de az ilyen és ehhez hasonló pozitívumok mindig ráébresztenek, hogy csinálni szeretném.
Köszönöm, hogy támogattok és erőt adtok, hogy ha nem is állandóan, de folytassam a blogolást.
S, akkor mostantól visszaköltözöm Hikari blogjára, amely közösként indult, de valahogy úgy érzem túl nagy dologba vágtam a fejszém. Erről lesz még egy külön poszt részemről, addig is olvassatok sokat.

Megjegyzés küldése

My Instagram

(c) 2018 - Írásaim Tárháza | OddThemes