Poet Péntek

Szép estét!
Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Minden hét péntekjén este nyolc órakor közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset.
Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet.

Most kedden voltam emelt magyar érettségim, és az egyik tételem Vörösmarty Mihályhoz kapcsolódott. Úgy gondolom, hogy azért ez egy emlékezetes "mérföldkő" az életemben, szóval megemlékezek erről a húzásról egy verssel.
Ráadásul mivel a napokban folyamatosan sírnak a felhők, ezért erre a költeményére esett a választásom.

Vörösmarty Mihály: Zivatar

Reng a negédes kőfal, az oszlopok

Rázkodva tartják terheiket, nehéz

     Felhő huzódott össze, dördűl,

          Csattanik, és zuhog, omlik a víz.

Hah! mint tör át a sűlyedező ködön

A tiszta villám bús lakaink felé!

     Lecsap! s nyugatnak gőgös ormán

          Széthasadoz, bomol a kemény szirt,

És a sebes tűz már kiveszett. - Hazám,

Ha tán enyészned kéne, dicső hazám,

     Igy dőlsz-e sírba? Hajh! vagy elnyom

          Csendes öröm közepett az álom? 

Ti szeretitek Vörösmarty költészetét?
Van tőle kedvencetek?