Gayle Forman: Ha maradnék (Ha maradnék 1.)

"Most először értem meg, hogy meghalni könnyű. Élni nehéz."

Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 204
Fülszöveg:
És te hogyan döntenél?
Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.
Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.
Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?



Azt hiszem, aki szereti a romantikus, mégis kicsit komolyabb témájú műveket, ismerheti, vagy legalábbis hallhatott az azonos címmel mozikba kerülő filmről.
Bevallom, azon ritka eset lépett fel, amikor a filmet hamarabb láttam, mint a könyvet. Igazából nem sokat szemezgettem a könyvvel, inkább az a helyzet állt fent, hogy valahogy a kezembe került, és aztán szinte megszólított, hogy olvassam el.

Már az alapfelállás is nagyon érdekes: hiszen mint a történet is utal rá, főszereplőnk balesetet szenved. Az utak havasak, a kocsi pedig ütközik egy másik sofőr járművével, és kész is a tragédia.
Mia szülei azonnal életüket vesztik, az öccse életéért még küzdenek, pont úgy, mint érte.
A fiatal lánynak reggel csupán annyit kell eldöntenie, hogy otthon marad és pihen vagy a családjával tart a barátaihoz?
Pár órával később pedig már azt, hogy az élet kezét fogja meg, vagy a halál karjaiban szunnyad el?
Mint mondtam, a filmet már láttam, így a cselekmény nem volt számomra akkora meglepetés, mégis teljesen más volt. Csupán a főbb eseményekre emlékeztem, a részletek már homályosak voltak. Úgyhogy egyáltalán nem bántam, hogy a regény segítségével feleleveníthettem ezeket.
Sokkal jobban letaglózott, mint vártam.

Annyira szomorú, szinte szívszorító volt olvasni is Mia gondolait. Szinte éreztem, a fájdalmát, ahogy szép lassan mindenkit elveszít.
Tulajdonképpen megértettem, hogy sokszor miért akarta feladni. Hiszen a szülei, az öccse...senki nem volt már vele. Ő pedig kómában volt. Minden joga meg lett volna azt mondani, hogy a "francba, nem fogok egyedül itt maradni". Nem mondom, hogy nem ráztam volna hitetlenül a fejem, de elfogadtam volna azt is, ha így alakul.
Ám mégis jó volt, hogy az eset mennyi embert megmozgatott, és ha lehet még közelebb hozott egymáshoz. A nagyszülők, Willow, Kim, Adam...Mindannyian szerették volna visszakapni Miát, ugyanakkor szerintem a lelkük mélyén tudták, hogy erre igazából nincs behatásuk.

Igazából úgy vagyok vele, hogy ha vannak, ha nincsenek szellemek, nem igazán hat meg. Viszont amiben teljesen biztos vagyok: aki kómában van, az igenis hallja, ha beszélnek hozzá. Az írónő a szellem-Miával szerintem ezt a gondolatot igyekezett elkapni. Azt, hogy a beteg tudja, hogy mi történik, mert igen is hallja, ha azt elmondják neki. Nem rég olvastam a közösségi oldalon egy írást ami megtörtént, ráadásul magyar orvossal. A benne szereplő nőnek komoly szívműtétje volt, utána pedig hat napig mesterséges kómában tartották. Az orvos, aki elvégezte az operációt, minden nap bement a terembe, és beszélt a nőhöz. Aki - miután felébredt -  visszament az orvoshoz, és megköszönte, hogy minden nap tartotta benne a lelket.
Azért ez elég elgondolkodtató.

Amit még jobban emelte a regény színvonalát a cselekmény, és a karakterek mellett, azok a visszaemlékezések. Olyan jól és annyira gördülékeny voltak beépítve, hogy az valami hihetetlen. Egyszerűen ezek tettek arról, hogy még jobban szeressem a történetet, és haladni akarjak vele.
A kedvencem a tábortüzes jelenet volt (igaz, ezt nagyon szerettem a filmben is). 

Ha pedig már jelenetek: a könyvben fontos szerep jut a zenének is. Főleg a komolyzenének, de különböző rock énekesek is szóba kerülnek. Nagyon örültem neki, hogy a könyv végén ezeket meg lehetett találni oldalszámra lebontva. Meg kell mondjam, hogy egész szép kis playlistet állítottam össze belőlük az olvasáshoz.

Elgondolkodtató, megrázó és mindezekkel együtt gyönyörű történet.
Egy lányról és a küzdelméről. Egy fiúról, és a kitartásáról. Emberekről, és a reményeikről.
Egy csodálatos szimfónia egybeolvadó hangjegyeiről.
Mert élni valóban nehéz. Mégis megéri. Megéri maradni.