On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal? {+ Interjú}

„Miért nem kaphat a szent mágiától egy rendes, bajbajutott szüzet ehelyett a pimasz varázslólány helyett?”

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám:  349
Fülszöveg:
Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.Bele lehet zúgni valaki állába?Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Jártatok már úgy egy regénnyel, hogy nem is néztetek utána túlzottan, elég volt a tény, - hogy az egyik kedvenc szerzőtök tollából származik - ahhoz, hogy tudjátok, nektek ezt olvasnotok kell? Nos, én pont így jártam.

A főszerepet ezúttal egy tizenhat éves lány kapta, akinek egyik éjszaka különlegesen élethű álma van egy különleges világról, benne pedig egy különleges lovaggal.

Feltéve, ha nem álom, legalábbis Mia apja és a csapat amelyben dolgozik, erre gyanakszik. Vagyis van egy elméletük, miszerint létezik egy másik világ, más létsíkon mint a mienk. Ezt pedig mindenféle technikával, mérésekkel, és kísérletekkel próbálják igazolni.

De vajon kinek lesz igaza? Melyik kerülne ki győztesen egy végső harcból, úgy, hogy még azt se tudjuk hol kell keresni az ellenséget? A mágia és a technika harca szövi át a lapokat.

On Sai-ról tudom, hogy fantasztikus író és minden története varázslatos. Nagyon kíváncsi voltam, vajon milyen lesz sci-fi helyett fantasyt olvasni tőle, és azt kell mondanom, nem csak elérte, hanem meg is ugrotta az elvárásaimat.

Mia Anne pont olyan hétköznapi lány, mint bármelyikünk, és talán pont ezért szerettem már az első perctől fogva. Nem mondom, hogy zökkenőmentes az élete, mert egyikünknek sem az, de amikor minden a feje tetejére áll, még akkor is sokkal jobban kezelte  a helyzetet, mint szerintem én tettem volna. Nem kezdett el sikítani, vagy menekült el fejvesztve, pedig valljuk be, ez  a várt reakció. Persze, meglepte a helyzet, mert kit nem, de azért szerintem éretten kezelte az egész különös szituációt.

Bár azért egy Kósza típusú lovag mellett ezt el is tudom képzelni. Az ifjú ugyanis nem csak álomfertőzően jóképű, hanem a neveltetésnek, a lovagi szokásoknak hála még igazán dalliáns is.  Ráadásul annyira édes volt, hogy elpirult egy fedetlen boka vagy térd látványába.

Ott van a harmadik főszereplő, Amon az apa, aki teljesen belefeledkezik a titkos kutatásba, általa pedig megismerjük, hogy tulajdonképpen az emberek is tudják, hogy ahol Mia és a többiek járnak valóságos hely.

Viszont amit nem látunk, azt bizonyítani is nehezebb. Mindenki más és saját magunk előtt is.

On Sai valamit nagyon tud. De tényleg. Először elvitt a világűrbe, aztán idegenek bolygókra, most pedig elég elaludni, és máris egy másik világban találjuk magunkat. Egy olyanban, ahol a diók valójában szörnyek, kezük-lábuk van, és a Miához hasonló csillagfattyúkból kiszívják az energiát.

Különleges világ, egy különlegesen szép nyelvezettel megírva. Szinte ott voltam az erdőben, majd a kastélyban, láttam Elánt, Táncos, Ah mágust, éreztem a feszültséget és a bizalmatlanságot, amely úgy ült meg a levegőben mint a búzatábla felől szálló kesernyés füst.

Egyszerűen annyira elképesztő és újszerű (legalább is én nem sokszor találkoztam ilyen témával) történet, hogy teljesen magába szippantott. Imádtam, hogy Mia, Kósza és Amon gondolataiba és külön-külön betekintést kapunk...olyan volt, mint egy nagy puzzle, amit mind a hárman raktak, hogy megkapjuk a teljes képet.  Bevallom, néha elfogott a késztetés, hogy a zseni fejezeteit átugorjam, és inkább Kószát olvashassam, dehát nem tehetek róla, elrabolta szívemet a személyisége. (Amúgy jókislány voltam, és nem volt ugrálás)

Főleg ha azt nézem, hogy igazából szükség volt Amon fejezeteire is, arra, hogy az emberek mit gondolnak. Létezik-e másik világ? Valóban van mágia? És tulajdonképpen miben is hiszünk, mi halandók?

Ezekre a kérdésekre csak Amontól kaphattunk választ. 

Ugrálok mindenhová, és képtelen vagyok teljesen összeszedni a gondolataimat, pedig már eltelt egy kis idő, mióta befejeztem a regényt. Mégse múlt el a hatása, sőt...azon gondolkodok, hogy újra elolvasom. Pedig még huszonnégy órája se tettem le. Azt hiszem ilyen érzéseket váltanak ki a kedvenc könyvek.

Vissza akarok menni, ezúttal ismerősként üdvözölni minden karaktert és azt, amilyenek. Mia Anne cserfességét, Kósza boka-zavarát, Táncos kecsességét, Ah mágus gyengédségét, Bah mágus szilárdságát, Amon racionalitását. Úgy érzem, valóban van olyan, hogy az ember nem akarja elengedni se a szereplőket, se a történetet.

Nem mondok többet, mert ezt a regényt olvasni kell, és pont. Én képtelen vagyok visszaadni a véleményemben azt az izgalmat és varázst ami ott rejtőzik a lapokban. Mondhatom, hogy a végén a körmömet rágtam és fohászkodtam, hogy csak még egy, csak még egy fejezetetet, mert nem lehet így vége, de ezt csak az tudja átérezni, aki már olvasta a regényt. Köszönöm az élményt On Sai, neked hála újabb kedvencet avattam. Köszönöm, hogy randizhattam egy lovaggal. Lesz második, harmadik és sokadik randi, ebben biztos vagyok

Bejegyzés EXTRA

- Interjú On Sai-jal - 

Hikari.: A kötet elején a lányodnak ajánlod a regényt. Esetleg volt, hogy besegített egy kicsit Mia Anne karakterében?

On Sai.: A lányom évek óta mesél nekem a Százvilág univerzumáról, ahol mágusok kapukat nyitnak különböző bolygók között. Az Apa, randizhatok egy lovaggal? könyvet neki írtam, és remélem, egyszer megírja nekem ő is a sajátját. Mia Anne karakterébe nem segített bele, bár a szereplő miatta kapta a nevét, ő ugyanis Mária Anna, és innen lett a Mia Anne.


H.: Nagyon kíváncsi vagyok: eddig csak AP besorolású könyveid voltak: most miért döntöttél mégis az ifjúsági mellett?

O.S.: Minden gyerekemnek szeretnék írni egy regényt, részben ez az oka a váltásnak. A másik ok, hogy kicsit unom a sci-fit, és új világokra evezek. Szeretem a fantasyt, bár azt érzem, hogy jóval nehezebb egyedi világot megalkotni benne, mint sci-fi terén. A lovagos könyvem igazából nem egyedi, csak érdekesen összepakoltam a sablonokat és megcsavartam.

H.. Nem járunk se űrben, se más bolygón, csak egy "álomvilágban". Te gyerekként szerettél volna átkerülni az álmaidba?

O.S.: Nem. Már gyerekként is színes álmaim voltak, afféle éber álmok, ahol szereplőket mozgattam, de én magam sohasem szerepeltem ezekben az álmokban, eszembe sem jutott. Ha igazi álmom van, akkor az hamar kiröppen a fejemből. Ezek inkább repülések, bolyongások, vagy épp menekülések.

H.: Kósza és a lovagok... Edward és a vámpírok helyett Hogy-hogy egy ennyire hétköznapi "fantasy hőst" választottál?

O.S..Kedvelem a lovagokat és a középkori költészetet. De a vicces feldolgozásokat is, mint Merlin kalandjai vagy a Lovagregény film. Egyik kedvenc kamaszkori könyvem a Kereszteshadjárat farmerban. Ott egy srác kerül át, és elmagyarázza a nulla fogalmát, meg a betegségeket.

H.: Amon... ő volt az a karakter akit nem tudtam igazán utálni, de szeretni sem. Hiányzott a regényből az apa-lánya kapcsolat számomra. Okkal döntöttél így?

O. S.: Ez egy másfajta apa-lánya kapcsolat volt. Azt próbáltam megmutatni, hogy néha a másik szeret, csak máshogyan, és nem értjük a jeleit. Amon nagyon szereti a lányát, és a maga módján iszonyúan figyelmes, a zsebpénzt átszámolja forintra, aggódik a kémia jegy miatt, meleg bébiszittert akar, és próbál odafigyelni az olyan szükségletekre is, mint az ölelés, még akkor is, ha nem érti. 

H.: Az a helyzet, hogy nekem kell egy Bó. Te magad milyen kapcsolatban vagy a lovakkal?

O. S.: Elméleti kapcsolatban. Lenyűgöznek a lovak, szeretem nézni őket. De minden állattól megtartom a kétlépésnyi távolságot, és ha odajön hozzám, csak akkor barátkozunk.


H.: A történet egyik fontos helyszíne a Mondocon. Te jártál már ott mint résztvevő, milyen élményeid vannak?


O.S.: Mély nyomott tett rám. Nagyon megszerettem azt a nyüzsgést, és életérzést, ami ott jelen van. Teljesen spontán módon adódott, hogy mivel előadóként meghívtak, és pont akkoriban írtam a könyvet, így óhatatlanul belekerült az élmény.


H.: Bevallom, a regény végén már a körmömet rágtam, és rimánkodtam, hogy legyen még egy és még egy fejezet... Élvezed, hogy a nagy csattanó után is húzod az olvasó idegeit?

O.S.. Ó, nem, én teljesen úrilány vagyok, mindig mindent lezárok. Ha meg nem, ott azért nem, mert szerintem a szereplők „éltek” a könyv előtt, és „élnek” a könyv után is. Csak egy időszakot írok meg a sorsukból, de mindig marad hely annak, hogy az olvasó képzeletben eljátsszon azzal, mit csinál Kósza lovag fél év múlva, vagy épp hogyan alakul a sorsuk a fantasy világban rekedt embereknek. 

H.: Hogyan reagálnál, ha egy farmernadrágos srác ellovagolna melletted az utcán?


O. S.: Már történt ilyen. Sajnálnám a srácot, mert a farmer jól kidörzsöli az ember ülepét. Nem véletlen, hogy nem abban lovagolnak.


H.: Mit gondolsz, készülni fog folytatása a regénynek, vagy ez most kivételesen önálló kötet lesz? 

O.S.: Az Apa, randizhatok egy lovaggal? -t önálló kötetnek írtam. Később még más egykötetes írást is szeretnék a Vörös pöttyös könyvek közé. Rengeteg a sorozat, és talán jó néha egy befejezett történetet olvasni. Nekem pedig azért jó játék, mert minden könyvben más világot megalkothatok, és ezt imádom. Lenyűgöző dolog fél lábbal egy másik világban élni, és remélem, ezt az örömöt érzi az is, aki olvassa.

*Hikari