Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
"Ha tudnád mit jelentesz nekem, hogy miattad maradtam talpon, hogy miattad vagyok ébren, mert tudom, hogy te gondolsz rám. Te késztettél írásra, amikor már azt gondoltam, hogy elreppent a múzsám. Te emlékeztettél, hogy több vagyok, mint egy magányos remete. Most van még valamim. Te.
Komolyan azt hiszed, hogy bármit bizonyítanod kell előttem? Azt hiszed, tenned kell még valamit, hogy folyamatosan velem lehess? Csak ennyit kérek. Hogy legyél nekem."
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 238
Fülszöveg: Elspeth mindig azt mondta a lányának: életem első kötete kifutott nyomtatásból. Ám amikor bombasorozat éri Edinburgh-t, és Margaret megtalálja anyját a hálószobában egy halom megsárgult levéllel az ölében, a múltra, melyet Elspeth oly gondosan titkolt, hirtelen fény vetül. A következő napon Elspeth eltűnik.
Egyedül maradva a levelekkel, Margaret megismer egy olyan anyát, akit soha nem ismert: egy költőnőt, aki Skye szigetén élt, és aki 1912-ben válaszolt egy Illinois-ban élő fiatal amerikai rajongója levelére.
Szemérmeskedés nélkül, Elspeth és Davey őszintén megosztották egymással álmaikat, félelmeiket – minden olyasmit, amit senki mással. Mert anélkül, hogy valaha is találkoztak volna, kiválóan ismerték egymást.
Az óceán két különböző partján, békeidőben és háborúban, de leginkább papíron és tintán keresztül megélve az eseményeket a Levelek Skye szigetéről egy levél mindent megváltoztató erejéről szól – a levéléről, melyet soha nem kellett volna elküldeni, a levéléről, mely soha nem kerül elküldésre, és a levéléről, melyet örökre megőriz a címzettje.
Még tavaly láttam a KOK-ban (Könyvek és Olvasók Közössége) és azóta is sok jó véleményt hallottam róla, így biztos voltam hogy előbb-utóbb elolvasom.
Előbb lett belőle, és azt kell mondjam sokkal jobban szerettem, mint először számítottam rá.
1912-ben járunk, az első világháború küszöbén. Egy apró skót szigeten egy szerző kap levelet egy amerikai fiatalembertől. Aki mint kiderült, olvasta Elphent verseit is, és igazán jó véleménnyel van róla. Darvey választ is kap, majd levél levelet követ.
Ám amikor a világ összeomlik, veszélyes új kapcsolatokba bonyolódni.
1940, majdnem három évtizeddel később újabb levelet kap a nő ám ezuttal nem egy rajongotol hanem a lányától aki hazafele tart. A ||. világháború közepén.
Amikor pedig bombatalálat éri a házat és Elphent eltűnik, a lánya igyekszik összerakni a hiányos kirakót, ami tulajdonképpen az édesanyja múltja.
Amire először kitérek az a kettős idősík. Ugyanis erről semmi információm nem volt, csak akkor jöttem rá, mikor olvasni kezdtem.
Felváltva vagyunk 1912-ben és 1940-ben es először féltem tőle, hogy bele fogok kavarodni, de szerencsére ilyen nem történt.
Jól felépített mind a két idősík, de valahogy nekem Elpsent-é jobban tetszett. Talán Davey és a szépen kibontakozó szerelmük miatt nem tudom. Lehet okolni a menthetetlenül romantikus lelkemet.
Aztán ott van Margeret is. Aki keresi az édesanyját, emiatt pedig megismerkedik például olyan rokonnal is, akinek létezéséről eddig nem is tudott, mégis fontos darabja a kirakónak.
Egyrészt ugye ez a kettősség jellemzi. A másik amit még nagyon imádtam, a levél-forma. Annyira új és annyira jó volt.
Hiszen manapság, a modern világban már kiment a divatból ez a fajta kommunikációs mód. Itt a Facebook, az e-mail, az SMS...csak elővesszük valamelyiket és pár percen belül már célba is ér az üzenet. Akár több száz kilométerrel arrébb.
Annyira jó volt ez félretenni és elveszni a varázslatban a toll és a papír segítségével. Figyelni a dátumokat, meglepődni, hogy olykor több hét a kézbesítés.
Emlékszem, két évvel ezelőtt egy kedves barátnőm közbenjárásával két naponta jött egy levél. Leírhatatlanul jó érzés volt, megőriztem mindet és a mai napig sokszor elolvasom. :)
Ráadásul azt hiszem, hogy újabb hely került az Egyszer-mindenképp látnom kell listára, ez pedig Skye szigete. Egyszerűen varázslatos az a mód, ahogy le van írva a táj, úgyhogy ha megnyerem a lottót csomagolok és megyek. Ki tart velem?
Oké, még egy pozitívumot kiemelnék a többi mellé: irodalom az irodalomban. Sok könyvcímről van szó a regény alatt, ezeket kiírtam és hamarosan utána is fogok nézni.
Nem is szaporítom tovább a szót, olvassátok, mert nagyon megéri. Tele van érzelmekkel, varázslattal és reménnyel. Gyönyörű történet a háború viszontagságairól, erőről, várakozásról, időt és teret is leküzdő szerelemről. Imádtam, biztos, hogy még fogom olvasni.
Tegyétek ti is ezt.
Komolyan azt hiszed, hogy bármit bizonyítanod kell előttem? Azt hiszed, tenned kell még valamit, hogy folyamatosan velem lehess? Csak ennyit kérek. Hogy legyél nekem."
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 238
Fülszöveg: Elspeth mindig azt mondta a lányának: életem első kötete kifutott nyomtatásból. Ám amikor bombasorozat éri Edinburgh-t, és Margaret megtalálja anyját a hálószobában egy halom megsárgult levéllel az ölében, a múltra, melyet Elspeth oly gondosan titkolt, hirtelen fény vetül. A következő napon Elspeth eltűnik.
Egyedül maradva a levelekkel, Margaret megismer egy olyan anyát, akit soha nem ismert: egy költőnőt, aki Skye szigetén élt, és aki 1912-ben válaszolt egy Illinois-ban élő fiatal amerikai rajongója levelére.
Szemérmeskedés nélkül, Elspeth és Davey őszintén megosztották egymással álmaikat, félelmeiket – minden olyasmit, amit senki mással. Mert anélkül, hogy valaha is találkoztak volna, kiválóan ismerték egymást.
Az óceán két különböző partján, békeidőben és háborúban, de leginkább papíron és tintán keresztül megélve az eseményeket a Levelek Skye szigetéről egy levél mindent megváltoztató erejéről szól – a levéléről, melyet soha nem kellett volna elküldeni, a levéléről, mely soha nem kerül elküldésre, és a levéléről, melyet örökre megőriz a címzettje.
Még tavaly láttam a KOK-ban (Könyvek és Olvasók Közössége) és azóta is sok jó véleményt hallottam róla, így biztos voltam hogy előbb-utóbb elolvasom.
Előbb lett belőle, és azt kell mondjam sokkal jobban szerettem, mint először számítottam rá.
1912-ben járunk, az első világháború küszöbén. Egy apró skót szigeten egy szerző kap levelet egy amerikai fiatalembertől. Aki mint kiderült, olvasta Elphent verseit is, és igazán jó véleménnyel van róla. Darvey választ is kap, majd levél levelet követ.
Ám amikor a világ összeomlik, veszélyes új kapcsolatokba bonyolódni.1940, majdnem három évtizeddel később újabb levelet kap a nő ám ezuttal nem egy rajongotol hanem a lányától aki hazafele tart. A ||. világháború közepén.
Amikor pedig bombatalálat éri a házat és Elphent eltűnik, a lánya igyekszik összerakni a hiányos kirakót, ami tulajdonképpen az édesanyja múltja.
Amire először kitérek az a kettős idősík. Ugyanis erről semmi információm nem volt, csak akkor jöttem rá, mikor olvasni kezdtem.
Felváltva vagyunk 1912-ben és 1940-ben es először féltem tőle, hogy bele fogok kavarodni, de szerencsére ilyen nem történt.
Jól felépített mind a két idősík, de valahogy nekem Elpsent-é jobban tetszett. Talán Davey és a szépen kibontakozó szerelmük miatt nem tudom. Lehet okolni a menthetetlenül romantikus lelkemet.
Aztán ott van Margeret is. Aki keresi az édesanyját, emiatt pedig megismerkedik például olyan rokonnal is, akinek létezéséről eddig nem is tudott, mégis fontos darabja a kirakónak.
Egyrészt ugye ez a kettősség jellemzi. A másik amit még nagyon imádtam, a levél-forma. Annyira új és annyira jó volt.
Hiszen manapság, a modern világban már kiment a divatból ez a fajta kommunikációs mód. Itt a Facebook, az e-mail, az SMS...csak elővesszük valamelyiket és pár percen belül már célba is ér az üzenet. Akár több száz kilométerrel arrébb.
Annyira jó volt ez félretenni és elveszni a varázslatban a toll és a papír segítségével. Figyelni a dátumokat, meglepődni, hogy olykor több hét a kézbesítés.
Emlékszem, két évvel ezelőtt egy kedves barátnőm közbenjárásával két naponta jött egy levél. Leírhatatlanul jó érzés volt, megőriztem mindet és a mai napig sokszor elolvasom. :)
Ráadásul azt hiszem, hogy újabb hely került az Egyszer-mindenképp látnom kell listára, ez pedig Skye szigete. Egyszerűen varázslatos az a mód, ahogy le van írva a táj, úgyhogy ha megnyerem a lottót csomagolok és megyek. Ki tart velem?
Oké, még egy pozitívumot kiemelnék a többi mellé: irodalom az irodalomban. Sok könyvcímről van szó a regény alatt, ezeket kiírtam és hamarosan utána is fogok nézni.
Nem is szaporítom tovább a szót, olvassátok, mert nagyon megéri. Tele van érzelmekkel, varázslattal és reménnyel. Gyönyörű történet a háború viszontagságairól, erőről, várakozásról, időt és teret is leküzdő szerelemről. Imádtam, biztos, hogy még fogom olvasni.
Tegyétek ti is ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése