Poet Péntek #2

Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Minden hét péntekjén este nyolc órakor közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset.

Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet :)

Február első péntekére pedig egy igazán szép költeményt mutatok meg nektek.

Petőfi Sándor: Három madár

Három madár van, akit szeretek,

Három madárról mondok éneket.

Ha oly szép lenne rólok énekem,

Amily nagyon én őket szeretem,

Amennyi boldogságot, örömet

Ezen madarak nékem szerzenek!

Az első madár egy kis cinege,

Nem sérti őt a télnek hidege,

Nem háborítja őt meg semmi vész,

Télben, viharban vígan fütyörész,

Vígan ugrál a száraz ágakon,

Mint a pillangó a virágokon,

Ugrál, miként a gyermek, gondtalan,

Jön és megyen, máshol van untalan,

Alig képes kísérni őt a szem. –

Kedélyed e cinege, kedvesem!

A második madár egy csalogány,

Elrejtve él a lombok alkonyán,

Nem látja más ottan s mást ő se' lát,

Kis fészke néki az egész világ,

Ebben dalolgat, s ha dalolni kezd,

Elfojt az alkony mindennémű neszt,

Hogy meg ne háborítsa énekét,

Hogy gyönyörködjék a föld és az ég,

Gyönyörködjék e dalban, aminő

Hozzánk csak legszebb álmainkban jő,

Amelynek minden hangja eltemet

Egy bánatot és szül egy örömet,

Mert mindenik hang egy szent szerelem. –

Ez a csalogány szíved, kedvesem!

A harmadik madár egy ifjú sas,

Szárnyának röpte merész és magas,

A villámokkal egy tanyán lakik

S tekintetét fölküldi a napig.

Nyugodt időben alszik, elvonul,

De ha vihar jön és üvölt vadul,

Fölébred a sas szendergésiből,

És a viharnak karjaiba dől

És vinni hagyja magát általa,

Mint viszi a lovast a paripa

Rémítő bátran, szörnyű sebesen. –

Ez a sas a te lelked, kedvesem!

Kedélyed gyermek, szíved asszony és

A lelked férfi, te csodás, mesés

Teremtmény! s én valóban nem tudom,

Mi több: szerelmem vagy csodálatom?