Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
"Lenni, otthon lenni természetes állapot: aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol."
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 288
Fülszöveg:
Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is.
Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.
Kedves ismerőseim szeretik Grecsót, azt amit és ahogyan ír. Úgyhogy tudtam, hogy nekem is el kell olvasnom.
A főszerepet egy fiatal férfi kapta, aki előszedte családja megsárgult és elfeledett emlékeit, hogy egy történetet kerekitsen belőle.
De rá kell döbbenni, hogy a jelenben előrébb jutásához vissza kell utaznia a múlt mélyebb berkeibe.
Azt hiszem ennek a regénynek az olvásához két dolog nélkülözhetetlen: egyrészt valamilyen mértékű kiváncsiság, másrészt az érettség.
Mert ezt a regényt érteni kell ahhoz, hogy szeretni tudd.
Nem csak a csaladi szalakat, amik ugy fonódnak össze, mint egy csipketerítő szálai, hogy aztán egy gyönyörű mintát adjanak ki.
Az érzéseket is ismerni kell, hogy a mondanivalóról képet kaphassunk.
Ott vannak mindannyian: Juszti mama, Márton tata az ifjabb Márton, Sadi csak hogy néhányukat megemlítsem a teljesség igénye nélkül.
És persze ott van maga a főhős, akinek a szemszögéből megismerjük a történetet. A sorsokat. Az elet-fonalakat.
Grecsóhoz hangulat kell.
Grecsóhoz lélek kell.
Ha úgy érzed, ezek megvannak, akkor bátran ajánlom.
Fogok még olvasni az írótól, ebben biztos vagyok. Van abban amit és ahogy ír valami különlegesen gyönyörű.
Most már értem, miért szeretik ennyien...
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 288
Fülszöveg:
Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is.
Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.
Kedves ismerőseim szeretik Grecsót, azt amit és ahogyan ír. Úgyhogy tudtam, hogy nekem is el kell olvasnom.
A főszerepet egy fiatal férfi kapta, aki előszedte családja megsárgult és elfeledett emlékeit, hogy egy történetet kerekitsen belőle.
De rá kell döbbenni, hogy a jelenben előrébb jutásához vissza kell utaznia a múlt mélyebb berkeibe.
Azt hiszem ennek a regénynek az olvásához két dolog nélkülözhetetlen: egyrészt valamilyen mértékű kiváncsiság, másrészt az érettség.
Mert ezt a regényt érteni kell ahhoz, hogy szeretni tudd.
Nem csak a csaladi szalakat, amik ugy fonódnak össze, mint egy csipketerítő szálai, hogy aztán egy gyönyörű mintát adjanak ki.
Az érzéseket is ismerni kell, hogy a mondanivalóról képet kaphassunk.
Ott vannak mindannyian: Juszti mama, Márton tata az ifjabb Márton, Sadi csak hogy néhányukat megemlítsem a teljesség igénye nélkül.
És persze ott van maga a főhős, akinek a szemszögéből megismerjük a történetet. A sorsokat. Az elet-fonalakat.
Grecsóhoz hangulat kell.
Grecsóhoz lélek kell.
Ha úgy érzed, ezek megvannak, akkor bátran ajánlom.
Fogok még olvasni az írótól, ebben biztos vagyok. Van abban amit és ahogy ír valami különlegesen gyönyörű.
Most már értem, miért szeretik ennyien...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése