Poet péntek

Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Minden hét péntekjén este nyolc órakor közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset.

Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet :)

A napokban lehetőséget kaptam egy szavalóversenyen törtènő szereplésre. Így ma az egyik jelöltemet hozom a versenyhez :)

Babits Mihály: Mindenek szerelme

Ó, nézd, az idő csodaszép,

gyere ki a mezőre,

a napsugár, a szabad ég

várnak az élvezőre.

Kelyhet a virág tágra nyit,

friss szirma nesztelen nő,

kacéran bontja bájait,

akár egy meztelen nő.

Fenn hattyukeblü fellegek

elnyúlnak lusta kéjjel,

omló márványként, élveteg,

mint asszonytestek éjjel.

Zöld könnyüszoknyás karcsu fák -

megannyi ballerina,

féllábon áll, libeg-lobog,

minthogyha táncra hína.

Bogárpárok egymás megett

kerengenek a fűben,

szerelemtől kerengenek

az illatos sürűben.

Énnékem minden szerelem,

az ég, a föld, a felleg

és örök kéjjel szenvedem

ez örökös szerelmet.

Mert nincsen kéjes állapot,

mit csak a lélek érez,

nincs kéj, mely nem formál jogot

a szerelem nevéhez.

Énnekem minden szeretőm,

ami gyönyör szememben,

és testem romlik szenvedőn

e sok-sok szerelemben.

Az édes-forró napsugár

lázra csókolja arcom,

s ha hold süt át a függönyön,

a gyönyörtől nem alszom.

Ezer szeretőm van nekem

és én szeretem mindet

és mindenik tekintetem

mind szerelmi tekintet.

A föld szerelmét élvezem

s pusztulok élvezőben,

istenekkel szeretkezem

magamban a mezőben.