David Ebershoff: A dán lány

"(…) végső soron mindenki változik. Mindenkiből, folyamatosan valaki más lesz, nem igaz?"

Kiadó: I. P. C.
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 464
Fülszöveg:
A megtörtént eseményeket feldolgozó történet egy egyszerű kéréssel indul: a feleség apró szívességet kér a férjétől. 
Egy hűvös koppenhágai délutánon a művészházaspár, ki-ki a maga festőállványánál, a műteremlakásukban dolgozik. Az asszony modellje váratlanul lemondja a találkozót, és ő aggódik, hogy így nem tudja időben befejezni a portrét. Megkérdezi a férjét, nem venné-e fel a modell cipőjét és harisnyáját, hogy megfesthesse, ahogy a harisnya a bokánál gyűrődik. A férj először meghökken, de aztán igent mond. 
És ezzel kezdetét veszi a huszadik század legszenvedélyesebb és legszokatlanabb szerelmi története.



Ritka az ilyen esett, de hamarabb láttam a film változatát, minthogy elolvastam volna.
Viszont Ash azt mondta, hogy a könyv teljesen más, szóval kiváncsian kezdtem bele.
Életem egyik legjobb döntöse volt, hogy nem csak megnéztem, hanem elolvastam.

A történet főszereplői Greta es a férje Einar. Mindketten festők, de amíg a férfi általában tájképeket fest, az asszony portrékat. Egyszer viszont a modell nem tud eljönni így Greta a férjét kéri meg, hogy üljön neki modellt.
A történet ekkor kezdődik igazán: hiszen megjelenik Lili.

Azt hittem, hogy tudom mire számítsak. Úgy éreztem, tisztában vagyok a cselekménnyel. Ám valahogy kiment a fejemből, hogy egy film - főleg, ha könyv az alapja - általában nem több, mint a jéghegy csúcsa. Így volt ez most is: bármennyire is jóra sikerült a film, az igazi mélységet mégis csak a könyvben találhatjuk meg.

Végig ott volt bennem az-az egyszerű tény, hogy igaz történetet olvasok. Hogy mindez, a papírra írott szavak nem csupán fikció, hanem valóban egy ember élete.
Olvastam már több igaz történetet, de kevés volt rám ekkora hatással. Kertelés, köntörfalazás nélkül írt le mindent a szerző és ezt nagyra értékeltem. Közel sem egyszerű dolog az, amiről a könyv szól.

Igazából az egész történet egy harc, amiben a könyv szereplői a harcosok.
Ott van Greta;  egy nő, aki csak egy dologra vágyik: hogy a férje boldog lehessen. Elfogadja a helyzetet, bármilyen nehéz is számára az, hogy a férfi akit szeret egyre inkább halovány árnyékká válik. Még ebben a helyzetben, még így is teszi a dolgát, orvostól orvosig jár, megoldást keres.
Ott van Einar; aki egy nap rádöbben arra, hogy ő nem (csak) egy festészettrl foglalkozó férfi. Hogy van egy másik énje is, amelyet egyre nehezebben képes elnyomni magában.
Valamint ott van maga Lili is; valaki, aki vágyik a megjelenésre, az életre, aki ugyanolyan lélek mint bármelyikünk. Aki szabadulni vágyik a gyenge férfitest-börtönből.

Végigkövethetjük Einar gondolatait, azt, hogy miként éli meg a helyzetet.
Ami a filmből (többek között) hiányzott itt viszont szerepet kapott: a múlt, a visszaemlékezések. Ez nagyon sokat tett hozzá a könyvhöz. Belelátni a főszereplők gyermekkorába, megtudni azt miképp találkoztak...egyszerűen jó volt.

Ahogy a könyv végén a szerzővel készült interjút olvasni is jó volt. Szükséges jó, hogy még jobban illeszkedjenek egymáshoz a darabkák.

Ez a könyv nem csak egy interszexuális emberről szólt. Még csak nem is két ember házasságáról. Sőt, nem is arról, hogy miképp döntünk egy nehéz helyzetben.
Nem...ez a könyv rávilágít két fontos dololgra:
egyrészt, hogy elfogadjuk azt, akit a tükörben latunk
másrészt, hogy milyen nehéz feladat is valakit azért szeretni, ami. Önmagáért. Nehéz, de nem lehetetlen.