J. L. Armentrout: Bízz bennem (Várok rád 1.5)

"Amikor Eperkéről volt szó, akkor sajnos az ösztöneim minden gondolatot felülírtak."

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 392
Fülszöveg:

Cameron Hamilton hozzászokott már, hogy megkapjon mindent, amit csak akar – különösen, ha csajokról van szó. Amikor azonban viharos körülmények között megismerkedik Avery Morganstennel, megtalálja az egyetlen lányt, aki képes ellenállni szikrázóan kék szemeinek. Nem csoda, ha minden gondolata e szeleburdi és izgalmas csaj körül forog.

Averynek megvannak a saját titkai, amelyek nem engedik, hogy akár önmagának is bevallja, milyen mély érzelmekkel viseltet Cam iránt. Vajon mit kell tennie Camnek ahhoz, hogy áttörje a falat, és elnyerje Avery bizalmát? Vagy az is lehet, hogy továbbra sem lesz képes közel kerülni Averyhez, és elveszti az esélyét, hogy végre őszinte és hosszan tartó szerelemre találjon.

J. L. Armentrout írta és fiú szemszög? Nekem olvasni kell ezt a könyvet.
Igen, ilyen gondolatok jártak a fejemben, amikor is lenyúltam a regényt az ismerősömtől. (Csóró élet, kölcsön és könyvtári könyvek időszaka).
Hát.. azt hiszem ez most nem lett az igazi.

Az alapsztori ugyan az mint amit Avery esetében megismertünk. Vagyis: egyetem, tojásreggeli, csillagászat, ha címszavakban kellene összefoglalnom.
Szóval ilyen téren semmi új.
Cam gondolatai miatt viszont adtak hozzá valami pluszt...vagy nem.

Én tényleg szeretem, ha a főszereplő srác gondolataiba látunk bele, de...
Ebben az esetben visszaugrottunk a start vonalra, és onnan kezdtük előről az egész megismerkedést, randira hívós kísérleteket...szóval tényleg mindent.

De azért itt is meg van az, ami miatt én rajongok az ilyen szemszögű könyvekért: belelátni a pasi gondolataiba, vagy épp olvasni arról, hogy egy már ismert szituációt miként kezel.
Egy valami nem tetszett: Cameron irtózatosan nyálassá vált. Mármint még az én mércémmel mérve is, pedig ezzel általában nincs problémám. De amit néha produkált...magasra szaladt a szemöldököm. Irtó magasra.

Viszont örültem, hogy a családjával illetve a Jase-szel és Ollie-val való viszonyába jobban beleláttam. Rá kellett jönnöm, hogy Avery szemszögéből bármennyire is perfect boy, neki is vannak félelmei. Ja meg dicsérni való kitartása (makacssága?) hogy eddig loholt a csaj után.
Az "eperkézés" cuki volt egy ideig. Aztán már idegesített, és úgy voltam vele, hogy ennél még a "szivi" is jobb.

Nos...nem kell tőle új történet várni, mert nem az, csupán az érem másik oldala.
Ilyen ritkán van, de megelégedtem volna Avery szemszögével is, akkor talán nem csökken a Cameron-kedvelés mutatóm.
Voltak hibái, olyan részek, amik annyira nem tetszettek, de továbbra is könnyed és gyorsan olvasható.
Végül is nem bántam, hogy elolvastam.