Nicole Williams: Zuhanás

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 328
Fülszöveg:
Lucy nem éppen arról álmodott, hogy új iskolában kezdje az utolsó évet. Arról pedig pláne nem, hogy a gimi rosszfiúja, Jude Ryder leribancozza az első napon. De csak a céljára összpontosít. Balerina szeretne lenni, s nem hagyja, hogy bármi az útjába álljon ennek megvalósításakor. Egészen addig, amíg újra Jude-ba nem botlik. 
Jude-nak priusza van – igazi priusza – ami hosszabb, mint egy végzős záró dolgozat, és hangulatingadozása, ami kellemes társaságból hirtelen veszélyessé változtatja. A nevét isten tudja, hány lány sóhajtotta, kiabálta és átkozta. Olyan, mint egy halálos betegség, amit arra teremtettek, hogy tönkretegye a Lucy-féle lányok életét. És ezt el is mondja neki. De míg a pletykák féktelenül terjednek, és jó hírnevek tipródnak a sárba, Lucy nem figyel Jude figyelmeztető szavára. Tragédia készülődik?
                                                                  ***

lIgazából egyszer már nekiugrottam a regénynek (köbö egy hónapja), csak akkor a kezembe akadt egyszerre több érdekesebb könyv is, úgyhogy ezt inkább félrettem.
Aztán tegnap megint nekiálltam, és ezúttal alig egy nap alatt be is fejeztem. Tényleg igaz, hogy van olyan, amikor hangulat kell a könyvhöz. Na, nekem ez most egy ilyen helyzet volt.
Mégse tudtam így második nekifutásra se szeretni annyira, amennyire vártam, hogy szeretni fogom. Pedig jó véleményeket olvastam róla, nekem mégis semleges maradt. OLyan se jó, se rossz, de kikapcsolódásnak pont megfelelt. Erre a kikapcsolódásra pedig nagyon szükségem volt, mert néhány elég komoly témájú könyv van a hátam mögött.
Lucy Larson a történet női főszereplője, aki épp a parton relaxál, miután megment egy kóborkutyát. Itt  fut össze Jude-dal, aki rögtön csapni kezdi a szelet,ugyanakkor közli is, hogy tartsa magát távol tőle. 
Kicsit felszaladt már itt a szemöldöm. Hiszen ez a srác nem nagyon tudja, mit akar, legalább is ilyen érzésem volt. Mondjuk Lucy-t, pont hidegen hagyja a srác, nem is foglalkozik vele, csak folytatja a napját, hiszen az új iskolában való utolsó év miatt kisebb gondja is nagyobb, mint valami fiú, aki nem is igazán tudja, mit akar. 

Ám nem elég ennyi nehézség, hisz kiderül, hogy Jude is az ő sulijába jár, és mivel folyamatosan kontaktot keres a lánnyal, nem kell sok idő, hogy elterjedjen Lucy-ról a "lotyó" jelző. Pletykák pletykák hátán, és már az olvasó se tudja, hogy kinek kellene hinnie.
Jó regény ez, jó... (igen, jól érzitek, itt jön a DE rész) de mégis gyengének éreztem. A többi RP-hez mérve mindenképp, de még néhány könyvélményemhez mérve is. Mert jó a téma, nem tagadom, de az írónő egyszerűen képtelen volt kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. 
Úgy éreztem magam olvasás közben, mint aki beültettek egy filmre, ami érdekes lehetett volna, de pocsék színészeket raktak bele, így az egész film is gyenge lett.
Lucy tánc/balett iránti szenvedélye emelt valamennyit a könyv hangulatán, tetszett, hogy ilyen fontos részt tölt be a lány életében. Ha már a családja erre képtelen, hisz az anyja játssza a Jégkirálynőt, az apja pedig magának adott száműzetésbe vonult. 

Jude-nál valami hasonló a helyzet, csak körülötte valóban nincsenek, ő maga pedig valami "keménygyerek-vagyok-magad-miatt-ne-gyere-a-közelembe" maszkot öltött, és ettől nem is vollt hajlandó megszabadulni.
Zavart, hogy ennyire határozottan kijelentette, hogy ő csak szar ember lehet, aki nem érdemli meg azt, hogy szeressék. 
És mivel egyik főszereplő élete se leányálom, azt várná az ember, hogy akkor biztos kiegészítik/meggyógyítják egymást. Meg a nagy fenét....nem áll másból az egész "kapcsolatuk" mint a seveled-senélküled kötélhúzásból. Összevesznek, Lucy nyavajog egy sort, hogy mennyire nem bírja elfelejteni Rule, úgyhogy megint együtt vannak, de csak azért, hogy az egész kezdődhessen előről.
Szép, mondhatom. Arról nem beszélve, hogy nincs mélység se a kapcsolatukban. Nem mondom, hogy nem nyílnak meg, mert Jude igyekszik, de Lucy..csak hallgat, hallgat, majd mardossa a lelkiismeret-furdalás, amiért nem avatja a barátját.

Abbahagyom, mielőtt nagyon elragadnának az érzelmek, és még ennél jobban is lehúzom. Sajnálom igazából, hogy ennyire nem nyerte el a tetszésem, de ez van, nem tetszhet minden mindenkinek.
Hogy ennek ellenére mégis kiknek ajánlom? Mindenképp olyanoknak, akik szemet tudnak hunyni a könyv hibái fölött, és nincsenek magas mércéi a romantikus könyvek tekintetében.
Ha kell valami olyan könyv, ami különösen nem fogja bővíteni a kedvenceid sorát (SAJÁT vélemény, nem kövezni érte!), viszont rövid időre kikapcsolja az agyad, akkor kezdj bele. Talán neked jobban fog tetszeni. Nekem sajna minden tekintetben zuhanás volt....