Veronica Roth: A beavatott (Divergent 1.)

Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 
Fülszöveg:
EGYETLEN DÖNTÉS 
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid 
EGYETLEN DÖNTÉS 
meghatározhatja az értékrendedet 
EGYETLEN DÖNTÉS 
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges 
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL
Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

                                                                      ***

Sokáig és sokat szemezgettem már ezzel a regénnyel. Láttam könyvesboltban, ajánlgatta 

könyv szerető rokon, aztán csak úgy szúrópróba szerűen megkérdeztem, hátha megvan a könyvtárnak. Megvolt, méghozzá az egész trilógia, úgyhogy gondolkodás nélkül lecsaptam rá.
Maradjunk annyiban, hogy hiába nem volt konkrét elképzelésem, a tudatalattimfelül múlta a regény.
Ha röviden akarnám felvázolni a történetet és a világot, mindenképp az öt fő csoportot említeném meg: Barátságosak, Bátrak, Műveltek, Önfeláldozók és Őszinték. 
Aki betölti a tizenhatodik életévét, az részt vesz egy vizsgán, ahol megállapítják, hogy a csoportok közül melyikbe is illik. Ami már csak azért se egyszerű feladat, hiszen az emberek sokszínűek. Ha valaki bátor, abban lenni kell valamennyi műveltnek, hogy a stratégiát felépíthesse, de önfeláldozónak is, hogy a csapattársait védhesse. 


A vizsgán az alapján kapnak csoportot, amelyik erény a legjobban megmutatkozik.
Ám mi van akkor, ha ennek a vizsgának egyszerűen nincs konkrét eredménye? Ha az illetőről nem tudják megállapítani, hogy 100%-osan melyik csoport tagja? Megmondom: akkor baj van, ezeket hívják Elfajzottnak. 
És ezáltal Beatrice is bajban van.
Annak ellenére, hogy veszélyben van, dönt.  
Ez a döntés mindenre hatással van, amit eddig ismert.
Az elején azt hittem,  hogy az Éhezők viadalára fog hasonlítani, már csak a világ eloszlása miatt, de megkönnyebbülve láttam, hogy egyáltalán semmi köze hozzá. Ez annál sokkal jobb lett. Egyedibb. Gördülékenyebb.

Trish nem válik valami lélektelen gyilkológéppé, még akkor sem, amikor az életéért kell küzdenie. Mindig mozog benne az érzelem a családja, a szerettei iránt, nem igazán képes "a csoport a család előtt" eszmét követni. Nem egy kegyetlen harcos, csak egy nagyon karakteres, erős személyiség. Szeretném olyan erős lenni, mint amilyen ő.

Négyes... *álmodozó sóhaj* szóltak előre, hogy egy isten ez a pasi, ráadásul láttam a filmből összevágott részeket, így tudtam, hogy a tetkója miatt oda meg vissza leszek. (még annak ellenére is, hogy teljes egészében csak a könyv végén kerül említésre) De ami igazán megfogott és véglegesen szerelmet idézett elő, az a belső tulajdonság. Az elején a kíméletlen és rideg kiképzőtisztet mutatja, ám ahogy haladunk előre, úgy válik le a maszk, és ismerjük meg egy másik részét. Az emberibbet. Azt, amelyiknek ugyan úgy vannak gyengéd érzelmei, félelmei, gondoskodásra való hajlama, mint bárki másnak. Imádom <3
A mellékszereplők is mindannyian jól el lettek találva. Christina, Will, és Al egy olyan baráti- és támogatói csapat Trish számára, amilyet mindenkinek kívánok, akinek nehézségekkel kell szembenéznie.
Akit viszont mindenképp szeretnék a későbbiekben jobban megismerni, az Peter, Caleb és Jeanine. Az elsőt, és az utolsót főleg azért, mert voltak olyan döntéseik, amik közben feltettem magamban a kérdést, "hogy ez mire volt jó?" de kérdést nem kaptam rá.
Remélem, hogy ez a többi kötetet elolvasva változni fog, ahogyan még több dolgot megtudunk a csoportokról is.
Ha egy összvéleményt kellene alkotnom, azt kell mondjam, hogy sokkal jobb lett a trilógia nyitókötete, mint amit vártam vagy reméltem. Nem vagyok oda a disztópiákért, ez mégis tetszett. Még annak ellenére is, hogy a verekedések, vagy éppen a haláljelenetek részletes leírást kapnak, folyik vér, keletkezik monokli, és sérül borda nem is egyszer. Mégse szegte kedvemet, sőt. Olyanok voltak ezek a jelenetek, mint egy fontos fűszer.
Viszont ez a könyv, nem csak túlélésről, és verekedésről szól. Hanem összetartozásról, küzdésről, döntések fontosságáról.
Ha megfogadtok tőlem egy tanácsot: döntsetek úgy, hogy elolvassátok ezt a regényt, mert nem fogjátok megbánni.