Sophie Kinsella: Hová tűntél Audrey?

"Mindenki diagramja ilyen. Az enyém biztosan. Fel egy kicsit, aztán le egy kicsit. Ilyen az élet."

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 300
Fülszöveg:

Audrey hetek óta nem teszi ki a lábát a lakásból. Édesanyja szerint olyan, akár egy törött porcelánváza. A szomszéd srác szerint olyan, akár egy lökött celeb, aki napszemüvegben ül az elsötétített szobában. Linus szerint pedig olyan, akár a rebarbara, ami csak árnyékban érzi jól magát. A pszichológusa szerint… na, azt inkább hagyjuk. Audrey szorong és pánikol. Mindentől és mindenkitől. A számítógépes játékokra rágyógyult öccsétől, a női magazinokból nevelődő anyjától, a sportkocsikról álmodozó apjától, de legfőképpen Linustól, akinek olyan a mosolya, akár egy gerezd narancs.

Audrey valahol útközben elvesztette önmagát, és úgy tűnik, minden összeesküdött ellene, de egy váratlan találkozás, egy óvatos séta a Starbucksba és egy szintén különös srác közeledése talán mindent újraírhat a lány életében.

Bevallom, nem tudtam mire számítsak. Sok helyen láttam, azt mondták vicces is, ráadásul nem is valami hosszú gondoltam tegyünk egy próbát.
Sajnos csalódtam.

A főszerepet az Audrey nevű leányzó kapta, aki elégge fura. Tulajdonképpen az egész családja fura...
De a kiscsaj kifejezetten. Történt vele valami a suliban, ami miatt emberiszonya lett, nonstop napszemüveg van rajta és pszichológusgoz jár.
Ez a doktornő sokat segíz Audrey-nak, hogy legyőzze a traumát különböző módszereket ajánl a lánynak.
Az egyik az, hogy készítsen egy videonaplót.

És igen erről szól az egesz könyv. Felváltva Audrey gondolatai, illetve a videok.
Nos nem tudom mi idegesitett a legjobban, egyszerűen nem tudok kiemelni egyet mert semmivel nem voltam elegedett.
Audrey-től a hajam téptem. Oké, csak 14 éves és beteg de akkor is egyszerűen irritáló volt a karaktere. Annyira gyerekes vagy nem is tudom. Mint valami autista néha...

A családja...komolyan, mint a Mézga család. Jobb hasonlat nem jut eszembe. Ebben az a szomorú, hogy amìg Mézgáékat szerettem gyerekként, ettől a familiától kirázott a hideg. Ha nekem ilyen idegesító, visítozó anyàm lenne, tényleg elkélne a dilidoki.
Egyedül Felix volt értelmes. Bár lehet csak azèrt mert négy éves.

A cselekmèny...ebből a történetből hiányzik. De komolyan. Mintha csak egy alsós írkàlt volna össze valamit, és ezt valami drogos gyengeelmèjű még ki is adatta volna.
Gondolkodom azon történt-e egyáltalán VALAMI, de sajnos nem jut eszembe semmi.

A könyv egyetlen pozitív pontja: a rövid fejezetek. Ha ezek nem lettek volna, ítéletnapig szenvedek. Így is gondolkodtam azon, hogy félreteszem, de úgy voltam vele, hogy ha ennyit szenvedtem, nem adom fel.

Nos akkor összegezve: gyorsan olvasható, de semmit ne várjon tőle az ember, vicceket és nevetést főleg ne.
Sajnos ez most nagyon nem az én világom volt.