Katie McGarry: Feszülő húr (Feszülő húr 1.)

" - Sose múlik el - feleltem. - A fájdalom. A sebek behegednek, és már nem mindig érzed úgy, mintha egy kés mèlyedne beléd. De amikor legkevésbé számítasz rá, beléd hasít a fájdalom, hogy emlékeztessen, sosem leszel már ugyanaz."

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 436
Fülszöveg:

ANNYIRA ELLENTÉTESEK…
ÉS MÉGIS MILYEN ÖSSZEILLŐK!

Senki sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató sebhelyekkel. Még Echo sem emlékszik a teljes igazságra.
Amikor aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló, megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna.
Valószínűleg semmi közös nincs bennük. Mindketten olyan titkokat rejtegetnek, melyek lehetetlenné tehetik kettejük kapcsolatát. Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig FESZÍTHETIK A HÚRT, és mit kockáztatna azért a fiúért, aki talán megtanítja őt ÚJRA SZERETNI.

Nagyon vártam már ezt a regényt. Csak jó véleményeket hallottam róla, és egyébként is...volt benne valami, ami nagyon megfogott.

Két főszereplőnk, Echo és Noah nem is különbözhetne jobban egymástól.
Ez abban a percben ténnyé válik, hogy találkoztam az ifjúságvédelmi felelősének irodájában.
Más okkal vannak ott, de a céljuk közös: normális életet akarnak.
Az élet pedig igazán érdekes fordulatokat képes produkálni.

Attól féltem, hogy nekem ez nem fog tetszeni, hogy csömöröm van már a sok hányattatott sorsú fiataltól.
Mert tényleg így van néha...
Ez a könyv azonban engem lepett meg a legjobban azzal, hogy igen is tetszett. Nagyon tetszett.

A cselekmény se volt rossz. Igen mindkét főszereplőnk titkokat rejteget, és igazán ez hozza össze őket.
Meg a korrepetálás. Jót mosolyogtam ezen az ötleten, noha inkább ösztönzésre volt szükség, mint valódi agytágításra.
Értékeltem, hogy nem volt rögtön egymásnak esünk a lehető leghamarabb lámúr, pedig a kémia első perctől kezdve letagadhatatlan szereplőnk között.

Ha már szereplők:
Echo idegesített. Oké, nem annyira mint a többi női  szereplő a hasonló regényekben, de a szívem csücske nem lesz. A Noah-val közös jelenekben még kedveltem is. Annak ellenére, hogy szinte görcsösen akarta a válaszokat.
Nos igen Noah: ízig-vérig rosszfiú, minden füvezős, káromkodós megnyilvánulásával együtt.
Ám ha a felszín alá nézünk, egy odaadó srácot találunk, aki bármit megtenne azért, aki fontos számára.
Ilyen srác minden sarkon van...csakhogy a Föld kerek.

A váltott szemszög igazán jót tett a regénynek, jó volt mindkettőjük gondolatait megismerni. Nem ok nélkül szeretem az ilyen könyveket.

A mellékszereplők is jók lettek; főleg Mrs Collins-t kedveltem, de Lisa és Noah öcsiről is szívesen olvastam.
Echo szülei viszont kiakasztottak. Ha olvassátok a regényt, rájöttök mire célzok.

Hm...gondolkodok azon, hogy szerettem vagy nagyon szerettem.
Azt hiszem inkább az első.
Hiába válik lassan klisévé ez a nehéz életű fiatal- téma, ezt most mégis jó volt olvasni.
Echo és Noah története bebizonyít egy fontos dolgot: a múlt sebei tesznek azzá, akik a jelenben vagyunk, de a jövőnket nem határozzák meg.