J. Sterling: A hibátlan játék

" - Tele vagyok sebhelyekkel.
- Mind tele vagyunk. Onnan tudjuk, hogy olyan életet éltünk, amiért érdemes küzdeni."
Kiadó: Ulpius:
Kiadás éve: 2013
Oldalszàm: 332
Fülszöveg:

Nem így és nem ezt akarták.
És mégis…

Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.

Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket…

Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna…

Még évekkel ezelőtt kaptam csere által, akkor kifejezetten tetszett.
Ugy gondoltam újraolvasom.
Bárcsak ne tettem volna.

A főszereplő Cassie, aki egy egyetemi bulin találkozik Jack Carterrel. A suli feltörekvő baseballcsillagával.
A lányok vágyálmával.
A srác pedig kinézte magának és meg akarja szerezni...bármi áron.

Igen, kegyetlenség vagy sem, de bizony erről szól háromszáz oldal.
Most nem viccelek.
Rendben, mostanában felkapott téma ez a megtörtlelkűfiatalok, és én is olvasom őket szép számmal, de ez...
Egyszerűen vagy együttvoltak és ment a smár vagy külön és ment a sírás.
Arról már inkább nem beszélek, hogy a folyamatos cicusozástól falra másztam.

Sajnos az a helyzet, hogy a szereplők se mentették meg a helyzetet.
Ott volt ugy Cassie, akinek oké, hogy értelmes hobbija volt, de a viselkedése sokszor ovodás szinten mozgott. És a slussz poén, hogy a faterról semmit nem tudtunk meg! Minek van emlitve valami, ha aztán lóg a levegőben?!
Jack a másik ilyen "csoda". Engem férfi főszereplő szinte sose zavar, de ő kiverte nálam azt a bizonyos biztosítékot. Komolyan rohadt papucs karakter lett...irritálóan. Síránkozott egy csomót mint valami lány.

A mellékszereplők igyekeztek menteni a menthetőt, a nagyszülők igazán jófejek voltak.
Végig szurkoltam, hátha Melis és Dean között lesz valami, de...

Vannak olyan könyvek, amik élményéhez hozzátesz, és sajnos vannak olyanok, amik élményéből elvesz az újraolvasás.
Sajnos nálam ez a regény most az utóbbi kategória.
Sok volt a huza-vona, a hiszti, a nyavajgás.
A szereplők is csalódások.
Nem hiszem, hogy még egyszer elolvasom.
.
.