C. J. Ellisson: Élvezd a vaniliát

"– El kell jönnie az időnek, amikor már nem kell magamnak bizonyítanom."

Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 364
Fülszöveg:

Fedezd ​​fel a benned rejlő rossz kislányt, és engedd szabadjára…

Heather Pierce unja, hogy szakmai és magánéletében is a háttérbe szorul. Egyetlen éjszakára kétségbeesetten szeretne más bőrébe bújni, ezért részt vesz egy villámrandin. Talán itt, névtelenségbe burkolózva, új emberré válhat, amíg másként nem dönt. Amikor egy férfi, akinél esélye sem lehetne, az asztalához ül, Heather összeszedi minden bátorságát, és átveszi az irányítást, titokban attól félve, hogy elrejteni kívánt valódi énje elutasításra talál.

Tony Carmine, beszerzési igazgató és nemzetközi hírű nőcsábász, élete legfontosabb üzletét készül megkötni. Azonban egy villámrandin megismerkedik Heatherrel…és felfedezi, hogy talán éppen alárendelt szerepre van szüksége. Heather buja érzékisége megszállja minden gondolatát, égető vágy ébred benne, hogy magáénak mondhassa a legizgalmasabb szeretőt, akivel valaha találkozott. Egészen addig, amíg egy nap be nem sétál a konferenciaterembe, és meg nem látja Heathert az asztal túloldalán.

Ash-sel úgy döntöttunk, olvasunk valamit közösen, aztán mivel nem tűnt rossznak ezt a regényt választottunk.
A magam részéről szívesen kihagytam volna az élményt.

Két főszereplőnk van Heather és Tony, akik egy villámrandin találkoznak először.
Rögtön egymásba is gabalyodnak, és ez a későbbiekben csak forróbb lesz.
De mi történik akkor, amikor kiderül, hogy ellenségek az üzleti életben? Feláldozható-e valami szerelemszerűsèg a karriert? Esetleg fordítva?

Erotikus (ulpis) regényről lévén szó, nem vártam túl sokat.
Már az első oldalakon nyilvánvalóvá vált, hogy történetet vagy értelmes cselekményt nem igazán fogok kapni.
Megfordult a fejemben, hogy hagyom az egészet, de mivel nem egyedül olvastam, ezáltal nem is egyedül küzdöttem vele, így folytattam.
Bár bevallom, hogy nem egyszer untam a történetet...lehetett volna valamivel jobb, de nem.
Minimális üzleti rivalizálás, de annál több merevedés és álló farok jellemzi.
Van ez így.

Sajnos nem csak a történet, a karakterek és egyhangúak és unalmasak.
Heather a villámrandi után felvesz magára egy parancsolgatós, aztcsinálodamiténmondok-személyiséget. Ami még rendben is lenne, mert ilyen fordított helyzettel még nem találkoztam.
De nincs.
Mert a csaj amúgy béna, rengeteg idióta és felesleges gondolattal.
A csávó meg...aki amíg Tony...
Nos ő olyan töketlen, ahogy a neve is sugallja.
Annak ellenére, hogy Mr. Fejesről beszélünk, úgy hagyja irányítani magát, mint valami szűz kissrác, aki még nem próbált ki semmit sem.
Annak ellénere, hogy abnormálisan sok a merevedése, irtóra töketlen férfikarakter lett.

Elolvastam és kb ennyi. Nem volt benne semmi, ami adott volna bele valami pluszt, hogy ne csak egy újabb szexjelenetekkel teletüzdelt erotikus könyv legyen.
Ez van ha nincsen se értelmes cselekmény, vagy értelmes szereplő. Akkor szerencsétlen regénytől se várhatunk értelmet.
Sajnálom, mert valamiért reméltem, hogy jobb lesz.
Nos...
Nem lett.
Egy ideig most azt hiszem elkerülöm az erotikus-ulpi vonalat.