Rachael English: Levél ​az otthoniaknak

Tudni, hogy valaha boldogok voltunk, azt jelenti, hiszünk abban, hogy ismét azok lehetünk.

Kiadó: Next21

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 462

Fülszöveg:

Jessie Daly újságíró. Amikor mindent elveszít, ami becses számára, Írország nyugati tengerpartjára utazik, ahol született. Egy barátja azt kutatja, milyen volt az élet az 1840-es éhínség idején – Jessie segít neki, és felkelti az érdeklődését egy bátor fiatal anya, Bridget Moloney, és lánya, Norah különös esete. Elhatározza, hogy kideríti, mi történt velük.

Az Atlanti-óceán túlsó felén Kaitlin Wilson felderíti a családfáját. Tisztában van vele, hogy ősei a 19. században Írországból Bostonba települtek. Minden más rejtély. Kaitlint lenyűgözi, amit megtud, de arra kényszerül, hogy szembesüljön múltjának kényelmetlen igazságaival. A nyomozás Írországba vezet: szívszorító felfedezést tesz…

Egy felejthetetlen regény szeretetről és áldozatkészségről.

 

Rachel Englishre tavaly találtam rá a Papírkarkötő című könyvével, és tudtam, hogy amint lehetőségem van rá, fogok még tőle olvasni. Szóval ezért is nagy-nagy köszönet a XXI. Század kiadónak, amiért kaphattam egy példányt a legújabb regényéből.

Röviden: emésztgetős. Hosszabban: olvass tovább.

Jessie nem akar hazatérni, de muszáj neki. Azt gondolja az egész csupán átmeneti lesz, maximum néhány hónap. Amikor egy régi gyermekkori barátja elárulja, hogy az 1840-es éhínség kapcsán végez kutatásokat a lány örömmel segít a feladatban.

Arra azonban még ő sem számít, hogy minél több szilánkját ismeri meg a múltnak, annál többet akar tudni. A kutatása során ismerkedik meg Kaitlinnel, aki szintén a családfáját kutatja.

A két nő többet tár fel a történetükről, mint azt valaha is gondolták volna: titkok, hihetetlen bátorságról és szerelemről szóló történetek kerülnek napvilágra. 

Valójában teljesen vakon ugrottam a könyvbe, de tudtam, hogy mivel Rachel English írta, ez a könyv egészen biztosan olvasmányos és jó lesz, de hogy könnyű-e? Ez az írónő bizony nem könnyed limonádékat ír, és ha valaki ilyesmire vágyna, ne ezt vegye kézbe.

Erre a történetre figyelni kell, koncentrálni, és egyébként az sem árt, ha jegyzetelsz olvasás közben, hogy ne veszítsd el a fonalat. 
Bevallom őszintén, nekem elég nehezen indult a történet, többször megfordult a fejemben, hogy ehhez most nincs hangulatom, félreteszem.... De aztán mindig történt valami olyasmi, hogy ilyet mégse tettem, és mikor végül összeálltak a ki-kivel-van-szálai, onnantól kezdve le se tudtam tenni, hajnalig olvastam.
Ti kutattátok valaha a családfátokat, vagy gondoltatok rá? Garantálom, hogy ezután a történet után még akkor is megjön hozzá a kedvetek, ha korábban eszetekbe se jutott.

Igazából hihetetlen, hogy hogyan fonódnak össze emberi sorsok, életek. Hogy a múlt hogy van hatással a jelenre. Hogy az előző generációkkal történtekből mit lehet tanulni a ma emberének. 

Annyi mindenről szól ez a történet: az életről, a veszteségről, a barátságról, a családról, a szívfájdalomról, a tragédiáról, a túlélésről, az önfelfedezésről és arról, hogy milyen fontos emlékezni azokra, akik előttünk jártak. 

Jessie-nek enyhén szólva kisiklik az élete, ezért is tér vissza a szülővárosába, és amit az elején csak időtöltésnek gondol, az nagyon hamar egy izgalmas kutatássá válik, ami új célt ad számára. Élveztem, hogy nem siránkozott túl sokat a vele történteket - pedig megtehette volna -, helyette a feladatára koncentrált, elvégre az újságíró örökké újságíró marad és a tényfeltárás a lételeme.

Bridget az 1840-es években emigrál Amerikába, abban az időszakban, amit az ír történelem egyik legsötétebb fejezeteként tartanak számon. Erős nő, akinek nehéz körülmények közt még nehezebb döntéseket kellett hoznia. Hihetetlen az útja, az akaratereje, a kitartása, olykor a hideg futkosott a hátamon, amikor olvastam a fejezeteit.

 Kaitlin élete kívülről tökéletes: sikeres a munkájában, biztos párkapcsolata van, szerető családja. Jessie-vel ellentétben ő mindig tisztában volt azzal, hogy vannak ír gyökereik, de konkrétumokat sosem tudott. Ahogy pedig elmerül a múltban, nem csak hihetetlen és kusza családfára bukkan, hanem önmagára is talál.

Hármuk sorsfonala a regény során gyönyörűen fonódik össze, zseniálisan tartott egyensúlyt az írónő a múlt és a jelen között.

Ez a könyv megindító és magával ragadó. Nem az a történet. amit elolvasol, aztán már veszed is le a polcról a következő olvasmányodat. Ez a történet veled marad, napokig gondolkodásra késztet, agyalsz azon, hogy vajon merre alakulhat a karakterek élete az utolsó mondat után.
Érzelmekkel teli, valóságos emberi sorsokat ábrázol.
Még sok-sok Rachael English regényt a magyar olvasóknak! A történetei különleges, felejthetetlen gyöngyszemek ebben a felgyorsult világban.