Fikasarok: Uta no Prince-sama Legend Star

Sziasztok! 

Tudom hivatalosan is kimenőn vagyok, viszont ezt nem hagyhatom szó nélkül, egyszerűen kényszer érzésem van, szabályosan viszketett a tenyerem, hogy összedobjam nektek EZT a bejegyzést. 

EZT, igen.

Nem mondok újat, több bejegyzésem arról szólt, hogy ebbe az animébe(nevezzük nevén ördögfattyát: az Uta no Prince-samaról van szó) csak is Yamato Hyuuga('kinek Kimura Ryouhei a seiyuuja) miatt kezdek bele. Tudjátok, hogy mennyire imádom, viszont muszáj vagyok ismét megemlíteni pár viszolygási pontot. 

Előre is elnézést kérek a hatalmas rajongótábortól, mind azoktól akik életüket áldoznák mennyei oltáron a Starishnak vagy a Quartet Nightnak, esetleg a Heavensnek. 

Jaj, és SPOILER ALERT,BABIES.

Esetleg...Nanami Harukának -...amit kizártnak tartok. Á, szegény lány. Valaki biztosan szereti.- 

Kukkantsunk is bele abba az érdekfeszítően izgalmas bejegyzésbe, amit sikerült nektek megírnom. 

Elsőként, bocsássatok meg:  de szükségem lesz egy imára.
Háromszor néztem végig ezt kínvallató eszközként remekül szimuláló "csodát", így elkél egy kis bíztatás. Na, rövid egy perces csend következik.

"Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen."

No, remek. Máris jobb. 

Tisztáznám, hogy nem poénból másoltam be, komolyan így érzek ezzel. 

Most pedig, ugorjunk bele az animáció csodás világába: 

Mint megannyi fan, fiatalabb koromban én sem bírtam megállni, hogy akár egy percet is elvétsek a fiatalságomból,így feltaláltam magam és a média meg a globalizálódó világ, engem is beszippantott. 
Így született meg az animék iránti szenvedélyem, meg a függőségem is. 
Aztán már csak azt vettem észre magamon, hogy egyre inkább keresem minden egyes új jövevényben, -mert hívhatjuk így is őket- kerestem a helyes pasikat (gyűjtőnevükön: bishouneneket). Akiket mint tudjuk, életcél vezérel. Mégpedig a lányok szórakoztatása és elvarázsolása, mindenféle effekttel, rajzstílussal, tehetséggel. személyes védjeggyel. Ilyen fiú nem létezik, sehol. Teljesen fikcionális az egész. 

Ekkor találtam magam szembe az Uta no Prince-samaval.
A visual novelként 2010-ben piacra kerülő játék, amiből egy évvel később robbanásszerűen anime lett.
A sztorit, mint mindannyian tudjátok egy Nanami Haruka nevű lány irányítja, és az őt akkor még csak hat(Cecilel együtt hét) főből álló danonászó vidám, személyenként más-és más életfelfogású fiú/srác/nemtudom gyáva kukac mind.

Oké, egy akadémiára járnak, megszokják a másikat jó szitukba keverednek, etc etc etc.
2013, eljön a második évad, ahol megismerjük a Quartet Nightot, akik szintúgy ugyanazon akadémiára kerülnek, hogy segítsék és felkészítsék a hét srácot, akik azóta már a Starish nevet képviselik.
Itt még el is foghadható, hogy semmi sem változik a szereplőkön, ugyanis elérkezünk az érettségi előadásig.
Essünk ezen túl, mert hamar elérkezik a special, amelyet én már nem bírtam idegekkel, így nem is néztem meg.
2015-ben kijött a Revolutions, aminek szintúgy csak a végét voltam hajlandó megnézni, annyira untatott.
Oké, itt már képbe jön a Heavens is, thank God.
És sok-sok szenvedés árán eljutunk 2016 Őszi szezonnyitó animéjéhez az Uta no Prince-sama Legend Starhoz.
Erről szól ez a bejegyzés, igen.
A Legendákról.
Meg persze az UtaPriről. 

SPOILER ALERT

Engem komolyan, nem tudom mi lelt, de megnéztem.
Most pedig újra át kell éljem, ezt a traumát. Remélem értékelni fogjátok, minden kis leütött klaviatúracsapást. Kétségbeesetten,elveszetten,üresen. 

Csapjunk is bele a lecsóba, kezdeném azzal, hogy képekkel dokumentálom, alátámasztom és kivizsgálom az esetet. 

Nekem már az első két perc furcsa volt, lévén, hogy ugrunk egy jó nagyot, és össze-vissza kalimpálunk bele a felhőkbe. Ugyanis, mint kiderül AZT a bizonyos díjat, nem a Starish nyerte, hanem a Quartet,aki visszautasítja a lehetőséget, mert önkényesen eldöntve szeretne normálisan megmérkőzni a további két csapattal, hogy aztán olyan eredmény születhessen, ami tiszta.
Ej. itt már fogtam a fejem. Mindez hét perc leforgása alatt. HÉT értitek? 

Kérdésem, amik a mai napig megválaszolásra várnak:
#Miért ismételgeti az összes szereplő az opening előtt Nanami nevét különböző toldalékokkal és  miért illetik többen is - A Heavens Nanami számára ismeretlen személyek- összekapirgált becenevekkel?

#Négy évad, számos visual novel. Oké, szép rajz. Miért nem változnak a szereplők. Például: Nanami haja/ és személyisége miért ugyanolyan gyászosan idegesítő mint eddig? 

#A Quartet Night miért rángatózik, epilepsziásan és hányásgörcsösen, miközben énekel? 

#Ha Nanami haja nem is nőtt meg, a MELLEI miért? 

ezt muszáj, ne haragudjatok.

#Miért ilyen iszonyatosan ordenáré szar az opening? 

#Ha a HEAVENS nincs versenyben, és nem is neveztek mégis mi a káposztás tésztának engedik őket tovább versenybe szállni, csak azért mert a Quartet így akarja? 

#Miért van ekkora behatása egy idol csapatnak? 

Egyenlőre annyi, ami így az hét percbe belefért.
Továbbiakban, olyanok történtek, amik végképp agyonverték nálam az áramellátást.
Mi ez komolyan? Utoljára ilyesmit a Diabolik Loversben láttam.
De mit is? Hjaj, ismét szükségem lenne egy imára.
Lényeg a lényeg, Nanami bárányka módjára vár és vár arra rohadt taxira, ami elviszi őt a helyszínre ahol végre kiderül, hogy ki lesz a győztes, csakhogy ekkor elrabolják és hát KI illetve nem is, KIK rabolhatnák őt el, mint a Heavens egy extravagáns limóval.
Dalolnak neki egy sort, mert zeneszerető és romantikus lány szívéhez dallal vezet az út, vagy csak bemelegítenek, ki tudja viszont ezt már itt nem bírtam.
Az elején is furcsáltam, mint azt az egyik pontomban ki is fejtettem, hogy miért ismételgetek Nanami nevét, különböző toldásokkal vagy összefarigcsált becenevekkel.
Sosem fogom megérteni. A következő pár perc viszont beleégett az elmémbe, gyanítom sosem fog kikerülni onnét.
Szóval, elrablást követően mindenki ide-oda dobálja főszereplőnőnket mindenféle extrém szexuális zaklatáson túlmenő beszólássál megtűzdelve kicsit sem egyértelmű szándékait. 
Itt kiemelném a két számomra leginkább odavágóbb monológot, amit valaha is elsüthettek ebben az animében: 

Ez már csak abból a szempontból is pipa, hogy Nanami a Heavens tagjaival egy légtérben ül. És menő.

Lássátok be, ennél romantikusabb felkérés nem is létezett ezen a földkerekségen. Ráadásul engem nagyon emlékeztet valamiért Tokiya és Gareki(Karneval) közös gyerekére.

No, és haladjunk a korral, ha ez nem lenne elég demorizáló, akkor következzék a nagy fordulat, ugyanis Nanami innen is el lesz rabolva, újabb dalszlogent hallgatva, újabb vallomásokon át egyenest a vonatsínig, hátha létezik könyörület ezen a földön DE NEM. 
Quartettől a Starishig tart az út.
ÉÉÉS IGEN, STARISH.
Hát én besírtam ezeken a repkedő csillagoktól. 

Mindenki elmondta amit akart, jól van, ügyes fiúk. 

Megérkezünk az estére ahol, aztán a bírák döntöttek, micsoda meglepetés, hogy a három banda megmérkőzik egymással, mert így a fair. 

Mindenki egyből el is twitteli, nincs is jobb. Végtére is ilyen gyorsan fejlődő társadalomban élünk, az tök mindegy, hogy ezt már az animációs dolgok is a szemünk elé vetik. 

Mielőtt elszalad velem a ló, és többe nem térnék vissza, kanyarodjunk a versenyig, ahol kiderül Nanaminak bizony HÁROM dalt kell írnia.
Itt jön egy kis moralizálás a srácok között, persze mind alig várják a megmérettetést, és csak a rakparton csövezve jönnek rá, hogy Nanami mennyire sokat tett értük, milyen kitartó satöbbi, satöbbi. Hiányzik nekik a múlt és hosszú utat tettek meg. 

Nosztalgiáznak egy ideig, bár értelmét nem látom miért a finishben döbbennek rá, hogy mennyi mindent megtettek eddig, és milyen jó volt még csak tengették a lábukat, de hát így meg ez kérem szépen a mai fiatalságban. 

Tokiya őszinte biztatása a srácokhoz, valóban lélekmelengető. Azonban felmerül a kérdés, kire gondolhatott bárki más alatt? HEH.

Itt minden srác hozzáfűz valamicskét, nehogy már csak Tokiya legyen az ész a csapatban, ekkor érkezik meg Nanami is, aki előtt a fiúk mind-mind olcsónak ható monológgal próbálnak bizonyságot adni hűségükről.

Nem lep meg, hogy az ending sem sikerült a legjobbra, mert hát miért is lenne más egy hárem anime, csupa csupa danonászó homoszexuálisnak ható bishivel. 

Pontosan ilyen endinget érdemel. 

Nem akarok polgárpukkasztást, sem semmi mást, de ezt az animét már nem lenne szabad tovább húzni, egyszerűen fizikai fájdalmat okoz annak is aki egykoron még fan volt.
Végszóként pedig egy kép,ami többet mondd minden szónál. 

Az utóiratok utóirata: 

Aki esetleg szeretne másra is rávenni, hogy nézzem meg is kritikázzam kommenteljen nyugodtan :D 

Átgondolom, és ha nem láttad volna ezt a borzalmat mindenképp nézd: