On Sai: Esővágy { +Interjú}

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 248
Fülszöveg:
Exkluzív válogatás On Sai novelláiból
Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás.
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz.
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést;
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet.
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér!
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó.
Csemegézz, érezz, érts!




Mielőtt bármibe belevetném magam, hálásan köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak a recenziót. Eszméletlen boldoggá tettetek vele.

Nem tudom, ki tudja, meg ki nem, de oda és vissza vagyok az irónő könyveiért.
Nincs mese, azok után, hogy megszerettette velem a sci-fi műfajt, én bármit elolvasok amit ír. Maximum nem tetszik, de ennek kevés az esélye.

 Talán emiatt örültem nagyon a hírnek, amikor is kiderült, hogy jön a szerző novelláskötete. Szeretem a novellákat, de kötetnyi hosszan egy idő után megunom.
Úgyhogy gondolatban jól feladtam a szerzőnek a leckét: "Kiváncsi vagyok, itt is megtöröd-e az ellenállásom."
Nos...
Megtörte.

13 történet van benne, de mind más. Volt,  amin mosolyogtam; volt, amin elgondolkodtam; de olyan is, amelyiket olvastam volna még, esetleg ötletet adott a saját írásomhoz.
On Sai bebizonyította, hogy bizony sokoldalú író, és tíz-húsz oldalon is képes egy olyan történetet alkotni, mintha háromszáz oldal állna rendelkezésére. És teljesen elvarázsolja az olvasót.
A kedvenc novelláimból hoztam egy-két ízelítő így a bejegyzés végére:


"Tán mégsem kéne felpofozni a halált. Az biztos rossz ómen.
Főleg, ha visszaüt."
(On Sai: Jóvágású vérfarkas nősülne)

" - Üzekedni?
- Valami rosszat mondtam? - Akkora csodálkozással nézett rám, hogy elillant a dühöm és elnevettem magam.
Hát mikor láthat a Halál szeretkezést? Amikor viszi is a nőt utána.
- Ha ilyesmit mondasz egy fehérnépnek addig pofoz, míg az összes csillagképpel megismertet. Nem üzekedésnek, hanem szerelmeskedésnek hívják, és először jó tisztába lenni vele, hogy a lány is akarja-e."
(On Sai: Jóvágású vérfarkas nősülne)

"Ugyan már miért ne tehetnék őrültségeket? Attól, hogy kinőttem a kamaszkorból? Néha kell, igenis kell!"
(On Sai: Hogyan ölne Jung?)

"Ez valami hülye depresszió! Sör, foci, szex! Ez a legjobb gyógymód."
(On Sai: Hogyan ölne Jung?)

"Minden csak máz. A bárány farkasbőrt húzott, hogy ne falják föl."
(On Sai: Emlékkufár)

"Hogy lehetne haragudni, ha nincs miért? Hogy lehetne megbocsájtani, ha bűnt nem követték el?"
(On Sai: Emlékkufár)

"Péntek este volt, így hár felvágtam az ereimet; olyan szokássá vált ez, mint a WC-fedél lehajtása, vagy a papucs az ágy mellett."
(On Sai: Csak mi, lélekharcosok)

"Vannak emberek, akikkel találkoznunk kell."
(On Sai: Csak mi, lélekharcosok)

"...a szeretet nem birtokol: elenged."
(On Sai: Csak mi, lélekharcosok)

"Őrült egy szenvedély! De talán a szenvedélyek tesznek minket élővé és óvnak meg a sivárságtól, legyenek bármennyire pusztítóak."
(On Sai: Csak mi, lélekharcosok)

"Áldott legyen a bennem ujjongó mágia, áldott legyen az új nap."
(On Sai: Esővágy)

Meg kell említenem László Maya illusztrációit is. Csodálatos és igényes munkák, nagyon jól kiegészitik az irásokat. Nem is kell címet olvasnom, ránézek a rajzra és tudom melyik írás jön. Kedvenceim: Sose szólj be a varázslónak; Emlékkufár; Hogyan ölne Jung?
Gondolkodtam azon, hogy kiszínezrm, aztán végül letettem róla, úgy szép, ahogy van.

Hálás köszönetem On Sai: elérted azt, amit eddig nem nagyon éreztem.
Nem tudtam letenni a könyvet!
Mert bizony, hiába olvastam már több novelláskötetet, egyik-másik írást általában  gyengébbnek éreztem, így kissé akadoztam.
Na, itt ilyen nem volt.
Leültem és elolvastam, kész pont. Elfeledtette velem a rosszullétet, az idő múlását, mindent.
Sajnálom, hogy nem lassabban olvastam, akkor még élvezhetném. Na, majd a következő alkalommal, csak naponta egyet olvasok...szép terv.
Az Esővágyat receptre írnám fel hatefők, kedvetlenség, olvasói válság és minden más ellen is.
Nem fog mellé vele az ember.


                                                                 ***

Bejegyzés EXTRA
- Interjú On Sai-jal -

Hikari: Emlékszel rá, hogy mikor irtad az első novellád?

On Sai: Általánosban, talán negyedikben. A táncoló sárgarépák volt a címe, és a tanító néni azt mondta, ez nem jó cím, válasszak mást, ezzel nem lehet fogalmazást írni. Annyira felháborodtam, hogy megírtam.
De igazi novellát csak felnőttként írtam, amikor pár félkész regény után álltam.

H.: Mennyivel másabb novellát, mint regényt ìrni?

O. S.: Az alapok hasonlítanak, de itt nem lehet suta mondat, vagy gyenge kép, hanem minden sort addig kell csiszolni, míg tökéletessé nem válik. A regényben azért egy kis mellébeszélés belefér. A novellánál az ív is nagyon fontos. Kell, hogy legyen a történetnek eleje, közepe és egy erős vége.

H.: Melyik áll hozzád közelebb?

O. S.: A regény. Sosem hittem volna, hogy képes leszek valamit 300 oldal alatt megírni. Sokat köszönhetek az Írókörnek, akikkel közösen írtuk a novellákat, és egymás írásait javítottuk.
A novella nekem játék és kísérlet. Tudok-e vak lány ábrázolni? Csak hangokkal és hangfestő szavakkal leírásokat írni? Vagy tudok-e E/1-ben mesélni? Én E/3-as író vagyok, nekem tolakodóan személyes, és zavaró volt az E/1. Vagy hogyan skiccelek fel egy idegen világot ilyen kevés oldalban?
Régen túlíró szerző voltam, még a zoknik színét is elmeséltem. A novellázással tisztult le a stílusom, itt tanultam meg világokat építeni, és azt, hogyan kell az olvasó figyelmét lekötni.

H.: Nem bántad meg, hogy később jelent a novellásköteted, mint a regények? Ha tehetnéd, megfordítanád a sorrendet?

O. S.: Nem, ez így a jó. A legtöbb rövid írásom megjelent különböző újságokban, antológiákban. De az önálló novelláskötetnek most volt itt az ideje, a regények után, mert már van egy kialakult olvasóréteg, aki várja.

H.:  13 történet van benne. Melyiket volt a legjobb és melyik a legnehezebb megirni?

O. S.: Mindegyik írásnak megvan a maga külön története. Nem tudnám megmondani, melyik volt könnyebb, melyik nehezebb. Más történetek, más világok, és más írós ötlettel kísérleteztem benne...

H.: Volt olyan novella amelyet átírtál megjelenés előtt?

O. S.: Nem, ezek kész írások. Az elmúlt tíz évben harminckét novellám született, és mindent átírtam, javítottam a megírás után. Most csak kiválogattunk ebből tizenhármat. Katona Ildi, a kiadóvezető szerkesztette, néhol kijavította a szórendet, vagy szinonimát javasolt, de alapvető változtatások nem történtek.
H.: A történetek előtt illusztrációk vannak. Tervezted, vagy javasolta valaki, hogy igy tedd meg egyedibbe a kötetet?

 O. S.: Ez Ildi ötlete volt, és számomra is meglepetésnek szánta. Nagy öröm volt a képeket látni, László Maya annyira eltalálta, annyira élővé tette az írásokat…

H.: A kötet cime az egyik irásod címe is. Van valami oka, hogy ezt választottad?

O. S.: Az Esővágy elég egyedi cím, és annyira rövid, hogy könnyű megjegyezni. Meg a könyv egyik erős írása, pont ezért került a legvégére.

H.: Van rá esély, hogy újabb novelláskötetet olvashatunk tőled a jövőben?

O. S.: Igen, még lesz ilyen, hiszen sok novellám van.
De előbb szeretnék egy antológiát, ahol sok más íróval együtt szerepelek. Már elkezdődött a szupertitkos összeesküvés ez ügyben. Figyeljétek a Könyvmolyképző oldalait, februárban kiderülnek a részletek…

Bejegyzés EXTRA II.
- Interjú László Mayával -

Hikari: Ahogy utánanéztem nem ebben a kötetben illusztrálsz először. Mikor és miért döntötted el, hogy ezzel fogsz foglalkozni?

László Maya: Igen, ez volt a tizenharmadik könyv a kezem alól.

 H.: Van technika/ anyag amivel leggyakrabban dolgozol?
L. M.: A tinta, töltőtollal, tehát tollrajzok vonzanak leginkább.
H.: Milyen érzések voltak benned amikor megkerestek az Esővággyal kapcsolatban?
L. M.:Nagyon rövid volt a határidő, de örültem hogy a kiadóvezető megkeresett, mert a Könyvmolyképzőnek eddig csak gyerekkönyveket volt szerencsém rajzolni, felnőtteknek szólót nem, úgyhogy igazából nem is volt kérdés, vállalom-e. Az meg külön öröm, hogy Bea könyvét kaptam, évek óta ismerjük egymást, és olvastam minden kötetét.

H.: Mennyi idő még egy-egy illusztrációval elkészülsz?

L. M.: Hát ez extrém gyors volt, 6 nap volt a könyvre. Alapvetően azért egy ilyen az kb 2 hónapos munka. Elolvasom, agyalok, vázlatokat készítek, érlelem, másikat rajzolok, akar többször is. Aztán amikor "összeáll" beküldöm a kiadónak. Most élesben ment minden, féltem is, milyen lesz a fogadtatás, hányan fogják a fejüket, hogy "jajmiez". Örülök hogy eddig csak pozitív visszajelzést kaptam.

H.: A kötet sokfajta írást tartalmaz. Melyiket szeretted illusztrálni leginkább?

L. M.: Emlékkufár és Esővágy volt a két kedvenc novella. Nem tudok dönteni *mosolyog*

H.:  Volt olyan írás, aminek az illusztrálása kihívást jelentett/gondolkodnod kellett rajta?

L. M.: Az egyetlen amin gondolkodnom kellett, az az Orkszar es barackillat volt. Mert olyan elvont fogalmakat jelenít meg, amit nem igazán lehet egyetlen képpel  megfogni. Ezért lett olyan rajz hozza, amilyen.
H.: Szerinted van jövője az illusztrált könyveknek/novellásköteteknek?

L. M.: Szerintem van jövőjük. Pont azért, mert pluszt adnak az irásokhoz. Egy képek nélküli könyv teljes egészében az olvasóra bízza a világteremtést, mindenki úgy képzeli el magának, ahogy akarja. Viszont ha már kapsz képeket is, az illusztrátor szemszögéből lehet, hogy teljesen máshogy látod, és ez elgondolkodtat. Ok most magamból indultam ki *mosolyog* De ha másért nem, hát azért is plusz, mert esetleg szépek a képek.