Élménybeszámoló: Mi is történt a Könyvhéten?!

Sziasztok! 

Szombaton és vasárnap, nem nagy titok, hogy Hikarival kilátogattunk 11 órától a Vörösmarty térre, ahol már akkor ácsingózott egy szép tömeg, majd a fene se gondolta volna, hogy szakadni kezd az eső. Ezen felbuzdulva még inkább belevetettük magunkat a sűrűjébe, ahol rengeteg baráttal és ismerőssel, majd íróval is volt alkalmunk találkozni. Rengeteg kinccsel tértem/ illetve tértünk haza. 

Úgyhogy, aki esetleg tartana az élménytől, bátran szedje össze magát, s olvassa el a soraimat. 

Mert, a tömeg ellenére, is olyan hangulat kerekedett felül az egész rendezvényen, amit nehéz máshol találni. 

Hikari megérkezett pontosan fél tizenegyre a Keleti pályaudvarra, és zökkenőmentesen elindultunk megkeresni az ötöst buszt, amivel egészen a Ferenciek teréig mentünk.

Oké, itt leállnék.
Tíz percen keresztül az életemet végigpörgetve filóztam, hogy honnan indul az a rohadt busz, mire végre jött az isteni szikra, hogy lehet onnan, ahonnan a hetes is? Csak a másik oldalról?
Zsenialitásom meghallgattatá', ugyanis épp akkor állt be buszunk a túloldalra.
Ezen felbuzdulva és kisebb izzadtság és tömegnyomor ellenére, sikeresen teljesítettük uticélunkat, majd hosszas kerinbóka  után sikerült megtalálni a francos Váci utcát is.
Próbáltuk követni Drága Péterem mezei gps koordinátáit, azonban hála nekem sikeresen eltévedtünk az eltévedhetetlen utcák forgatagában.

Gyerekek, ekkora drámát, mint amikor mindketten rájöttünk, hogy valami nem stimm, mert az utca másik felén vagyunk, pontosabban a végénél, hát megért egy imát a dolog. 

Ezzel az iszonyú cuki névtáblával mászkáltam!

Sikeresen elértük a célunkat, épp akkor mikor észleltük, hogy mennyi külföldi és úgy általánosságba ember van körülöttünk, engem már kezdett kerülgetni a rosszullét, Hikari meg...nos, ő Hikari. Tény, hogy jobban utálja az embereket, mint én, de jobban is bírja a tömeget. 

Első célpontunk beköszönés és cucclerakás gyanánt a Fumax pavilonja volt, ahol már tárt karokkal várt minket, Anna és Peti (mint, valami mesekönyv, tök cuki.). Én személy szerint iszonyúan vártam már a Könyvfesztivál miatt felbuzdulva, hogy találkozzunk, bár purrpajti Péterrel már nem az első talink, ahogyan  elfúlva a melegtől a "Gabiiiii" nevet sikongatva és vadul integetve az örömtől Gabriella Eld írónővel sem. Szerintem életem egyik legjobb pontja volt, hogy mindannyian egy fedél, illetve pavilon alatt találkoztunk, aztán pedig kiálltunk a napra fotózkodni. 

Imádlak titeket!

Kisvártatva megérkezett Laura is, avagy Ana blogger, akivel ugyan nem sikerült élhető selfiet készíteni, mert valahogy elfelejtettük, de örültem a találkozásnak, jót beszélgettünk a kertek alatt,ÉS ne aggódj lesz még másik esemény! 

Én már alig bírtam magammal, ugyanis egyetlen zsákmány lebegett a szemem előtt. Nem nagy titok, hogy Elle Kennedy Off campus sorozatának második gyermekére fájt a fogom minduntalan, a The Mistake-re. Egyből elstartoltam és Hikarival együtt vadul fél órán át keresni kezdtük a Könyvmolyképző nem épp gyermekkönyvekkel foglalkozó standját, mikor ezredszerre is fel lettünk világosítva, hogy ne ilyen néven keressük.

Mikor végre a kezemben fogtam John Logan könyvét, az az érzés, és nyugalom, hogy nem fogyott el, hát isteni volt.

Hikari természetesen beszerezte On Sai regényét a Miogin bázist, ugyanis a kötet borítóján az ő véleménye csillant a napfénnyel. 

Már neki is fogtam ennek a csodának, Dorka csodás könyvjelzőjével!

Mentünk pár kört, mire tudatosult bennünk, hogy ez így nagyon nem lesz jó, úgyhogy visszatértünk a Fumax-találkozási csomóponthoz.

Összefutottunk Deszyvel, meghúzódtam a csendes sarokba és csináltam a dolgom, míg Hikari jót beszélgetett vele. De tényleg, nagyon örültem, hogy vele is személyesen találkozhattam!

Itt egyszer csak betoppant, Julia Lewis Thomson, aki istenem, annyira édes volt! Dedikált, jót beszélgettünk, bár inkább nevettünk, sőt még cicafüles képre is vállalkozott. Imádlak, Tünde, remélem tudod!

Annyira cuki , főleg a Tünde!

Nevetés, nevetést követett,(meg persze, tömör együtt izzadást) és mikor már elég éhesek voltunk nekiindultunk felfedezni a Vörösmarty teret, némi kaja reményében. Találkoztunk buborékfújó bácsival, és turistákat lehúzó szappanárusító lánykákkal, aztán mikor közöltem, hogy "jaj, amúgy magyar vagyok" már egyből nem ment  a 'For you' mosollyal. Itt random gyors találkozó Bessenyei Gáborral, aki két mosoly után sietett tovább ugyan, de élmény volt!

Elcaplattunk a mekibe, a két nap alatt csak ott rontottuk a levegőt, mivel minden elképesztően horror-árakon mozgott. Falatoztunk egy jót, majd meglátogattuk a Maxim standjánál Szaszkó 'deimádom' Gabriellát, aki tényleg szívből örült Nekünk, hát még én Neki. 

Bambival is találkoztunk, így lett ez a kép :D

Kaptam tőle Nyereményjáték címszóval könyvjelzőket, amiket azon nyomban ropogósan dedikált is. (Nem Ő az egyetlen, akitől kaptam, szóval készüljetek!)

Még egyszer, nem tudok elég hálás lenni! Nagyon jót beszélgettünk, és remélem nem ez az utolsó személyes találkozónk!

Nem sokkal később összehozott a sors pár mollyal, akik nagyon kedvesek voltak, történt pár könyveladásom is. Külön megemlíteném Vivit, akit szívem szerint szétölelgettem volna, amikor meglepett egy gyönyörű könyvjelzővel, és csokoládéval, sőt még az élménybeszámolójában is. Ezúton is nagyon köszönöm és imádlak! 

Tovább haladva az eseményekkel, nagy siránkozásomra az Úrhoz végre találkoztunk Dorkával, akit én már el sem tudom mondani mennyire vártam, és ott volt vele Gorkie is. Világi öröm volt, komolyan. Szerintem látták is rajtam, illetve reménykedem benne. 

Elfelejtettük a képeket, de ez nem meglepő, sem nálam, sem pedig Dorkánál, kaptam tőle egy csodaszép könyvjelzőt, amit használok is. (Bár, majd összegyűjtöm Nektek, mennyi kis szépség van már a birtokomban.) 

További nyavalygásom, Christos enyhítette, ugyanis örök hálám a Twister Media kiadónak, amiért recenzió gyanánt a kezembe kaptam S.J. Kincaid: A kárhozott c. regényét. Iszonyú rég óta várom már, és a borító, csodaszép! 

Ezen felbuzdulva ismét az a bizonyos stand a lényeg, ahol Péter kezembe vágott pár könyvet, "Olvass, és írj róla" címszóval, aminek nagyon örültem, bár megint annyi könyvvel tértem haza, már első nap, amennyit szégyenlek.

Nekiállt váratlanul szakadni az eső, és semmit sem könnyített a helyzeten a dolog, hogy folyamatosan a szoknyám alá fújt a szél, az meg úgy lebegett, mint a csodaszőnyeg egy hurrikánba szorulva. 

Itt egy vadabb integetésre találkoztunk Böszörményi Gyula bácsival, aki tényleg örült, hogy látott minket. Remélem.

Vizesen, és szélfúttán ugyan, bár kedvünkön semmit sem rontva, elkezdtünk gondolkodni azon, hogy lehet jó volna hazatérni. Ugyanis tulajdonképp, már abban elfáradtunk, hogy a nap ötezres faktorral szétégette az agyunk(és minden ép fedetlen testrészünket) épp el nem vásárolt tekervényeit.

Hikarival selfiezgettünk hulla fáradtan is!

Az első nap, elképesztő volt, bár a tömeg nagyon megnehezítette a dolgom, és kicsit háttérbe is voltam szorulva, de nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ennyi jó ember vett körül, illetve, hogy találkozhattam velük! 

A második nap, volt talán a legbrutálisabb.

Azt reméltük, hogy nem lesznek olyan sokan, mivel a szombat, azért mégis csak egy hétvégi nap, akárcsak a vasárnap, de az előbbi esetében, talán többen érnek rá.

Aha, hát rosszul éreztük.

A Fumaxnál nyitottam, ugyanolyan volt az öröm, aztán nem sokkal később elszabadulva a remek társaságtól belevetettem magam a tömegbe, iszonyúan sütött a nap, ezt nagyon sok embertől hallottam vissza, meg hát basszus, éreztem is.

Első egyén, aki kiszúrta a szemem Róbert Katalin (megbecsült írónőnk) volt, minden tiszteletem az övé, hogy fekete ruciban nem olvadt viasz módjára a tűző napon, itt sikerült élhető és felvállalható fejjel selfiet csinálni.Nagy meglepetésemre feltűnt On sai is, akivel a Feszten már találkoztam, de most így sokkal többet tudtunk beszélgetni, és iszonyúan jól esett! Gazdagodtam egy képpel, na meg könyvjelzővel! 

Első képen Katimmal, a másodikon pedig szerintem nem kell magyarázzam, hogy Bea (On Sai) van :) 

Elolvadva a napon tovább folytattuk körutunkat, vissza-vissza térve A standhoz. 

Itt összefutottam jövendőbeli szagprofesszorommal Solymár Andrissal, aki csodás '92-es évjáratú fiatalember, és a jövendőbeli interjúalanyom is. A napokban elkezdtem a Halhatatlanok c. fantasy antológiát, amiben az ő írása is szerepel. Jót beszélgettünk, illetve dedikált is nekem, de nem úszhatta meg 400km távról a haragom. Egyébként egy nagyon kedves emberről van szó, akkora humorral, mint egy ház. 

Péter drága elkísért az Agave standjához, ahol aztán megállapításra került a dolog, hogyha a blogger élet nem jön be, még lehetek pornós. Áruljátok már el nekem, az Ashley név miért cseng pornósan?

Nagyon jót nevettem itt is, a srácoknak külön köszönet, amiért megkaphattam Ezekiel Boone: Kirajzását és Anthony O'neill régen várt horrorját A sötét oldalt is. Külön köszönet, hogy nem néztek hülyének, mikor kifakadtam az Alien-szeretetem miatt.

Végül hulla fáradtan találkoztunk Hikarival, aztán elkevertünk a Ciceró standjához, ahol aztán mély és érdekes beszélgetést folytattunk Papp Dórával, aki egy tündér. Komolyan. Úgy sütött a nap, hogy elolvadtunk a napernyő alatt, de mit sem változtatott a tényen, hogy nevettünk. Rengeteget.

Itt még random találkozó volt Gothicékkal és csapatával, akik hol elveszetten keresték egyik tagjukat, hol pedig nevetve hülyéskedtek velük a Fumax-bázison. Nagyon jó volt titeket látni, lányok!

Végül pedig, itt a két napi 'termés' :)

Kettő óra volt már, amikor alig bírtam a fenekemen maradni, mart a gyomrom, rosszul voltam, szédültem és nagyon fájt a fejem, sőt még valami a szemem is babrálta, ugyanis öt masszív percig csak könnyeztem és ültem a seggemen, hogy rosszul vagyok. Valószínűleg a nap. 

Találkoztunk Pascallal a kaméleonnal, és gazdájával, aki nagyjából a fél állatvilágot a testére tetováltatta, iszonyú jófej volt, külön nevetés volt Andris és Wee hülyéskedése. 

Mivel Hikari vonata fél négykor indult, már egy órával előtte el kellett volna indulnunk, de mivel vasárnapra két cserém is meg volt beszélve, vártunk Róbert Katira és a könyvére, amit azon nyomban dedikált is, nagyon édes szöveggel! Köszönöm!

Emellett szerintem én leptem meg a legjobban Barbit a Kitablar szerkesztőjét, mert valószínű azt sem vágta ki vagyok, de sebaj. Én megismertelek, haha!

Dedikált szépségek!

Elindultunk a Keletibe, és hát, ahogy Hikari felkerült a vonatra nem ért véget a napom. Irány a Kőbánya Kp., és az utolsó cserém a napra a nagyon kedves és türelmes lánykával folytatódott, aki tökéletes állapotú CoHo könyvet nyomott a kezembe! Nagyon boldog voltam! 

Anyu jött velem, mert látta, hogy nagyon ótvar állapotba kerültem, így egy kis kaja a köki egyik éttermébe és merengés azon, hogy miért nem akarok bemenni a C&A-ba, végül csak bementem.

Brutál két napot tudhatok a hátam mögött, viszont az egész nem ért volna semmit, hogyha nincsenek ott a barátaim, ismerőseim és édesanyám!

(Vannak olyan pontok, amiket nagyon bánok, például, hogy nem sikerült az idő szűke miatt találkozni Sol-al és Levandrával...Ne haragudjatok, srácok!)

Nekik vagyok a leghálásabb, amiért a legszarabb helyzetekben is ott vannak mellettem! 

És, bár kicsit (nagyon) a háttérben éreztem magam, aki nem is számít, csak ott van és kíséri Hikarit, azért boldog a szívem és elégedett is egyformán, amiért ennyi jó embert tudhatok barátomnak! 

Aki eddig félt volna a Könyvfesztiváloktól, vagy a Könyvhéttől, bátran ajánlom neki ezeket az eseményeket, mert még ha egyedül érkezel is, remek társaságba keveredsz! A kiadónál izzadó eladók nagyon nagyon készségesek és kedvesek, mosolygósak voltak. Szuper akciók, sok sok könyv, és nevetés!