Ezekiel Boone: Kirajzás

Sziasztok! 

Folytatódik az Ashley próbál változni rovat, így ma ismét egy recenzióval nyitok. 

Imádom a gusztustalan kis férgeket, a nyolclábúakat, a bogarakat, sőt azt is aminek ezer meg egy lába van. Odáig vagyok értük. Így ez a könyv eléggé egyértelműnek tűnt, akkor és ott. 

Ezekiel Boone-tól még nem volt szerencsém olvasni, (mivel ezzel debütált, azthiszem) viszont hiába nem volt akkora durr a könyv, így történést és befejezést nézve a humora nagyon ott van! 

Felhívnám a kedves olvasóim véleményét/figyelmét és idegeit, hogy jelen sorok nem nagyon spoileresek, de akiket a hideg ráz a pókoktól, azoknak csók és puszi tiszta szívből. Jobb, ha most nem olvassák a következő sorokat. 

Írta: Ezekiel Boone

Cím: Kirajzás

Angol cím: The hatching

Műfaj: horror, thriller

Kiadó: Agave Könyvek

Fordító: Fazekas László

Oldalszám: 288

Megjelenés: 2017. Könyvhét

Tartalom:

A ​perui dzsungel mélyén egy fekete, gyorsan haladó áradat elnyel egy amerikai turistát. Több ezer kilométerrel odébb Minneapolisban egy FBI ügynök egy repülőgép-katasztrófa maradványait vizsgálva ijesztő felfedezést tesz. Az indiai Kanpurban szokatlan szeizmikus mintákat észlelnek egy földrengések előrejelzésével foglalkozó laborban. A kínai kormány balesetnek álcázva atomrobbantást végez az ország egy elszigetelt régiójában. A Washingtoni Egyetemre egy rejtélyes csomag érkezik Dél-Amerikából.  (Bővebben?)

 

Ha gyorsan és velősen kéne összefoglalnom a könyvet, annyit mondanék:
Rohadt sok pók, nem tudjuk miért vagy épp minek jöttek ők, miért rajzanak épp, de az biztos, hogy sáskaként pusztítják az emberi fajt. 

Biztosan sokatok látott már pókos horrort, ami a maga idejében vért fagyasztott az emberben, akár csak Jason Voorhees és barátai az Elm utcából. Ott van még a tü-düm cápa, ami nem forgószélben repked, sőt ha már klasszikust kell említsek az orchidea azóta nem véres, amióta a gyilkos kígyók (nem, nem a fedélzeten) ezer meg egy gén mutált várományosai próbálják letolni az egyetlen és utánozhatatlan Anakondát.

Valahogy úgy éreztem, hogy kötelességem olvasni, és mivel tényleg iszonyúan rajongok soklábú barátaim után, így félelem se volt bennem. 

Kiderül számunkra a fülszövegből, hogy a Perui dzsungelből indulunk, ahol a kis had, egyből elnyel egy turistát. (Igen, nem nagy dolog, viszont ahogyan le van írva és végig követjük az eseményeket, az határozottan NEM ROSSZ, SŐT.)

Korábban említettem, hogy imádom Boone stílusát, mert nagyon jól és élvezhetően kavarja a mondatokat, a szavakat, egyszóval élvezhető teljesen, ahogyan ír. Másrészről viszont regényében, minden fejezetben más-más történetet ismerünk meg, ahol szinte mindent felzabálnak a pókok. (DAS IST SPOILER)

Nekem kifejezetten tetszik az, hogy ennyire széles látókörben követhetjük szemmel a koránt sem ijesztő rajzás történetét, hatalmas, hogy nem csak egy unalmas városkába, vagy épp a repülőn gyilkolnak a megveszekedett és vadult élőlények. Ennél már csak a mecha cápákon lovagló náci zombik jobbak. 

Annak ellenére, hogy a hatalmas (várt) durr helyett enyhe pukkot kaptam, a színvonala nem csökkent.
Filmes-klisé kissé, és bizonyára a jó időben megállná a helyét. Na mármint, így a rémisztgetési fokokat elnézve, olyan sejtelmesen van leírva a legtöbb "gyilkosság" . Finoman és sejtelmesen, mondjuk nem mintha ez baj lenne, csakhogy így ez nem igazán horror. Inkább egy thriller köntösbe csomagolt keményebb dark sci-fi. (bár, a pók robotok elég kemények lennének. Nem?)
Imádtam továbbá, hogy egyes helyszínekre, vissza-vissza térünk, a nyolclábúakat senki sem kímélte, de ők sem az embereket.
Ez egy mutató arra, hogy ökoszisztéma szempontjából a Föld lassan elhal, vigyázni kéne.
A természet csodáit nem lehet megállítani, ahogyan túlélni sem. Bármikor fellázadhat bármi, és akkor ember legyen a talpán, aki képes kivédeni a támadást, azt a revansot, ami leginkább intő jel lehet a posztapokaliptika felé. A könyvben is végig uralkodik ennek a jele.

Hét darab helyszínünk az utószóban is szót kap(micsoda humor), megnyugtatva az olvasót, hogy minden a legnagyobb rendben szereplőinkkel és a gonosz micsodáknak is befellegzett, így ideje nyugodt életet élni. (erre mondtam én, hogy filmes klisé.) 

A könyv igazán elnyerte a tetszésem, már csak a vad fekete sündörgő folyó miatt is. Szépen bele lett víve minden vívmány a politikában, és ahogyan ilyenkor szokás a pánik is, amely szép lassan eluralkodik a föld felett. Legyetek nyitottak és bátrak, gyorsan el lehet olvasni! A borító nekem hatalmas kedvenc, külön megemlíteném, hogy AHH.Imádom.

Nálam két napig tartott kiolvasni és letenni, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek.
Azt a várt rettegést, ugyan nem hozza, de olyanokat igen, amire az ember nem is számít.