Dohoczki Máté: Tiszta kézzel

Sziasztok!

Vészesen fogy az időm, úgyhogy nekilátok a júliusi projektemnek, amiben megint kimozdulok a komfortzónámból, bár a helyzet az, hogy a mai áldozatom erősen a saját zónámba tartozik.

Gyilkosságok, tömény démonizmus és persze a mindennapi slice of life téma. 

Vágy a szerelemre, és megtenni ezért a célért mindent, amit ép ész már nem bír elfogadni. 

Ez Dohoczki Máté regénye a Tiszta Kézzel. 

Szabolcs igazi "arany" tinédzser korát éli. Tizenhetedik születésnapja reggelén nem számít sokra, bár tudat alatt ott van benne a remény, hátha bárki is észreveszi a létezését. 

Vágyik a társaságra, a barátokra, és bár számára ott van az egyedüli és utánozhatatlan stílussal bíró Erik, aki egyébként a legjobb barátja, tudja, hogy ez nem elég. 

Szülei felületesen foglalkoznak vele. Apja, születésnapján sem tanúsít nagy figyelmet a gyermekének, s mivel egyedüli a családban, eléggé rosszul érinti ez. 

Épp ezért szánja el magát egy lépésre, ami mindent megváltoztat körülötte, és ugyan tűnhet a helyzet úgy, hogy a mennyországban repkedünk súlytalan állapotban, ám tudhatjuk az Ördög sosem alszik. 

Ez a radikális lépés pedig, az elkeseredettség és reményvesztett állapot, a vágyakozás a jobb után egyvelegéből született. Szabolcs szerelmes, a kiszemelt lány pedig észre sem veszi őt, mit tud tenni mást, mint az internetet bújni. Annak, árny oldalába vetni a hitét, hogy hátha véget vet majd ez a véget nem érő kínlódásnak. Itt találkozhat az olvasó elsőnek a démonológia fogalmával, és azzal a bizonyos könyvvel, amely ember kézbe sosem szabadott volna kerülnie. 

Átkok, gyógyító varázslatok és persze, a kihagyhatatlan démonidézés. 

Három részre van bontva a történetünk, amelyben első körben leginkább az előzményeket szippanthatjuk magunkat, ahol talán minden nyugodtnak tűnhet, ám a felszín alá bukva rá kell jöjjünk, tényleg semmi sem az, mint aminek látszik. 

Minden egyes fejezetben találhatunk egy-egy, vagy lehetőleg több napra vonatkozó naplóbejegyzést, amelyben tényleg végig lehet követni, kissé sablonosan Szabolcs mindennapjait, és leginkább azt, mivé vált az egyre erősödő dolgok-és tettek súlya alatt. 

Sok helyen olvastam korábban, hogy a történet baromi lassan indul be, és szinte csak a végére hagy az olvasónak élményt az író.

Ez rettentő nagy kamu! A véleményem szerint, a könyv azért jó, mert végig lehet élvezni, mindazt, amit annak írója mutatni akar nekünk! Ez a könyv pedig ilyen!
Annyira egyszerűen vezet be minket a mindennapokba, hogy szinte peregnek az oldalak! Mi ez, ha nem egy remek könyv?

A szereplők egytől egyig tök jó személyiséggel bírnak, Szandra megtestesíti a tinik rémét, a mindennapi hisztijével és féltékenységével. Erik ott van, mint legjobb barát, totál egyedi stílussal, amibe én személy szerint minden káromkodása ellenére imádtam. Szabolcs, pont olyanná sikeredett, mint a legtöbb tini, lelkiekben nézve. 

A könyv pedig, eszméletlen iramban mutatja be azt, hogy hová tart korunk fejlődése.

Tizenhét esztendősen már az alkohol és a szex veszi kezdetét, a lányok egyre inkább kifordulnak önmagukból, a fiatalok néha azt sem tudják, hol áll a fejük és persze, az részegség a gyógyír mindenre.
Az iskolai klikkek, itt is észrevehetően kitűnnek, lássuk csak Balázs és bandáját. 

Beszéljünk egy kicsit Saledarról, a démon, akinek egyetlen cél lebeg a szeme előtt.

Megölni mindenkit, aki az útjába kerül.
Talán lehet arról is szó, hogy minden démon ilyen, amit kétlek, mivel nagyon mélyen sikerült beleásnom magam ebbe a témába, de Saledar alakja megtestesíti mindazt, ami egy fasza kis horror könyvhöz szükséges.

Hogy kiemeljek még valamit, ami elengedhetetlen ehhez a műfajhoz, az bizony a gyilkosságok vad sorozata, ami ugyan nincs annyira részletesen leírva, mint az epedező lelkem várta volna, de épp elég ahhoz, hogy elégedetten csukja az olvasó a könyvet. Az író stílusa, nálam teljesen szívtalálat, lehet ezért is élveztem olvasni annyira. 

Csak egy apró kis észrevétel: Nekem gyanúsan hasonlítottak a gyilkosságok martfű-rémének kéjgyilkosságaira, illetve Ed Gein bőrlenyúzós elfoglaltságára. Lehet csak én vonok ebből párhuzamot, de, ha bárki felfedezte rajtam kívül, sikítson! :)

ÉS, ami kihagyhatatlan az a regény végén szereplő, apró mutató. Érdemes elolvasni, mert ez mindennek az előzménye, csak pislogtam. 

Szóval, kapunk egy lebegő állapotot, amíg megismerjük tüzetesen a szereplőket, és azoknak életét, vágyait és görcsös ragaszkodásait egyes dolgokhoz, aztán egyik percről a másikra pedig a Földi pokolban találjuk magunkat.

Ez a regény is egy ilyen. Végig visz egy pihekönnyed állapoton, csak eszed és eszed a sorokat, mindaddig ameddig rá nem döbbensz, hogy "hoppá" ez nem is annyira könnyed, mint hitted .  Épp ezért annyira becsülendő. Egyszer már leírtam, de nem bírom elégszer: Olvassa el mindenki, bátran ajánlom. Remek kis kikapcsolódás, annak aki tényleg bírja a keményebb démonos történeteket, vagy esetleg rádöbbenne néhány olyan dologra, amit eddig gondolni sem mert.