Sue Fortin: A lány aki hazudott

Sziasztok! 

Mára, egy igen eltérő véleményekkel rendelkező könyvről hoztam értékelést, kicsit megcsúsztam vele, azonban most itt van! Pszicho-thrillernek nem volt annyira erős, viszont egy-két helyen rá tud taposni az emberre meg a lelkére.

Főhősnőnk, Erin egy recepción dolgozik az Egyesült királyság szívében. Élete nem épp zökkenőmentes, ráadásul főnöke Ed is bekavar neki rendesen, mert eddig boldognak hitt kapcsolatuk eléri a kritikán aluli zónát, amit Erin is megelégel, csak mondani nem meri. Minden eseményt egy bizonyos hirtelen jött e-mail vált ki, amint egy régi barát Roisin küld a lánynak. Tartalmát tekintve elég lényegre törő, megtudhatja az olvasó, hogy valami súlyos titokról van szó, ami a jelent is bemocskolja, és hősünk nem futhat el előle, muszáj szembe néznie azzal. 

Erin elsőnek nem hisz a "fenyegetésnek", csakhogy aztán beindul a kerék, aminek az anyja esik áldozatul. Így pedig kénytelen visszamenni a szülővárosába, és kideríteni a problémát.

NODE, hogy ne legyen már ennyire egyszerű a történet, nem csak Erin az akinek szörnyű múltja van. Vajon Roisin miért kerüli a lányt ennyire, amikor tulajdonképp Ő hívta vissza? Vajon, mi van a háttérben, s mi az a szörnyű titok, aminek végkifejletét elhozza nekünk a könyv? 

Mi van akkor, ha Erin úgy dönt nem mer szembenézni mindazzal, amit elkövetett? Vagy egyáltalán ő követte el? Ki az Niall és mi történt közte, meg Erin között?

Kiderül a könyvben. 

Fú. Nos, úgy voltam vele, hogy a borító és a regény első látásra a bűvkörébe csavart, mert valami elképesztően szemet gyönyörködtető az összkép. Merész, pofátlan, szinte már magához láncoló. A sztoriból annyi mindent ki lehetett volna hozni, olyan szuper ötletnek tartom az ilyen "van egy abnormálisan régi titkod, amit most felhozok és szenvedj..." ötletet. Aztán elkezded írni, megvalósítod mindazt, ami a fejedben van, majd a végjáték öszecsapott lesz. A fülszövegből nagyon sokat meg lehet tudni, ami azt eredményezte nálam, a makacsságom miatt hogy: Na, azért is adok egy esélyt. Már az elején éreztem, hogy itt lesz valami, hű. Hát, lett is. Az első pár fejezetet tök örömmel olvastam, mert adja a bús-már nem szerelmes, de azért vágyakozó hangulatot. Ennek ellenére, mégis izgalmas volt, nem engedett el. Aztán jött a csavar, amit esküszöm, jó gyerekhez híven, úgy vártam, mint a cukorkaesőt.Amikor, ezt hamarabb kaptam, mint kellett volna, pedig: nem tudtam mit kezdeni a további sok-sok oldallal. Üresség fogott el, ugyanis milyen könyv az már, ami pazarul indul, aztán még közel sem vagy a végéhez, de már fellövik a tűzijátékot?!

Oké, oké értem én, hogy vannak emberek akik nem tudják a titkokat sokáig magukba tartani, mert izgatottak és fészkelődnek az írói székben, azon morfondírozva, hogy "Na, na mikor már, mikor már...?!", aminek a végeredménye tényleg minimálisan elhajlott a "Nem tudok mit kezdeni, miért is olvassam tovább, amikor fény derült erre meg arra?!"állapot lesz. Aztán tovább olvastam. Pontosan miért is? Mert maga a könyv, elképesztő írói stílussal van megírva. Úgyhogy, nem is az a baj, hogy túl hamar élvezhetetlenné válik a dolog, mert a könyv az visz tovább, inkább csak kíváncsivá tesz, hogy hogyan is folytatódik a szereplőink kaladja.Ráadásul szembe találhatjuk magunkat a múlttal is, visszaemlékezések formjában, amik eléggé meg tudnak bojgatni, mint olvasót. Hogyan fullad bele végre Roisin és Erin a saját hazugságába, és vajon mi történik Erin és az autószerelő srác között? Dráma az van.Keményen.
Titkok is vannak, elég sötétek ahhoz, hogy a végére már letépkedd a bőrt a körmeid mellől.

Ez a regény valamilyen formán, tényleg a gyengébb, pszicho-thriller kategóriába sorolnám, mert az írónőnek bőven van sütnivalója, fantáziája meg még annál is több, csak túl hamar dobálja el a kártyákat. Lehet ez csak engem zavart, az is lehet, hogy nem.  Roisint egyáltalán nem értettem, az meg csak még inkább dobott a tűzre, hogy végig azt a "Gyerünk már!" hangulatot éreztem olvasás közben. Elég gyorsan olvasható regény, mert nagyon jól van megfogalmazva, s fordítva is. Lehet csak nekem nem jön át az ilyen fajta, langyibb pszicho-thriller, mint műfaj.

A szereplők sem unalmasak, mert mindenkiről megtudhatunk valamit, akár egy csipetnyit a múltból, akár annál többet, a jelenből. Viszont valamiért, egyiket sem sikerül megkedvelned. Legalábbis, nekem nem sikerült.
Erin hatalmas fejlődésen megy keresztül, ahogyan a felépített kis világa is, az pedig szimptáiát vált ki az emberből.
Roisinra nincs jó szavam, mert sejthető a dolog, ami a háttérben forrong, épp ettől lesz műfajbeli a regény. A tettek, a kétségbeesés, félelem, bizonytalanság. Lám, hova vezet.
Ajánlom, mert élvezhető, ugyan fordulatokban nem annyira remekel, illetve remekelhetne, csak na. Jó kis egy estés elfoglaltság. Romantikus szálak, rettegés, önmagunktól való menekülés, a múlt árnyékában élés, és a titok jellemzik.

Saját kép, a csodálatos borítóról.- Instagram