Borító alapján muzsikálisnak tűnik (Zene projecthét #3)
Újabb projecthetet talált ki a Never let me go bloggere, Virág.
Ezúttal a zene köré épül a következő egy hét, mi pedig voltunk olyan ”őrültek”, hogy örömmel vetettük bele magunkat a kihívásba.
Tehát október 1-8. között egy szuper csapattal hozunk különböző bejegyzéseket, amik valamilyen módon a zenéhez köthetőek.
Ezeknek a bloggereknek a nevét a bejegyzés végén találjátok.
És akkor most vágjunk bele.
Tudom, tudom, úgy hangzik a régi jó közmondás, hogy "ne ítéljünk könyvet borító alapján", de valljuk be, azért a legtöbben megnézzük egy regény külsőjét is.
Személy szerint, ha jó a tartalom, vagy tetszik a történet, de a borító ocsmány, nem fogm megvenni. Pont.
Ugyanakkor, ha egy adott témában keresek olvasnivalót - jelen esetben a zene - akkor sokat dob a dolgon egy jó borító. Elvégre, ha fontos a muzsika a történetben, az valamilyen módon megjelenik a borítón.
Így most összegyűjtöttem néhány ilyen regényt/sorozatot. Jobbik esetben, tényleg megjelenik a zene, mint fontos elem, és nem csak két fejezet erejéig
Kylie Scott: Stage Dive sorozat
Saját véleményem: A sorozat első három része olvasható magyarul is, de már a Deep is készülőben van. Mivel egy zenekarról van szó, azt gondolná az ember, a zene alap benne, de a személyes véleményem az, hogy igazán csak a Play-ben van ez jelen
Gayle Forman: Ha maradnék + Hová tűntél?
Saját véleményem: Ennek a sorozatnak az eredeti borítói kifejezőbbek számomra, mint a filmesek. Elvégre az első kötetnél egy cselló szerepel, ami Miát, és a vele történteket szimbolizálja, amíg a második borítóján szereplő gitár tiszta jelzés Adam szemszögére, az ő gondolataira.
Colleen Hoover: Egy nap talán
Saját véleményem: A könyv, amit egyszerűen imádtam. A rengeteg gitározós jelenet, és azok a dalszövegek, amiket az írónő és Griffin direkt a történethez készítettek, még teljesebbé tette a képet, és az egész élményt
Saját véleményem: A sorozat első részét olvastam teljesen, a másodikat a negyedéig bírtam. Oké, elismerem, tehetségkutató, rengeteg tehetséges (és kevésbé tehetséges) dalospacsirtával, de úgy éreztem, a sorozat esetében a borító jobban sikerült, mint a tartalom.
Heidi Laughlin: Örökké a csajom
Saját véleményem: Elkezdtem, 30 oldal után abbahagytam, és azóta már el is adtam.
Saját véleményem: nem olvastam még.
Anne Eliott: Toplistás szerelem
Saját véleményem: Nem olvastam még
A Projecthét még tart, érdemes belesni a többiek blogjába is. ITT találjátok a részvevőket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése