Calia Read: Szétcsúszva (Fairfax I.)

Sziasztok!
Itt a hétvége, végre alkalmatok nyílik egy kis pihire.
Pár napja rekordsebességgel elolvastam Calia Read Szétcsúszva c. regényét, ami a WOW kiadó gondozásában jelent meg. Nem kell mondjam, hogy a megoszló vélemények miatt, eléggé tartottam tőle, de amikor olvasni kezdtem...hát, a világ is megnyílt előttem, annyira jó.
Hogy miért is?
Azt lentebb megtaláljátok.

Néha csak úgy érzed, darabokra törnél.

Azonban, ezt nem teheted meg.

A külvilág nem láthatja azt, mennyire fáj. Mennyire mar, és a sötétség emiatt, szép lassan teljesen elnyel téged. Többé nem tudod majd, mi az ami valós, mi pedig nem.

Ez történt a húsz éves Naomi Carradine-al. Egyetemre járt, élte az életét, csakhogy valamit elnyomott magába. Egy titkot, ami ha napvilágot lát, hatalmas szenvedést okoz majd, nem csak neki, mindenkinek.

Ez a könyv számomra több volt, mint csodálatos. Elképesztő. Pofátlanul jó.

Az írónő egyből a mélyvízbe dob bennünket, még pedig a Fairfaxbe.

Egy olyan hely ez, ahol mentálisan sérült embereket kezelnek.

Tudjuk, bár néhol megingunk, hogy Naominak itt semmi keresnivalója.

De mégis mi történt Vele? Miért került ide?

Látszólag ő sem érti. Fogalma sincs róla.

Az emlékein keresztül, amelyeket új orvosának Dr. Genevive Rutledgenek mesél, megismerhetjük azt mi is történt valójában. Mik azok a megpróbáltatások, amiket úgy tűnt akadálymentesen dolgozott fel, és mégis ide jutott. Ő nem bolond, csak haza akar menni. Megmenteni valakit, találkozni a szerelmével, a szüleivel.

Te hiszel neki?

Elhiszed, hogy meg akarja menteni legjobb barátnőjét Lana-t az apja karmai közül?

Hiszed, hogy két embert is képes szeretni, Max és Lachlan személyében?

Elhiszed neki, hogy minden emléke Lanáról szól?

Végül pedig, elhiszed nekem, hogy ez a könyv elképesztő erővel képes földhöz vágni, majd felemelni, hogy aztán sajgó derékkal ugyan, de magadtól állj fel a padlóról?

Szétcsúszás, mondjuk valakire, ha dekoncentrált, vagy látjuk a szemében, a négédes mosoly mögött, hogy valami nem oké.

Kiválthatja bármi, ha időben nem vesszük észre, talán olyan mélyre kell süllyednünk, mint azt szereplőink is megtették a jéghideg vízben. Megmenteni valakit, hogy aztán a felszínre bukva levegőt kapjon. Csodálatos dolog. 

Ha már a szereplők, beszéljünk egy kicsit Lachlan Halsteadről.

A srác, akit már az első pillanatban megszeret az olvasó.

Aki mindvégig kűzd, nem adja fel. Annyi erővel rendelkezik, mint nem sokan, még is látjuk őt a megtört, meggyötört pillanataiban is. Kevés olyan ember létezik, akik ennyire tudnak szeretni. "Jóban, s rosszban" is. Lach pedig, példaértékű szereplő. Egy kulcs mindenhez, a jelenhez, a múlthoz, sőt a jövőhöz is.

Nem az a tipikus könyves rosszfiú, annál sokkal több. Ő, önmagával hengerli le az olvasót.

Szerettem, de nagyon.

Lana, és Max.
Lássuk csak. Most, hogy a végére értem, nem akarok spoilerkedni, így csak annyit írok, hogy lesz meglepetés bőséggel. Ugyanis a múlt, egybefügg a jelennel, sőt kapcsolódik a jövőbeni eseményekhez is. Olyan, mint egy vizíó, amit csak Naomi láthat meg.
Ha már Naomi, beszélek egy kicsit róla is.
Akármi is történt, ettől elvonatkoztatok most. Ritka az olyan szereplő, aki ennyire makacs, ennyire zavart és mégis, ennyire önmaga.
Ritka, hogy ennyire szeressek női főszereplőt, de a stílusa, a rálátása a dolgokra, és persze a múltja is, ébresztett bennem egy szimpátiát, és együttérzést. Nem, nem sajnálat ez. Teljesen más.
A farfaxi nővérek közül talán, Maryt szerettem meg a leginkább, hiába tűnt komornak és karótnyeltnek, voltak érzései, amit olykor nem tudott a véka alá rejteni.
Genevive Rutledge elképesztő orvos, nem utolsó sorban pedig, elképesztő nő és személyiség.
Annyi meg annyi megértés, törődés és szeretet lakozik ebben az emberben, annyi mindenért képes harcolni, még a tűzbe is betenné Naomiért a kezét. Mert, ő megértette, s hallotta azt, ahogy segítségért síkit.

Örültem annak, hogy szó esett Pszicho Mami személyében Victoriáról is, akivel majd a következő kötetbe fogok mélyebb kapcsolatot ápolni, alig várom már.
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne két nap, vagy akár egy alatt kiolvasni egy remek regényt, ami nem kertel, nem rizsáz, egyszerűen kimondja a valós problémákat.
Továbbá azoknak is, akik felkészültek arra, hogy belelássanak abba a tragédiába, ami szinte bárkivel megtörténhet. Végül, pedig azoknak, akik hisznek még a tiszta szeretet erejében.

Ez nem egy egyszerű regény, ahogy az élet sem az a Fairfaxben. Ahogyan, azt a leírások alapján látni engedi Naomi. A félelem, az ellenálás, önmagunkban eldugott dolgok sűrű katyvasza az, ami végül a katasztrófához vezet, kiutat, pedig nem találunk. Ott ragadunk, akkor, amikor minden elkezdődött.