Karina Halle: Túl közel hozzád

„Ha túl sokat töprengsz azon, hogy hogyan lehetett volna, meg hogy hogyan kellett volna, akkor megrekedsz a múltban.”

Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 414
Fülszöveg:
Tinédzserként ​találkoztam először William McAlisterrel. Jóképű férfi volt, gyönyörű feleséggel. Mr. McAlister akkoriban lett édesapám partnere a cégben. Elbűvölő személyiség volt, de csak egy jó családi barát.
10 évvel később: 25 éves vagyok, egyedülálló anyaként elkövettem néhány hibát. Megküzdöttem a démonjaimmal, de most új életet kezdek. Minden az elképzeléseim szerint alakult, míg meg nem pillantottam Will McAlistert.
Elvált, és már nem csak apám barátját látom benne, már sokkal többet jelentett számomra. Árasztja magából a magabiztosságot és a sokat ígérő szexualitást. Magas, férfias, egy igazi gentleman, a tekintete erős és csábító. Teljesen odavagyok érte.
Esélyem sem lehet nála, hiszen ő az apám legjobb barátja, üzleti partnere és a főnököm.
Igaz?
Tévedés.
Karina Halle erőteljes története meghódította a világot, és most végre a magyar olvasóközönség is függővé válhat tőle.

Megjelenés óta szemeztem ezzel a regénnyel, valamiért megfogott a címe, meg egyébként is romantikus alkat vagyok, szóval úgy gondoltam, egy próbát megér.
Köszönöm az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt.

Történetünk hősnője Jackie, aki új életet kezd ott, ahol egyébként felnőtt. Mondhatni az alapoktól kell mindent újraépítenie.
Jó kiindulási pontnak tűnik ehhez az, hogy apja cégéhez kerüljön, mint titkárnő.
Egészen addig, ameddig rá nem döbben arra, hogy a főnöke az egyik régi ismerőse, akit ugyanúgy megcibált az élet, mint őt.
Honnantól lépjük át főnök-beosztott határt?
Lehet-e parancsolni a szívnek, lehetett-e valaha is?
A múlt sötét démonai örökké bekúsznak az ember jelenébe, vagy van még esély új kezdetre?

Még decemberben került hozzám a regény, de eddig valahogy nem volt indíttatásom elkezdeni. Egyrészt, mert vaskosabb könyv, mint amire számítottam (kivételesen nem néztem oldalszámot), másrészt, mert sorra jöttek róla a vegyes kritikák, és bevallom őszintén: beijedtem.
Amikor kértem a kiadótól, akkor még viszonylag magas százalékon állt, mire elkezdtem olvasni, ez a százalék brutál módon lecsökkent. Nekem pedig azért fontos, hogy mit mondd egyik- másik könyvről a többi ember. Hiába, ilyen vagyok.

Ugyanakkor úgy voltam vele, hogy egy esélyt minden regény kap tőlem (némelyik még kettőt is), így ezt se fogom olvasatlanul feltenni a polcra, amúgy se lenne illendő a kiadóval szemben.
Úgyhogy nekiugrottam.
Már az elején éreztem, hogy kicsit túl magasra tettem a mércét szegény könyvvel szemben, úgyhogy lejjebbvettem: nem akartam mást, csakhogy kapcsoljon ki. Egyéjszakás olvasmányt kerestem.
Jelentem alássan, ezt a feladatot tökéletesen és maradéktalanul teljesítette is.
Nem mondom, hogy nincs benne ezer meg egy klisé, mert a mai világban szerintem körülbelül lehetetlenség megírni úgy romantikus regényt, hogy azt az ötletet más már nem használta fel. Néha ráadásul kellenek is az ilyen kiszámítható könyvek, legalább is nekem.
Elég kiszámíthatatlan az élet, legalább az olvasnivalónk ne legyen az.

Az biztos, hogy a szereplőink se ugrálgatnak különlegességükben. Hősnőnk, Jackie egyedülálló anyuka, aki súlyos traumából igyekszik felépülni a lehető leghamarabb, már csak a fia miatt is, csak sajnos ez nem mindig olyan egyszerű, mint ahogy azt szeretnénk.
Sok múltbéli eseményt nem vagyunk képesek egyedül feldolgozni, és erre ő is nagyon hamar rádöbben. Nem szégyen segítséget kérni, sőt néha kell is.
 

Ott van alfahímünk, és férfi főszereplőnk Will, aki mocskosul gazdag, jóképű, meg kedves, de pechére az élet őt sem kímélte. Egy összetört szív már sosem lesz teljesen és tökéletesen újra ép, és talán pont emiatt bízik is nehezebben. Ebben a könyvnek nem csak Jackie szívének kellett elhinnie, hogy nem baj az, ha szerelmes lesz.

Talán pont ez az egyik pozitívuma a könyvnek: hogy nincs benne instant, két oldal után letépjük a másikról a ruhát típusú szerelem, ehelyett lassan alakul ki. Igaz, egy idő után már a szememet forgattam, hogy „Az ég szerelmére, nyissátok már ki a szemeteket, és essen már le, hogy odavagytok a másikért”, de azt hiszem mégis csak jobb volt ez a lassú víz partot mos-elv. Én pedig túl türelmetlen vagyok. Ez van.
 

Ty-t viszont kifejezetten kedveltem, helyes kissrác volt, azzal a tipikus egyenes és kendőzetlen őszintésséggel, ami annyira jellemző a gyerekekre.

A mellékszereplők valahogy háttérbe szorultak, valahogy úgy, mint az animátorok a cégnél. Ott voltak, de túl sok mindent nem tudtunk meg róluk, még Alyssáról és Tiffany-ról sem, pedig ők elég sokat szerepeltek. Az biztos, hogy mindkét csaj szerette a piát; a pletykákat, és jó társaság voltak Jackie számára.
Ami engem meglepett Jackie, és a szülei közti viszony Egyszerűen…még ha évekig nem is beszélek velük, egy ilyen fontos dolgot azért elmondanék. Kiváncsi vagyok, aki már olvasta a könyvet, hogy látja ezt a részt?

Őszintén szólva azt hiszem, hogy nem vagyok csalódott. Olvastam már jobbat, ez tény, de az agyamat attól még kikapcsolta, hogy ne agyaljak mindenen, szóval tulajdonképpen a célját, azt hiszem, elérte.
Romantikus lelkűeknek ajánlom, aki bírják türelemmel, hogy a szereplőknek leessen a lényeg, és nem ijeszti el őket az erotika sem.
Ha bármelyik állítás sántít a három közül, ez nem a te könyved.
Ha viszont háromból legalább kettő igaz rád, egy olvasást megér.