Hikari ajánlásával: erős nők a könyvekben
Sziasztok!
Ha már Nőnap van. úgy döntöttem, megemlékezek róla, méghozzá igazi könyves bloggerként: összeszedtem néhány könyvet, aminek a hősnőitől nem mentem a falnak, sőt kifejezetten kedveltem őket, mert erősek voltak, és talpraesettek.
Nem várták, hogy megmentse őket a szőke herceg, megmentették ők saját magukat.
Janie egyedül neveli a kislányát (ezután a könyv után jöttem rá, hogy én amúgy szeretem a szólós szülős könyveket, még ha nincs is túl sok belőle), ennek minden bukkanójával és nehézségével.
Nagyon becsültem benne, hogy a történtek ellenére se gubózott be, hanem egy idő után újra mert nyitni az ellenkező nem irányába.
Akárhányszor szóba kerül ez az egész "erős nők" téma, akár blogon, akár beszélgetésben Kacey-t egyszerűen nem tudom kihagyni a felsorolásból. Kétszer olvastam már a könyvet, és mindkétszer rá kellett jönnöm, hogy én kalapot emelek Kacey előtt; olyan tragédia után állt újra talpra, amibe más ember tuti beletört volna lelkileg. Ráadásul még megbocsájtani is képes volt, noha ez egyáltalán nem egyszerű.
Talán furcsa, hogy egy ifjúsági könyv (is) kerül a listába, de ez egész friss olvasmányélményem, így nem hagyhattam ki. Aysel első olvasásra nem tűnik annak a tipikus erős női karakternek, de aztán halad a történet, és rájövünk, hogy de, tulajdonképpen mégis az. Mert a szégyenkezést legyőzéséhez és a saját fekete férgünkkel való szembenézéshez igenis kell erő. Méghozzá nem is kevés.
Anasztázia tipikusan az a női karakter, akinek ugyan kis túlzással, de azért mégiscsak kimondom: nincs szüksége férfira, hogy megálljon a saját lábán. Ott van a lelke mélyén a kíváncsi gyermek, ugyanakkor képes komoly és felelősségteljes is lenni, aki felfogja, és elfogadja, hogy a döntéseinek ára van.(Zárójeles kérdés: hol van a folytatás?)
A japán nőkben mindig is volt egyfajta tartás, és önbecsülés, ami Taina-ban ugyanígy jelen van, mellé ráadásul kapott még egy nagyadag talpraesettséget, és önállóságot is. Nagyon szerettem a Calderonnal folytatott szócsatáit, örültem, hogy csak azért, mert a beszélgetőpartnere nemes, és kapitány, nem változott bólogatókutyává.
Oké, Vivi összes női karaktere megkaphatná tőlem az "erős nő" címet, de Becky került a legközelebb a szívemhez. Nagyon szerettem olvasni arról, hogy egy ennyire "férfias" munkát, mint a szerelést szinte a kisujjából kirázza, ezzel sokszor a háta mögé utasítva férfi műszerészeket is. Team Becky, a stílusa ráadásul fenomenális. Komolyan, utánozhatatlan.
Még tudnék ugyan mondani karaktereket, mert vannak, de nem akarok túl sokat írni, nehogy megunjátok.
Ti tudtok olyan könyveket, ahol kifejezetten büszkék vagytok a hősnőkre, és nem megy az agyatokra?
Ha már Nőnap van. úgy döntöttem, megemlékezek róla, méghozzá igazi könyves bloggerként: összeszedtem néhány könyvet, aminek a hősnőitől nem mentem a falnak, sőt kifejezetten kedveltem őket, mert erősek voltak, és talpraesettek.
Nem várták, hogy megmentse őket a szőke herceg, megmentették ők saját magukat.
Juliette Fay: Karjaidban
Janie egyedül neveli a kislányát (ezután a könyv után jöttem rá, hogy én amúgy szeretem a szólós szülős könyveket, még ha nincs is túl sok belőle), ennek minden bukkanójával és nehézségével.
Nagyon becsültem benne, hogy a történtek ellenére se gubózott be, hanem egy idő után újra mert nyitni az ellenkező nem irányába.
K. A. Tucker: Tíz apró lélegzet
Akárhányszor szóba kerül ez az egész "erős nők" téma, akár blogon, akár beszélgetésben Kacey-t egyszerűen nem tudom kihagyni a felsorolásból. Kétszer olvastam már a könyvet, és mindkétszer rá kellett jönnöm, hogy én kalapot emelek Kacey előtt; olyan tragédia után állt újra talpra, amibe más ember tuti beletört volna lelkileg. Ráadásul még megbocsájtani is képes volt, noha ez egyáltalán nem egyszerű.
Jasmine Warga: Szívem és egyéb fekete lyukak
Talán furcsa, hogy egy ifjúsági könyv (is) kerül a listába, de ez egész friss olvasmányélményem, így nem hagyhattam ki. Aysel első olvasásra nem tűnik annak a tipikus erős női karakternek, de aztán halad a történet, és rájövünk, hogy de, tulajdonképpen mégis az. Mert a szégyenkezést legyőzéséhez és a saját fekete férgünkkel való szembenézéshez igenis kell erő. Méghozzá nem is kevés.
Pusztai Andrea: A sárkányölő
Anasztázia tipikusan az a női karakter, akinek ugyan kis túlzással, de azért mégiscsak kimondom: nincs szüksége férfira, hogy megálljon a saját lábán. Ott van a lelke mélyén a kíváncsi gyermek, ugyanakkor képes komoly és felelősségteljes is lenni, aki felfogja, és elfogadja, hogy a döntéseinek ára van.
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
A japán nőkben mindig is volt egyfajta tartás, és önbecsülés, ami Taina-ban ugyanígy jelen van, mellé ráadásul kapott még egy nagyadag talpraesettséget, és önállóságot is. Nagyon szerettem a Calderonnal folytatott szócsatáit, örültem, hogy csak azért, mert a beszélgetőpartnere nemes, és kapitány, nem változott bólogatókutyává.
Vivien Holloway: Végtelen horizont
Oké, Vivi összes női karaktere megkaphatná tőlem az "erős nő" címet, de Becky került a legközelebb a szívemhez. Nagyon szerettem olvasni arról, hogy egy ennyire "férfias" munkát, mint a szerelést szinte a kisujjából kirázza, ezzel sokszor a háta mögé utasítva férfi műszerészeket is. Team Becky, a stílusa ráadásul fenomenális. Komolyan, utánozhatatlan.
Még tudnék ugyan mondani karaktereket, mert vannak, de nem akarok túl sokat írni, nehogy megunjátok.
Ti tudtok olyan könyveket, ahol kifejezetten büszkék vagytok a hősnőkre, és nem megy az agyatokra?
2 megjegyzés:
Szia Hikari!
Az egyik fb-os, blogos csoportban láttam a hirdetésed, és bizony a címe ide vonzott. Nagyon kedvelem az ilyen karaktereket én is, filmben, könyvben egyaránt.
Taináért oda voltam a Calderonban, nemrég olvastam, és még előttem van a második kötet. ^^
A többi cím ismeretlen volt, úgyhogy most fel is írom őket.
Akik nekem eszembe jutnak, ha erős női karakterekről van szó, az egyrészt Mejmej, James Clavell Tajpanjából - egy elkötött lábú kis kínai ágyas, az ura szerint is igazi vadmacska - és Jo a Kisasszonyokból Louisa May Alcottól - aki szintén nem a csöndes, nyugodt természetéről híres. Hmm, illetve gyenge karakternek indul, és épp a jellemében végbemenő változás miatt válik a végén erős karakterré A Manderley-ház asszonyának (Daphne du Maurier) főszereplője, a név nélküli "Én".
Te kiket írnál még a listára? Van olyan azok közt, akiket én említettem, akik rajta lennének nálad is? Felkeltetted a kíváncsiságom, örülnék, ha a többi karaktert is megemlítenéd. :)
Ni hao!
Lia
Szia Lia!
Valamiért elveszett a kommented a virtuális világ útvesztőjében, csak most találtam rá. Bocsánat érte.
Nem ismerem az általad említett karakteret, illetve könyveket, úgyhogy biztosan utána fogok olvasni. :)
Még néhány erős nő: - Lou (Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek) életvidám, határozott, nagyon szerethető, aki egy méhecskés harisnyában hozza el a fényt az ember életébe.
- Elsphet (Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről) átél két háborút, ám ezeknem megtörik, hanem meg erősebbé teszik. Hisz és remél mèg akkor is, mikor más feladná.
- Fern (Amy Harmon: Arctalan szerelem) nagyon nagy jellemfejlődésen megy át, ő maga is harcos, igaz, csak a könyv végére ismeri fel, milyen erős is valójában.
Megjegyzés küldése