Hikari ajánlásával: erős nők a könyvekben

Sziasztok!
Ha már Nőnap van. úgy döntöttem, megemlékezek róla, méghozzá igazi könyves bloggerként: összeszedtem néhány könyvet, aminek a hősnőitől nem mentem a falnak, sőt kifejezetten kedveltem őket, mert erősek voltak, és talpraesettek.
Nem várták, hogy megmentse őket a szőke herceg, megmentették ők saját magukat.

Juliette Fay: Karjaidban

Janie egyedül neveli a kislányát (ezután a könyv után jöttem rá, hogy én amúgy szeretem a szólós szülős könyveket, még ha nincs is túl sok belőle), ennek minden bukkanójával és nehézségével.
Nagyon becsültem benne, hogy a történtek ellenére se gubózott be, hanem egy idő után újra mert nyitni az ellenkező nem irányába.

K. A. Tucker: Tíz apró lélegzet

Akárhányszor szóba kerül ez az egész "erős nők" téma, akár blogon, akár beszélgetésben Kacey-t egyszerűen nem tudom kihagyni a felsorolásból. Kétszer olvastam már a könyvet, és mindkétszer rá kellett jönnöm, hogy én kalapot emelek Kacey előtt; olyan tragédia után állt újra talpra, amibe más ember tuti beletört volna lelkileg. Ráadásul még megbocsájtani is képes volt, noha ez egyáltalán nem egyszerű.

Jasmine Warga: Szívem és egyéb fekete lyukak

Talán furcsa, hogy egy ifjúsági könyv (is) kerül a listába, de ez egész friss olvasmányélményem, így nem hagyhattam ki. Aysel első olvasásra nem tűnik annak a tipikus erős női karakternek, de aztán halad a történet, és rájövünk, hogy de, tulajdonképpen mégis az. Mert a szégyenkezést legyőzéséhez és a saját fekete férgünkkel való szembenézéshez igenis kell erő. Méghozzá nem is kevés.

Pusztai Andrea: A sárkányölő

Anasztázia tipikusan az a női karakter, akinek ugyan kis túlzással, de azért mégiscsak kimondom: nincs szüksége férfira, hogy megálljon a saját lábán. Ott van a lelke mélyén a kíváncsi gyermek, ugyanakkor képes komoly és felelősségteljes is lenni, aki felfogja, és elfogadja, hogy a döntéseinek ára van. (Zárójeles kérdés: hol van a folytatás?)

On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

A japán nőkben mindig is volt egyfajta tartás, és önbecsülés, ami Taina-ban ugyanígy jelen van, mellé ráadásul kapott még egy nagyadag talpraesettséget, és önállóságot is. Nagyon szerettem a Calderonnal folytatott szócsatáit, örültem, hogy csak azért, mert a beszélgetőpartnere nemes, és kapitány, nem változott bólogatókutyává.

Vivien Holloway: Végtelen horizont

Oké, Vivi összes női karaktere megkaphatná tőlem az "erős nő" címet, de Becky került a legközelebb a szívemhez. Nagyon szerettem olvasni arról, hogy egy ennyire "férfias" munkát, mint a szerelést szinte a kisujjából kirázza, ezzel sokszor a háta mögé utasítva férfi műszerészeket is. Team Becky, a stílusa ráadásul fenomenális. Komolyan, utánozhatatlan.



 Még tudnék ugyan mondani karaktereket, mert vannak, de nem akarok túl sokat írni, nehogy megunjátok.
Ti tudtok olyan könyveket, ahol kifejezetten büszkék vagytok a hősnőkre, és nem megy az agyatokra?