Meik Wiking: Lykke

"Senki nem lehet igazán boldog, ha nem érzi úgy, hogy maga dönthet élete alakulásáról."

Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 288
Fülszöveg:
Könnyű ​belátnunk, miért nevezik Dániát a világ legboldogabb országának. A dánoknál tökéletes egyensúlyban van munka és magánélet, ingyenes a felsőoktatás, pontosan közlekednek a vonatok, és ha mindez nem lenne elég, náluk a legnagyobb az egy háztartásra eső gyertyafelhasználás.
A boldogságról – amit a dánok lykkének hívnak – valószínűleg senki sem tud többet, mint Meik Wiking, a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója, aki egyben a szenzációs sikerkönyv, a Hygge, a dán életérzés, ami boldoggá tesz szerzője. Meik Wiking meggyőződése, hogy jóllehet rengeteget tanulhatunk a dánoktól a beteljesült életről, a boldogság kulcsai világunk minden táján ott rejlenek.
E lebilincselő könyv szerzője kincskeresésre invitál bennünket, hogy végül előttünk is megnyílhasson az elégedett élet kapuja. Wiking többek között taglalja, mire fordítjuk drága időnket, hogyan viszonyulunk szomszédainkhoz, és miként főzünk vacsorát – bolygónk legboldogabb zugaiból gyűjtve össze a bizonyítékokat, történeteket és tippeket. Ez az eszményi útmutató ahhoz, hogy valamivel több lykkére leljünk az életünkben.

Múlt hónapban olvastam a Hygge-t, és bevallom őszintén, tűkön ülve vártam, hogy végre a Lykke-t is olvashassam. Meik Wiking egyszerűen megvett magának kilóra. Nem ok nélkül boldogságkutató a fickó, már egyszerűen az is felvidított, hogy a könyveit olvasom.
No, de lássuk, hogy tudott-e újat adni nekem a szintén dánokkal foglalkozó Lykke.

Egyszer már végigvettük egy könyvön keresztül, mi is a dánok boldogságának titka – titok ez egyáltalán? -. Ebben a könyvben viszont főleg a közösségi boldogság, annak előidézése a fő szempont, illetve nagyon tetszettek, hogy összeviszonyította Dániát más országokkal.
Engem felvidított ez a könyv, az tuti.

Még úgy is, hogy amikor nekikezdtem volt bennem egy kis félsz. Elvégre Meik Wiking Hygge című regénye ehhez hasonlóan a boldogságot vizsgálja, és bizony felmerült a kérdés: komolyan tud még újat mondani, anélkül, hogy saját magát ismételné?
Elfelejtettem, hogy a boldogság egy olyan a mai napig definiálatlan fogalom, amiről bizony napestig lehetne beszélni.

A szerző pedig – nem tudom, hogy azért-e mert ez a munkája, vagy magánemberként is ilyen -, de pontosan ezt teszi.
Kutatja, kielemzi a boldogságot, ötleteket ad arra, mi tehet boldoggá…és már csupán ezzel endorfint termel az Olvasó szervezetében. Az enyémben legalább is biztosan.

Igazából a dánok valamit nagyon jól csinálnak, erre két könyv után 110%-osan rájöttem. Olyan alap dolgok járulnak hozzá a boldogság érzéséhez, ami tök jó ötlet, mégis kevesen gondolnak rá szerintem.

Az egyik legnagyobb ötlet a „Lépcsőházi könyvtár”.

Kép a könyvből

Oké, most nagyon-nagyon a könyvmoly beszél belőlem, de gondoljuk csak át: egy átlagos négy emeltes társasházban ha jól számolok van tizenkét lakás, és tegyük fel, hogy mindegyikben laknak is. És mindegyik lakásban van egy darab könyv ami nem tetszett/megunták/dupla példányuk van belőle. Ez máris tizenkettő darab könyvet jelent, ami kezdésnek szerintem egyáltalán nem rossz.
Ebből a tizenkét könyvből bárki bármennyit tetszés szerint vehet el, annyi a lényeg, hogy ugyanannyit, amennyit elvett, tegyen is a helyére.
Ugye, hogy zseniális? És mindezt egy lépcsőházban.

A másik, amiről nagyon szerettem olvasni, a dánok és az ő biciklimániájuk. Nyáron kezdtem el újra rendszeresen biciklizni – „rendszeresen…khm..igyekszem heti egyszer letekerni 3-4 kilométert -, és magamon is érzem a pozitív a hatásait: kitisztul a fejem, nyugodtabb vagyok, sportosabb vagyok. Akkor képzeljük  el, milyen jótékonyságai hatásai lehetnek ennek nagyban, ahogy a dánok csinálják: mindenhová biciklivel mennek. Így az ország is totál bicikli és gyalogbarát. Koppenhágában tuti nem kell attól tartani, hogy elcsap valami figyelmetlen vezető, mert kocsi is alig akad. És erről olyan üdítő volt olvasni. Végre, valaki észbekapott, hogy nem kéne a végítélet napjáig szennyezni a földet. *tapsol*

Kép a könyvből

Minden egyes fejezetből mondhatnék valamit, mert minden fejezetben van olyan rész/gondolat, ami megfogott, és saját gondolatokat szült, de akkor kielemezném az egész könyvet, és senki nem olvasná el, ez pedig nem célom.

Még valamiről viszont muszáj szót ejtenem, ez pedig a fejezek végén lévő összehasonlítás. Legyen szó szabadságról, pénzről, segítőkészségről, vagy másról, nagyon tetszett, hogy különböző országok „szólaltak meg”, totál egyedivé téve ezzel a könyvet.

Akkor ami teljesen levett a lábamról, az Esettanulmányok és a Boldogságtippek. Előbbi azért, mert jó arról olvasni, hogy elő, lélegző emberek életében hogyan volt jelen a boldogság olykor gyökeres változás után.
Utóbbi pedig azért, mert élvezettel olvastam az ötleteket, mit tehetnék én magam is az életemben. És a legjobb ezekben a tippekben, hogy nem bonyolultak vagy költségesek.

Amúgy is imádom mind a kettő Meik Wiking könyvet, mert kár tagadni: kívül-belül igényes, gyönyörű szép kiadás. Ahogy már megszoktam a Lykke is keményborítós, vastagabb lapokkal, csodás képekkel és még szép grafikonokkal, illusztrációkkal. Ezt a könyvet már kézbe venni és csak nézegeti is boldogsággal tölt el.

Igazából áradozhatnék itt napestig a könyvről, mert egyszerűen annyira, de annyira imádtam.
Azt hiszem onnan lehet tudni, hogy egyik-másik könyvet érdemes volt-e kézbe venni, és elolvasni, amit a befejezés után érez az olvasó.
Én jelenleg békét érzek. Boldogságot. Mosolygok. Jár az agyam, hogyan lehetne jobban összekovácsolni a szomszédságot és eldöntöttem, hogyha legközelebb kimegyek a városba, minden szembejövőre rámosolygok.
Azt hiszem, tudatosan beépítem az életembe a lykke-t a hygge mellé, aztán meglátjuk, mik a tapasztalataim mondjuk fél év múlva.
Ez az én személyes boldogságkutatásom.