Elena Armas: Spanyol szerelmi átverés

Együtt csináljuk végig, és sikerülni fog.

Kiadó: XXI. század

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 464

Fülszöveg:
Catalina Martín szingli, de nem akar egyedül menni a nővére esküvőjére. Korábban elejtett egy megjegyzést, hogy van valami amerikai pasija, és mostanra mindenki készpénznek veszi a dolgot a családban és az ismeretségi körben. A volt pasija – és annak jelenlegi menyasszonya – például alig várják, hogy megismerkedjenek Catalina jövendőbelijével.
Négy hete van, hogy találjon valakit, aki hajlandó átrepülni vele Európába, és végig úgy tesz, mintha együtt lennének. A New York–Spanyolország repülőút hosszú, és Catalina érdes modorú családját nem lesz könnyű átverni.
Színre lép Aaron Blackford – Catalina magas, jóképű, tenyérbemászó stílusú kollégája –, aki meglepő módon felajánlja, hogy beugrik a szerepbe. Catalina legszívesebben közölné, hogy nem kér belőle – életében nem látott még ilyen idegesítő, bicskanyitogató, kiállhatatlan alakot.
De kiszolgáltatott helyzetben van, az esküvő közeleg, és mégiscsak Aaron a legmegfelelőbb megoldás. Catalina lassanként rájön, a férfi talán nem is olyan szörnyű, mint amilyennek a munkahelyén elkönyvelte.

Már akkor várólistára tettem, amikor megláttam, hogy Spanyolországban játszódik, és Aaron a főszereplő neve. Nincs mese, nekem nem kell sok minden, hogy kilóra megvegyen egy könyv. Egy több órás vonatút mellé pedig tökéletes választás.

Lina nővérének esküvője közeledik, a hősnőnk pedig semmiképp nem akar visszamenni úgy Spanyolországba, hogy szingli, hiszen mint megtudta, az exe már régen túllépett rajta és a kapcsolatukon is. De az ember nem tud leakasztani egy kamupasit csak úgy a szögről? Szerencséjére a munkatársa készségesen felajánlja, hogy elkíséri az esküvőre és még azt is eljátssza, hogy őrülten egymásba vannak zúgva.

Azonban az, hogy a kamuérzelmek helyett idővel nagyon is valódi vonzalmat kezd érezni Lina a férfi iránt, eléggé megbonyolítja a helyzetet. Ki lehet keveredni ebből az egészből szívfájdalom nélkül?

Nyáron már egyszer belekezdtem, de akkor nem igazán fogott meg, félbehagytam. De most kellett valami, ami az utazás alatt leköt és segít, hogy teljen az idő, és ennél a könyvnél akadtam meg. Ugyanakkor értem magamat, hogy elsőre miért nem fogott meg: azért, amiért most, másodszorra is kétkedtem a történetben. Egyszerűen... semmi extra, semmi kiemelkedő egyediséget nem éreztem a sztori kapcsán. Ugyanakkor álszent lennék, ha azt mondanám, hogy emiatt rossz a könyv, mert nem az, sőt! Mindenkinek szüksége van időről-időre egy klisés, romantikus történetre, amin nem kell gondolkodni, egyszerűen csak visz magával a lendülete, nem?

Mert ennek a történetnek lendülete és humora aztán igazán van. Teljes mértékben hozza a spanyol életérzést mind a stílus által, mind pedig a karaktereken át. Ez tényleg az a könyv, amelyiket úgyis lehúzza az, aki le akarja húzni, de a legtöbben nagy eséllyel mosolyogni fogunk a főszereplők közötti csipkelődésen, összeráncoljuk a homlokunkat, amiért Lina mindent is túlgondol, és titkon mi is szeretnénk egy ilyen család tagjaivá válni: mert igen, valóban mindenbe beleszólnak és mindent tudni akarnak, de mindeközben befogadnak maguk közé és nagyon szeretik azt, aki közéjük csöppen. 

Lina igazán impulzív szereplő, aki - mint mondtam -, átkozottul túlgondol mindent, és ez elképesztően bosszantott benne. Ahelyett, hogy kiélvezte volna a helyzetet, ő állandóan aggodalmaskodott. Olyan monológokat nyomatott magában, hogy egy idő után át is ugrotta a szemem, mert nem érdekelt. Ahhoz képest, hogy a történet szerint majdnem harminc, olykor irritálóan gyerekes volt.

A családját viszont nagyon bírtam, főleg a szüleit és Charot, no, meg a nővérét. Szinte végigvigyorogtam a könyvnek azon részét, amelyik Spanyolországban játszódott, egyszerűen a szuper mellékszereplők miatt. 

Aaron meg... nos, sejtettem, hogy márcsak a neve miatt tetszeni fog, de nagyon hamar megkedveltem. Mert annak ellenére, hogy az egész kapcsolata hogy indult Linával, sokkal mélyebb karakterré vált: olyanná, aki figyelmes, kedves, törődő. És nagyon jó volt megismerni, hogy az elmondásai miatt ő hogyan látott bizonyos helyzeteket. Egy valamit sajnáltam: az apjával való kapcsolatának nehézségéit.

Ha valaki olyan könyvet keres, ami olvastatja magát, miközben kikapcsolja és megnevetteti az embert, ne keresse tovább: ez olyan! Annak ellenére, hogy több, mint négyszázötven oldal, sose éreztem azt, hogy unnám, vagyhogy leülne valahol a sztori és félbe akarom hagyni. Kezdj bele bátran ebbe a könyvbe, nem fogod megbánni. De ne feledd: en el amor y la guerra, todo hueco es trinchera. Vagyis: szerelemben és háborúban mindent szabad.

*Hikari