Írással lehet írni tanulni - egymillió karakternyi gyakorlás

Sziasztok!

 Már egy ideje érlelődik bennem ez a poszt, először Elizánál láttam ilyen bejegyzést, majd elolvastam Varga Bea A siker tintája című regényét, ezzel megadva magamnak az utolsó löketet, hogy leüljek és megírjam.

Szóval következzen egy nosztalgiázós bejegyzés, hogy mégis mit és mennyit írtam az elmúlt 13 (tejóég!) évben.

Az első, 2006-ban írt történetem, ami egy mese volt, kapásból nincs meg gépen, jó kis kezdés így a bejegyzés elejére. Egyébként ez a történet körülbelül másfél-két oldal, szóval csak belőni tudom kb. ~2000 karakter lehetett. Mindenki kicsiben kezdi, de az biztos, hogy engem ez indított el azon az úton, amin azóta is 

Itt volt egy hosszabb szünetem, mielőtt megszületett a Plüsi, a csodakutya című novellám, ötödikes koromban. Sajnos a pályázaton, amire szántam, kiesett, más sikert viszont elértem vele: 2011-ben Schell Judit Jászai Mari-díjas színésznő a Nemzeti színházban felolvasta a történetet és akkor nagyon büszke voltam mind a 8968 megírt karakterre. 

2012-ben volt egy elég erős „fantasy-korszakom”, amikor fogtam magam, és írtam egy angyalos történetet, ami 109769 karakter lett.
Aztán volt egy emlékeim szerint alakváltós történetem, 147283 karakternyi hosszúságban, ami szimplán az S&A címet kapta Már el is feledkeztem róla, véletlenül találtam meg, miközben keresgéltem írásokat a bejegyzéshez.
Mint kiderült, írtam egy szimpla ifjúsági-romantikus történetet is ebben az évben, az 79993 karakter lett a végeredmény, és a világ legklisésebb címével mentettem el: Sarah élete.

Ezen a sikeren (mármint, hogy tudok elég hosszú történeket is írni) felbuzdulva írtam meg a The music forever című történetem 2013-ban. Én imádtam, akik akkor olvasták dettó. Most előszedtem az internet bugyraiból és fogom a fejemet, hogy mégismitképzeltem?! Megvannak A siker tintája című írástechnikai könyvből a nyelvi klisék. Na, ez a sztori hemzseg tőlük. Plusz nemhogy dramaturgia íve nincs, egyáltalán íve sincs. De attól még ez a mindentbele csodamű 406091 karakter lett. Hét évvel ezelőtt biztos jónak láttam, most menekülök előle. Át. Kell(ene). Írnom. Akkor talán kihozható valami belőle.
Vagy nem.

Amire nagyon-nagyon büszke voltam, az a tavaly befejezett Aaron hangja című kéziratom 290222 karakter lett a vége. (Amennyit dolgoztam vele, azt hittem hosszabb) Igaz, ezt azóta elkezdtem az alapjaitól kezdve át (vagy inkább)újraírni (most, a júliusi NaNon fogom folytatni is az írását), de így legalább tudom, hogy honnan és hová tartok.

Az évek alatt nagyon sok novellát is írtam, huszonnégy darab befejezett írásom van, amik összesen 123534 karaktert tesznek ki.

Ha jól számolok, ez összesen : 1167860, az-az egymillió százhatvanhétezer nyolcszázhatvan karakter.

Talán ennyi év után lehetne több is, de egyrészt fiatalon kezdtem el írni, másrészt többször volt hosszabb szünetem is. Plusz a félkész írásaimat, illetve a verseimet nem is számoltam bele.

Mielőtt valakiben felmerülne a kérdés, miszerint hogy van ennyi időm írni? Én magam se tudom. Mindig találtam rá időt, kikapcsolt, és jó érzés volt az iskolai feladatok, vagy a fejlesztések elől egy olyan világba menekülni, és olyan szereplőket megismerni, akiket én alkottam meg.
Önbizalmat adott.
Még most is ad.
Talán ezért írok már több, mint egy évtizede. És ezért nem is fordult meg a fejemben az, hogy a közeljövőben leteszem a tollat.

*Hikari