Poet péntek

Sziasztok!

Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Minden hét péntekjén közzéteszek vagy egy saját magam, vagy pedig egy már befutott költő által írt verset.

Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet.

A napokban olvastam Jessica Koch Közel a horizonthoz című könyvét, ami nagyon mély hatással volt rám (értékelés ITT, ha valakit érdekelne) abban idéznek egy verssort, egy kulcsfontosságú jelenetben. Olvasás után rákerestem, és meg is találtam a költeményt, Viola József fordításában magyarul.

Fogadjátok szeretettel.

Joseph von Eichendorff: Holdas éj

Akkor az ég a földre
csendben csókkal tapadt,
hogy virágfénybe dőlve
álmodjon róla majd.

Mezőn suhant a szellő,
lanyhán kalász hajolt,
halkan zúgott az erdő,
ragyogtak csillagok.

Lelkem pedig kitárta
a szárnyát szélesen,
s szállt, mintha hazaszállna,
át csendes téreken.

*Hikari