Mary E. Pearson: Az ​árulás szépsége (A Fennmaradottak krónikái 3.)

„Lehet, hogy most nem tűnik így, de ma erősebb lettél, mint tegnap voltál. Holnap még erősebb leszel.”

Kiadó: GABO
Kiadás éve:2017
Oldalszám: 630
Fülszöveg:

Lia túlélte Vendát – de a Morrighan elpusztítására törekvő gonosz erő is életben maradt, és csak a hercegnő állíthatja meg.
A közelgő háború miatt Liának nincs más választása, magára kell öltenie az Első Leány, a katona – és a vezér – szerepét. Amikor megpróbálja figyelmeztetni Morrighant, összekülönbözik Rafe-fel, és nem tudja, megbízhat-e Kadenben, aki követte őt.
A Fennmaradottak krónikájának fináléjában árulókat kell leleplezni, áldozatokat kell hozni, és végre kell hajtani a lehetetlent, mert valamennyi királyság sorsa a tét.
A kötet tartalmazza a birodalmak múltját elbeszélő történetet, a Morrighant is.

Mostanság egyszerűen nem volt időm úgy, és annyit olvasni, amennyit szerettem volna. De úgy éreztem, szükségem van egy kis kikapcsolódásra, amikor csak élvezem a szavakat és nem igyekszem őket görcsösen meg is jegyezni. Nem valószínű, hogy valaha eljut az írónőhöz, de: köszönöm. Pont azt kaptam a zárókötettől, amire szükségem volt.

Hőseink megmenekültek ugyan Vendából, de a veszély nem múlt el, sőt továbbra is sárkányként szimatol utánuk. Megbolygatták a csörgőkígyó fészkét, ez nem fog következmények nélkül maradni. Azonban egyelőre vissza kell térniük, felvenni a vállukra a terheket, teljesíteni a kötelességet. Valakit lehet elveszítenek, valaki mást pedig épp megszereznek… de a lemondás attól még fájdalommal jár.

Még ők maguk se biztosak abban, elég erős-e egy ennyire nyomasztó súly cipeléséhez.

Igazából én jobban szeretem a stand-alone köteteket, néha azonban jól esik trilógiát kézbe venni, hosszabban benne maradni egy történetben, több ideig élvezni a kalandokat.

Amennyire nem akartam olvasni a sorozatot, és mondtam azt, hogy nem érdekel, annyira beszippantott így a zárókötet végére.

Kicsit meglepődtem, mert nem egy rövid kötetről beszélünk (majdnem 700 oldal), és tartottam is tőle, hogy ez a minőség rovására fog menni. Nem egy olyan könyvet tudnék mondani, ami fele ennyi oldalszámmal is csalódást okozott, főleg sorozatok esetében.

Mary E. Pearson trilógiája szerencsére nem állt be a sorba.

Még mindig nem a csaták, és a vérontás van a középpontban, de azt hiszem, ehhez a sorozathoz nem is illene a gyilkolás. Nem csak azért, mert egy YA regényről van szó, hanem mert nem lett volna megalapozva, bevezetve.
Ennek a trilógiának, a zárókötetnek pedig különösen erőssége a cselszövés, az ármánykodás, a hazudozás.
Semmiben, és senkiben nem lehetsz biztos, semmit nem tudhatsz előre, nem készülhetsz fel minden eshetőségre. Meg kell tanulnod alkalmazkodni, belesimulni egy világba, aminek a része vagy.
Kivájja magának a medret a történet, azt kell mondjam. Megéri kivárni.

Lia eddig is az egyik legszimpatikusabb, legerősebb női karakter volt, akiről hosszú ideje olvashattam, de harmadik kötetre ért meg, nőtt fel igazán. Nem vár arra, hogy megmentsék, meghozza a saját döntéseit, tanul a saját hibáiból. Valóban olyan fiatal nő, királynő lett belőle, akiben hinni és bízni lehet. Becsültem benne azt, hogy mennyire igyekezett úgy meghozni a legjobb döntést, hogy az a legkevesebb áldozattal járjon.

Rafe ezzel szemben bosszantott. Olyan tesze-tosza lett, hogy csak pislogtam. Inkább tűnt kisfiúnak a szememben, mint uralkodónak, az meg, ahogy Liával viselkedett, az agyamra ment. Mennyi, de mennyi felesleges nyűgtől kímélte volna meg saját magát, és mindkettőjüket, ha őszinte már a kezdetektől fogva…

Nálam még mindig Kaden a befutó. Ebben a kötetben még jobban megismerjük a személyiségét, azt, hogy valójában igazán megbízható, hűséges, emberi. Sokkal több egy orgyilkosnál, sokkal több annál, amit a Komizár el akart hitetni vele hosszú éveken keresztül.

Szuper befejezést kapott a sorozat, örülök, hogy nem riasztott el a hossza és elolvastam. Ennél jobb zárást nem is kívánhattam volna.

Izgalmas kalandokba keveredtem a főszereplőkkel, rájöttem, hogy ki (illetve mi) is az igazán fontos, milyen a legnagyobb veszéllyel szembenézve is reménykedni és reményt adni.
Nagyon élveztem olvasni.