Mary E. Pearson: Az árulás szíve (A Fennmaradottak krónikái 2.)

„Néha mind rákényszerülünk, hogy olyasmit tegyünk, amire nem tartottuk képesnek magunkat.”

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 404
Fülszöveg:
Egy hercegnő keresi a helyét az újjászületett világban.
A Venda barbár birodalmában foglyul esett Lia és Rafe számára alig van esély a menekülésre. Kaden, hogy megmentse Liát, akit korábban meg kellett volna ölnie, most azt állítja, hogy a hercegnő különleges adottságot birtokol – ez pedig felkelti a vendai komizár érdeklődését.
Semmi sem fekete vagy fehér többé. Rafe hazudott Liának, ám feláldozta a szabadságát, hogy megvédje. Kaden az életére tört, most mégis megmenti. A vendaiakról pedig, akiket Lia világéletében barbárnak hitt, kiderül, hogy távolról sem azok.
Liának meg kell küzdenie a neveltetésével, az adottságával és saját érzéseivel, miközben veszedelmes játékba fog az ellenséges főváros szívében… és döntései mindörökre megváltoztatják hazája, Morrighan és a saját sorsát.

Miután befejeztem az első kötetet, nem kellett hozzá sok idő, hogy nekiálljak a másodiknak (áldom az eszemet, hogy a komplett trilógiát kikölcsönöztem). Kellett ez a kikapcsolódás, Mary E. Pearson nagyon tud.

Lia fogolyként érkezik Venda ismeretlen, és félelmetes falai közé, és ötlete sincs, mi lesz vele egyáltalán életben hagyják-e. Abban biztos, hogy nem lesz senki pincsikutyája.
Hamar rá kell azonban jönnie, hogy a valódi veszély a legkedvesebb mosoly mögött, segítőszándék pedig az igazán zord szívekben lakik. Képes lesz-e alkalmazkodni hercegnőnk ehhez a furcsa világhoz?

Az első kötetet is kedveltem, de az még eléggé bevezetés szagú volt. Itt viszont végre beindultak az események, ugyan nem menő csaták képében, de attól még nem tudtam letenni.
Szépen lassan megismertük Vendát. Mind a helyszínét, mind a politikáját, és a főszereplőhöz hasonlóan egyre jobban belegabalyodunk a hazugságok, az ármánykodás átláthatatlannak tűnő hálójába.

Ezt már többször mondtam, de még mindig igaz: én általában tartok a második kötettől, főleg, ha az elsőt szerettem.
Nem tudom, hogy az írónő is így van-e ezzel, vagy egyszerűen csak hallotta már ezt más olvasóktól is, és tudatosan figyelt, de ebben az esetben a folytatás nagyobbat üt. Minél inkább megismertem Vendát, annál inkább menekültem volna onnan.
Az szerző azonban nem siette el a dolgot, szépen lassan szőtte a szálakat, én pedig majd megőrültem, hogy tudjam végre, hogy fog alakulni a történet. Volt ugyan néhány olyan fordulat, amire számítottam, de azért meg is lepődtem sokszor. Ez olyan kötet, aminek már az elején reméled, mi lesz a vége, de nem tudod, milyen úton fognak a szereplőink eljutni odáig.

Lia női főszereplő létére szimpatikus még mindig. Nem egy nebáncsvirág, aki éjszakákat sír és rimánkodik, hogy most mégis mi lesz, hanem igyekszik megtanulni és alkalmazni ennek az új játéknak a szabályait. Tudja, mikor engedjen, vagy épp vegye magához az irányítást.
Kaden itt nagyobb szerepet kap, mint az előző kötetben. Nekem eddig is inkább ő volt a befutó, de most, hogy még több információt kaptunk róla és elég sok minden kiderült a múltjával kapcsolatban is, még jobban a szívembe zártam.
Rafe is kedvelhető, de azért számomra eléggé semleges szereplő, még annak ellenére is, hogy Liához hasonlóan nagyon ügyesen tudja a hátrányát a maga hasznára fordítani. No és a barátai… tökéletesen az a helyzet, amikor nem a mennyiség, hanem a minőség számít.
Olvastam olyan értékelést, ahol azt írták, hogy egy idő után megértették a komizárt. Na, én nem ebbe a csapatba fogok tartozni, ugyanis ahogy haladtunk előre a cselekményben, úgy lett egyre unszimpatikusabb szereplő. Egy olyan várost irányított áhítottal, amiről már olvasva is borsódzott a hátam. Embertelen volt. Kegyetlen volt. A birodalma és ő maga is.

Mondhatni, hogy könyv fele-háromnegyede előkészítése volt annak, hogy a végére igazán felgyorsulhassanak az események.
Nem csalódtam a már ismert karakterekben, kaptam megfelelő izgalmat is, ettől függetlenül rengeteg meg nem válaszolt kérdés van bennem, de szerencsére még olvasásra vár az utolsó kötet.

*Hikari