Lana Millan: Egy angyal a szerelem küszöbén (Raziel 2.) {+ Interjú)

„A világ néha darabokra hullik, hogy a romokra új dolgok épülhessenek.”

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2020
Oldalszám:
Fülszöveg:
Ismered a viccet, amiben egy bukott angyal és egy félnótás démon néhány társával elindul, hogy megmentse az emberiséget, miközben néha abban sem biztosak, hogy érdemes-e reggelente felkelni az ágyból?
Raziel és Belader párosa Nevada kopár vidékét ezúttal a napfényes Miamira cseréli. Kalandos útjuk során szerencsére arra is jut idejük, hogy a rájuk vadászó pokolfajzatokon kívül saját magukkal és egymás iránti érzéseikkel is fölvegyék a harcot.
Küldetésükhöz olyan különös figurák csatlakoznak, mint Theo, az ateista, Manuel, az elvált mexikói pincér, Soren, a dán cserediák vagy Tully, az angyalból lett sürgősségi sebész. Lucifer mellett most Belader történetét is megismerhetjük.
Tengerpart, pálmafák, luxus, mexikói konyha, mocsár, aligátorok és egy cseppnyi armageddon egy eltökélt bukott angyal és egy útkereső démon társaságában.

Két éve olvastam az első részt, és bevallom, totál levett a lábamról, szóval gondolkodás nélkül lecsaptam a folytatásra, amikor megláttam a kiadó hírlevelében. Nagyon jó kikapcsolódás volt így a vizsgák előtt, köszönöm a recenziós példányt.

Hőseink kalandjai folytatódnak, azonban otthagyják a zord Nevadát, és meg sem állnak a napfényes, pálmafás Miami-ig. Nyaralgatni és megpihenni azonban nincsen túl sok idejük, a feladat továbbra is ott lebeg a fejük felett: tőlük függ az emberiség sorsa.
Vajon megbirkóznak a feladattal? Találnak még szövetségeseket? Belader furcsa viselkedésének okára fény derül?

Egy fontos dologgal kezdem a posztot, hogy ti ne essetek abba a hibába, amibe én: olvassátok újra az első részt, mielőtt ebbe belekezdtek! Vagy legalább is a végét, az utolsó néhány fejezetet.
Nekem ez teljesen kimaradt és meg is lett a böjtje: az elején nagyon nem vágtam, hogy akkor mégis mi a helyzet?  Totálisan nem voltam képben, és ez azért elvett az elején az olvasási élményből.
Aztán szép lassan eszembe jutottak az események azért, de tényleg a saját életemet könnyítettem volna meg, ha leveszem a polcról az előző kötetet.

Most, hogy erre felhívtam a figyelmet, térjünk is a lényegre: Lana nagyon tud! Nem hiába vártam én erre a történetre évek óta, egyébként azt hiszem, pont erre volt most szükségem. Már elveszettem a fonalat, hány hete vagyok itthon, és ha jön a nyár, bele sem akarok gondolni, még hány hét áll előttem… szóval tényleg egy felüdülés, egy kikapcsolódás volt ezt a könyvet kézbe venni. Még akkor se jutnék el Miami-ba, nem lenne #maradjotthon mozgalom, de mivel az van, így duplán ki van húzva ez a program. Nem igazán baj, mert az írónő megoldotta, hogy mégis elutazzak és ott legyek hőseinkkel a napfényes, meleg élettel pezsgő városban. Vagy éppen csapkodjam a moszkitókat az éjszaka közepén.
Tudjátok azért is szeretem Raziel kalandjait olvasni, mert nem csupán egyszerű fantasy, hanem egy olyan történet, ami beszippantja az embert, arra a néhány órára vagy napra, amíg olvassa. Ez mondjuk mindig jól jön, de a jelenlegi helyzetben különösen: kicsit ki tudtam szakadni a beadandók, a hírek néha őrjítően monoton körforgásából.

Raziel egyébként hatalmas karakterfejlődésen ment át. A korábbi részben idegesített, mondhatni hisztis volt, ez a tulajdonsága viszont mostanra mintha felszívódott volna. Talpraesett, célratörő. Jó oké, aláírom voltak momentumok, amikor összevontam a szemöldökömet, hogy egy adott szituációnak miért kell nagy feneket keríteni, de kezdem megkedvelni.
Itt most Beladerre hárult az „idegesítő” szerep, még akkor is, ha jó oka van a személyisége megváltozásának. Hű, nagyon nehezen tudtam kezelni a hullámzó hangulatait, de ezzel párhuzamosan még mindig nagyon szerettem. Ebben a kötetben kaptunk a karakteréhez egy kis pluszt, amiért nagyon-nagyon hálás voltam az írónőnek. Olyan módon álltak össze a puzzle darabok, ahogy nem is gondoltam volna.
Az új szereplők közül egyértelműen Tully a kedvencem. Szívem, zseniális a szöveged. De a többiekkel is azt érzem, hogy jók lesznek később, csak kicsit jobban meg kell őket ismerni. Lucifer, nos… én nem szívesen szeretek szimpatizálni a Pokol urával, de Lana olyan jó személyiséggel ruházta fel, hogy erősen elgondolkodtam azon, hogy talán mégsem olyan bűn rossz.

Kicsit féltem, hogy második kötetként gyengébb lesz, vagy nem fog annyira tetszeni, de feleslegesen tartottam ilyentől. Határozottan ez az egyik kedvenc angyalos-démonos könyvem, sorozatom, izgalmas, pörgős, filmszerűen pereg az ember szeme előtt a cselekmény. Kicsit több romantikának örültem volna, de ez megbocsájtható, lehet, hogy csak az én örökké „love-story”ra éhező lelkem érezte így, másnak egyáltalán nem lesz hiányérzete.
Nagyon-nagyon várom a folytatást! Örülnék neki nagyon, hogyha hamar érkezne, mert egyre jobban pörögnek a dolgok, nehezen viselném, ha újabb két évig hiányolnom kellene ezt a szupercsapatot.

Bejegyzés EXTRA
- Interjú Lana Millan-nel -

Hikari: Én két éve olvastam az első részt, azóta vártam az új kötetet. Neked hogy telt az elmúlt időszak? Csak ezen a történetet dolgoztál, vagy írtál közben mást is?

L. M.: Köszönöm a kérdést, remekül! Leginkább a Raziel trilógián, illetve néhány novellán dolgoztam. Nagyon szeretem az írással kapcsolatos háttérmunkákat, a felkészülést is. Ilyenkor rengeteget kutatok, olvasok. Egy szóval izgalmas időszak volt. 

Hikari: Nem tudok elmenni a borító mellett szó nélkül, ugyanis szemet gyönyörködtető lett, az első kötethez hasonlóan. Ugyanaz volt a tervezője? Neked mennyire volt beleszólásod a kinézetbe?

L. M.: Köszönöm a dicsértet Földi Andrea grafikus nevében is, akivel nagyon szeretek együtt dolgozni. Végig egy hullámhosszon voltunk. Ezt a borítót, ahogyan az elsőt is, közös gondolkodás után, együtt találtuk ki. Én is nagyon szeretem. 

Hikari: Az első részre túlnyomóan pozitív vélemények érkeztek? Ha igen, ez nem helyezett rád egy plusz terhet a folytatást illetően? Mennyire jellemző rád a maximalizmus?

L. M.: Sokféle visszajelzést kaptam, döntően pozitívokat.  Szerintem a jónak örülni kell, minden másból pedig tanulni. A második kötetnél kisebb volt rajtam a nyomás.  Tudtam, hogy a történetben honnan hová szeretnék eljutni, mit szeretnék elmondani, megmutatni az olvasóknak, és remélem, sikerrel jártam.
Azt kérdezted, mennyire vagyok maximalista. Elsőre rávágtam volna, hogy nem vagyok maximalista, de aztán rájöttem, hogy ez nem igaz. Alkotás közben rengeteget molyolok egy-egy szövegen, a helyszíneket ellenőrzőm, utánaolvasok. Raziel első részénél volt olyan, hogy egy hatórás videót végignéztem, hogy pontosan tudjam, milyenek az útviszonyok Nevadában, hogy hiteles legyen a leírásom. Szóval igen, ebben az értelemben maximalista vagyok. *mosoly*

Hikari: Elképesztő jól adtad vissza Miamit, szinte úgy éreztem, ott vagyok én is. Saját úti tapasztalataidat vettetted papírra? Ha Raziel következő úti célja az a hely lenne, ahová most leginkább vágysz, hová mennének?

L. M.: Még nem jártam Miamiban, viszont az elmúlt másfél évben rengeteg a várossal, illetve a környező szigetekkel kapcsolatos könyvet, sorozatot, beszámolót néztem át. Ha egyszer tényleg eljutok Miamiba, már tudom, hol fogok először ebédelni, milyen a tömegközlekedés, az éjszakai élet, hol vannak a legszebb strandok, és melyik úton juthatok el leggyorsabban az Everglades Nemzeti Parkba. A harmadik részben is számos új helyszín lesz, de erről még nem árulnék el többet.  A magam részéről bárhová szívesen utaznék, de a közeljövőben maradok hazai terepen. Most leginkább a hegyekbe vágyom egy hosszú gyalogtúrára a kiskutyámmal, Bogival. 

Hikari: Újabb szereplők csatlakoztak kis csapatunkhoz. Melyikőjüket kedvelted meg leginkább, és miért? Fog még bővülni a létszámuk, a későbbiek?

L. M.: A halandók megmentése nagy kihívás, nem egyemberes feladat, de szerencsére itt van nekünk Theo, az ateista plasztikai sebész, Manuel, az elvált mexikói pincér, Soren, a klímakutató, Tully, az angyalból lett sürgősségi orvos. Valószínűleg első blikkre nem bíznám rájuk az életemet, de ez is azt bizonyítja, hogy nem szabad elsőre ítélni. Egyébként nem tudnék választani közülük, mindenkit megszerettem. Természetesen a harmadik részben is lesznek új karakterek, de a legtöbb eddig megismert szereplő is marad.

Hikari: Lucifer sokszor feltűnt ebben a kötetben, kicsit olyan érzésem volt, hogy élvezted írni a karakterét. Jól gondolom?

L. M.: Lucifer a második részben tényleg több teret kap. Érdekes volt megrajzolni a karakterét, kicsit olyan, mint egy illuzionista, egy meg nem értett művész. A vele készült fejezetek teszik komplexé a cselekményt, én mégis Raziel és Belader közös jeleneteit szerettem a legjobban.  Szerettem a cívódásaikat, ahogy megpróbálják megismerni egymást és saját magukat. 

Hikari: Tételezzük fel, hogy főhőseink mellőzik a világmegmentést, és inkább karanténba vonulnak. Hogy viselnék? Mit csinálnának? Egyáltalán meddig bírnák a bezártságot?

L. M.: Érdekes, hogy ezt kérdezed, mert Razielről és Beladerről még március közepén, Raziel 21 címmel kezdtem el a blogomon vicces kis karantén-történeteket publikálni. Huszonegy novella készült, melyek nem kapcsolódnak a Raziel sorozathoz, viszont azt megtudhatjuk, hogyan viseli két főhősünk a bezártságot, mivel töltik az idejüket, mivel szórakoztatják egymást. Jelenleg Fejes Rita barátnőmmel azon dolgozunk, hogy az összes novella videó formátumban is elérhető legyen, ezeknek egy része már fent is van a YouTube csatornámon.

Hikari: Mik a további terveid? Hány kötetesre tervezed Raziel kalandjait?

L. M.: Raziel mindenképpen trilógia lesz, de vannak a fejemben egyéb tervek is, elképzelhető, hogy Belader saját kötetet kap. Szeretném magam többféle műfajban is kipróbálni, több könyvötletem van, de ezekkel csak akkor kezdek el dolgozni, ha elkészült Raziel harmadik része is.  

Köszönöm, hogy időt szántál az interjúra!

*Hikari